Szülők, hozzátok fordulok. Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Az a helyzet hogy könyvet írok kamaszokról, de ha kamaszok nem maradhatnak ki a szülők sem a történetből, viszont jó magam még sosem voltam szülő és nem tudom egy reális apuka karakter mit tenne a következő nem mindennapi helyzetben:

(Anyák is válasza is hasznos lehet)

Nagyon rövid előzmény:

Az apa és a felesége nem túl tehetős. Nem mondom hogy szegény de egy héten egyszer kerül hús az aztalra.

Ezt a párt egy gyönyörű fiúgyermekkel majd tíz évvel később egy kislánnyal áldotta meg a Jó Isten.

Telik az idő és a fiú 15 míg a lány 5 évessé cseperedik ám egyszer egy délután mikor a kislány és az anyja utaztak haza a bevásárlásból, szörnyű autóbalesetet szenvedte. A szeretett feleség meghalt, a csemete pedig súlyosan megsérült. Minden megáll egy pillanatra a mindrennapok végtelennek hitt hullámvölgyeiben, a kórházban pedig megengedik az apukának hogy az összetört kislánnyal befeküdjön.

Néhány nap telik el, amikor a apróság visszatér az eszméletéhez a kómából. Szegény sok könnyet hullat, de nem azért mert meghalt, hiszen csak elköltözött messze az Úrhoz. Ezt az apa is tudja.

Mikor már egy idő eltelt az apa egyedül hagyja gyermekét, hogy az otthon maradt fiát is meglátogassa.

Belép a lakásba. Kiált: Szervusz fiam, megjöttem!

De nem felel senki. Talán nincs itthon. Nem is vette fel a telefont! Hol lehet? Tanakodik, ekkor megpillant egy a bejárat melletti kopotf fogasra tűzött fehér borítékot, rajta a felirattal: ,,Apa''

No ezt kinyitja, de nagyon ledöbben. A fia írta ez nem meglepő, de hogy mit? Öngyilkos lett. Leírja benne: az iskolában sokat bántották,a földik rúgdosták többször is, és ő duzzogott, és ő sírt, és ő csak magára gondolt, és nem törődött senkivel, és verte a húgát, és nem foglalkozott anyával se, csak miután látta ahogy súrolja azt az idegent padlót,vért izzad, ő pedig ilyen volt? Ilyen önző? Ennek már két éve, és ő ezt az óta tervezgette és most elveszítette az anyját és bocsánatot kért mindenért. Apa bocsásson meg neki, bár tudja, hogy nem érdemli meg!

Ezt olvassa, felnéz a papírból, és ő még nem halt meg. Ott áll lehajtott fejjel,a szeméből semmi nem vehető ki. Olyan más mint eddig bármikor. Nem szól semmit csak áll az előszoba folyosó túlsó oldalán mozdulatlanul...

Körülbelül ez lenne a helyzet. Ti mit tennétek? Ha kell további információkkal még kiegészíthetem privátban.

Bárki írhat, aki úgy érzi hogy rendelkezik számomra értékes gondolattal.

A válaszokat előre is köszönöm.

Elnézést az esetleges helyesírási hibákért.

Utőirat: bocsika keresztény vagyok és az apuka is az. No kritika.