Miért utálják ennyire az emósokat?

Nem utálom őket, ahogy senkit sem.

Viszont a tény, hogy ezeknek az újgenerációs emoknak a zenéje, a megjelenése innen-onnan összelopkodott elemeket tartalmaz, ami fel van poposítva egy adag “creepy cute” vattacukorral.

Elméletileg ők is a punkokból lettek, ehhez képest túlságosan érdekli őket random emberek véleménye. Önként vállalják a kívülálló szerepet, a kapott reakciók mégis felzaklatják és frusztrálják őket, miközben alaposan rájátszanak az áldozat szerepre egy közösségen belül, és még arra is rátesznek egy lapáttal.

Van különbség aközött, aki valóban érzékeny és “fura” személyiség, aki kívülálló, pedig vágyna társaságra, és azok között a feltűnési viszketegségben szenvedő, pózoló tiniribikre, akik így akarnak kis különlegeskét játszani, mert az előző pár évvel ellentétben már nem olyan menő “tucatnak” lenni. Az a helyzet, hogy a legtöbb ilyen divatemo kiscsaj az utóbbi csoportot erősíti, bármennyire tiltakoznak ellene.

Nekem csak az a fura, hogy “magányos, introvertált” lányka létükre szemmel láthatóan elég nagy a baráti körük. 😂

Viszont a VALÓBAN hiperérzékeny, társasággal és barátokkal nem rendelkező “nyomikat” ők is leköpdösik, mint a plázaringyók.

#7: A hardcore-punkból vált ki az emotional punk, ami tulajdonképpen az eredeti emo vonal.

A feltűnési viszketegségből divatdepis, pózoló libáknak aligha van bármi közük ehhez.