A rappelés tehetség vagy sok gyakorlás, bele fektetett energia?

Bárminemű művészi alkotásról és/vagy performanszról van szó, a tehetség és a befektetett munka között nem "vagy"-kapcsolat van, és ha valamelyik fontosabb a kettő közül, az határozottan az utóbbi.

A kb. korombeli rapperek közül a legjobb technikai készséggel szerintem Denzel Curry rendelkezik, aki gimis korában, az udvaron rendezett rap-csaták során tanult meg rappelni, és saját elmondása szerint az első X hónapig kifejezetten szarul ment neki, de minden nap egyre jobb lett. Ez nem csak a rappeléssel van így, hanem mindennel.

A tehetség pusztán annyit jelent, hogy valaki jobb startról indul mint mások, és/vagy természetes affinitás révén gyorsabban tud fejlődni, akár önállóan is. Én pl. tehetséges vagyok rajzolásban; ez annyit tesz, hogy már 3-4 éves koromban feltűnően szebben rajzoltam, mint egy átlag 3-4 éves, valamint tanár segítsége nélkül is gyorsan fejlődtem, ma pedig kifejezetten jól rajzolok, annak ellenére, hogy viszonylag ritkán szoktam. Tudod, hogy hogyan rajzolnék, ha nem töltöttem volna a gyerek- és tinédzserkorom jelentős részét rajzolással? Mint egy tehetséges 3-4 éves. Hiszen mitől is lettem volna jobb, ha nem gyakorlok egy csomót? Szerintem családi vonás a dolog, mert apámnak és húgomnak is van adottsága hozzá - amikor nagy ritkán ceruzát ragadnak, akkor egyértelműen látszik, hogy jó érzékük van hozzá, viszont egyáltalán nem érdekli őket, így nem is megy nekik olyan jól, mintha a fél életüket ezzel töltötték volna. A tehetség szerintem ilyen: jól jön, de önmagában nem sokat ér.

És a veleszületett adottság nem is feltétlen szükséges. Kedvenc példám John Coltrane. '43-ban, 17 évesen kezdett szaxofonozni. Van egy '46-os felvétel, amin hallható, hogy hogyan játszott a hadseregben töltött szolgálata alatt, fenn van YouTube-on, meg lehet hallgatni, pontosan úgy hangzik, mint valaki, aki a tinédzserkora végén elkezdett szaxofonozni, és tolja pár éve: egy ügyesebb amatőr (aki hallhatóan nagyon szereti Charlie Parker-t). A tag egyértelműen nem volt született tehetség, viszont olyan elképesztő időt és energiát ölt bele a gyakorlásba, hogy az ép ésszel szinte felfoghatatlan. Coltrane úgy vonult be a történelembe, mint a világ legprofibb, legsokoldalúbb szaxofonosa, meg úgy en bloc az egyik legjobb zenész, aki valaha élt. Nem azért, mert emberfeletti muzikalitással született gyerekzseni volt, hanem mert gyakorolt látástól mikulásig, meg mert nagyon tudatosan gyűjtötte az inspirációt a legkülönbözőbb helyekről.