Van "népszerűtlen" véleményetek (angolul unpopular opinions) a koreai zenével, vagy bizonyos előadókkal kapcsolatosan?

hát nem tudom, mennyire népszerűtlen, de:

Szerintem a kpop már rég nem olyan, mint régen, elvesztette az egyediségét, azt ami tényleg megkülönböztette őket másoktól. Én a 2. generációra esküszöm, és lehet azt mondani, hogy megragadtam a múltban, meg haladni kéne a korral, de nekem akkor is ez a véleményem.

Az én véleményem:

A Batter Up nagyon jól sikerült! Nem értem miért utálják egyesek!

Az Itzy-nek a Cake dala nagyon jól sikerült és nem rossz!

Jisoo szóló debütje nagyon jó volt! Főleg az All Eyes On Me!

A Queencard eléggé túlértékelt!

A New Jeans nem a következő Blackpink! A Blackpink nagyon sok rekordot megdöntött és nekik van a legtöbb feliratkozójuk a kpop bandák között több, mint 92,7M feliratkozóval!

Jungkook szólói eléggé félreérthetőek!

Jin-t és V-t a BTS-ből nem szabad összehasonlítani a kinézetük alapján! Valaki Jin-t, valaki V-t szereti!

A Stray Kids az egyik legjobb fiúcsapat!

Soojin-t nem szabadott volna kirúgni csak egy pletyka miatt, ahogy Garam-ot sem!

A Butter a BTS-től nem a legjobb dal! Megértem ha valakinek tetszik, de nem a legjobb!

Kb ennyi!

"A New Jeans nem a következő Blackpink! A Blackpink nagyon sok rekordot megdöntött és nekik van a legtöbb feliratkozójuk a kpop bandák között több, mint 92,7M feliratkozóval!"

Tudod egyáltalán, hol tartott nézettségben a Blackpink, amikor még olyan fiatal csapat volt, mint a New Jeans?

Nem vagyok fanjuk, se semmi ilyesmi, még csak nem is hallgatom őket ahogy a bp-t se, de informálódj már kicsit azért.

És Jungkook szólói se félreérthetőek, konkrétan arról szólnak, amiről. Nincs rajta mit félreérteni, hány éves vagy mégis?

Lehet, nem mindegyik népszerűtlen vélemény már, viszont jó ideje megfogalmazódtak bennem a következők (az EXO példa új, de a köré írt vélemény régebbi):

-Nagyon megártott a kpop-nak, hogy mainstream lett, és az USA lett a fő célközönség.

-Szerintem erőltetett, hogy minden új zenéhez TikTok tánckihívást posztolnak a csapatok, szólósok. Régen valahogy természetesebben jöttek az ilyenfajta tartalmak, mint pl. az EXO First Snow-ja is, most decemberben. Arra mondjuk jó, hogy végre láthatunk idolok közti interakciókat.

-Az énektudás már szinte az utolsó helyen van a fontossági sorrendben/az idolok felé támasztott elvárások közt.

-*szerintem* a 2. és 3. generáció határán születtek a legjobb, legikonikusabb dalok. Azért azt még nem mondanám, hogy minden egy kaptafára megy, de egyszerűen mintha eltűnt volna a spiritusz. Hiányolom az ilyen Growl (EXO), Sorry Sorry (SuJu), Ring Ding Dong (SHINee), I am the Best (2NE1) szintű dalokat.

-Nem épp zene: nekem annyira túlzás, hogy egy rakat világmárka kpop idolokat választ márkanagykövetnek, márkaarcnak. Elvakult rajongók ilyenkor dobják be az aduászuk, hogy "csak a féltékenység beszél belőlem, mert az én kedvenceim csak álmodhatnak ilyenről", pedig nem. Ezzel is csak afelé haladunk, hogy már a zene sem olyan fontos, mint volt, hanem mindenféle reklámok, közösségi jelenlét, hogy még inkább márkaként tekinthessenek az emberek a csapatokra.

CSAK SAJÁT VÉLEMÉNY!!!

1. Nincs egyediség. A dalok szörnyen hasonlítanak egymásra, ahogy az együttesek is!

2. A technosabb számokat még egy majom is el tudná készíteni egy számítógéppel, egy USB-s mikrofonnal és egy jó adag auto tune-al.

3. Kissé logikátlannak találom a félig koreai félig angol szövegeiket, főleg, ha két külön nyelvű sor rímel egymással.

+1 KÉRDÉS:

Miért találják a tinilányok annyira vonzónak a koreai (szerintem elég b@zis) srácokat?

#8

A zenéik vonzanak, nem ők.

Az énekeseket viszont ugyanúgy kedvelem, mint ahogy a szomszédod szereti a hatezredik magyar vetélkedőt nézni a tévében. Koreában és egész ázsiában ráadásul nagyobb hangsúlyt fektetnek a szórakoztató-iparra, mint nyugaton vagy hazánkban, ezért nem igazán lehet meglepődni azon, hogy milyen könnyű kedvelni a tagokat, ha ennyi szórakoztató tartalmat tolnak az ember elé ezüsttálcán.

#8:

a kpop-ban eleve nem csak zenét adnak el, hanem magát az előadót/csapatot is, méghozzá elég profin. (nem mindig értek vele egyet, de erről a marketing stratégiáról még egy szakdolgozatot is szívesen írnék, vicc nélkül)

Már egy ideje változik a helyzet, de pl. a 2. és 3. generációban pozíciók, titulusok voltak, amikkel az idolok debütáltak, ilyen a "csapat arca", "a csapat anyja/apja" (nemtől függetlenül), "main dancer", "lead vocal", "center", "leader" és társai. Ezeken felül régen még azt is kiadták, hogy kinek milyen személyisége legyen, megtanították, hogyan kell a rajongókkal viselkedni, hogy azok teljesen és menthetetlenül beléjük essenek. Ezt nevezik "fanservice"-nek, amikor konkrétan arra mennek, hogy az elvakult rajongók még inkább az adott idol barátjának, barátnőjének érezhessék magukat. Nem mindenki csinálta ezt természetesen, de elég szépen normalizálták.

A lényeg, hogy ezek az idolok eleve úgy vannak promózva, mint tökéletes emberek, akiknek tényleg nincs hibájuk, akik tökéletes barátok/barátnők/férjek/feleségek lennének, így még inkább belejük habarodnak az emberek. Mert, ha az megtörténik, hűséges rajongó lesz az illető, aki minden, az idol által termelt terméket "fogyaszt" legyen az zene, variety show, vagy fizikális termék (ruhadarabok, együttműködéses termékek, bármi). És a túltelített kpop színpadán a hűséges rajongó a minden.

Azért találják a tinik vonzóknak őket, mert egy idolizált embert "kapnak" a kpop által, aki tökéletes, aki barátnőnek hívja őket/a fandomot (tudom, nekem is erős...), aki szerethető, ilyen-olyan tulajdonságokkal bír, aztán egy ponton már róluk álmodoznak. Itt jön be az, amikor a valóság és az ábrándozás vonala összeolvad, és nem is feltétlenül az idolba esnek bele, hanem a róla alkotott képbe.

(elnézést a kisregényért, de remélem hasznos volt)