A gitározás adottság/tehetség, vagy gyakorlás/tanulás kérdése? Esetleg a kettő keveréke?

Szintén klasszikus gitár. Kb. 15 éve tolom, de 10-et simán letagadhatnék :D Pedig napi 2 óra fixen megvan, bizonyos életszakaszaimban ennek többszöröse is.

A helyzet elég összetett. Természetesen a "tehetség", ez esetben a kézügyesség, finommotoros képességek nagyon nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki gyorsan tudjon fejlődni - de lehet valakinek bármilyen jó a kézügyessége, ha nem tesz bele időt és energiát, neki sem fog menni. Tehát mindenkinek dolgoznia kell az ügyön, akármit dobott neki a természet.

Nekem nagyjából negatív a kézügyességem, valami elképesztő béna vagyok. Viszont szeretem a zenét, szeretem kézbe venni a gitárt és a gyakorlás minden percét élvezem. Lassan fejlődök, nagyon lassan, de nem igazán zavar, nem sietek sehova, nem ebből akarok megélni, nem akarok koncertteremben fellépni stb stb... Élvezem, amit csinálok, és ha lassan is, de haladok előre és ennyi.

Teljesen őszintén mondom, hogy 15 év alatt 5 évnyi átlagembernyi útnál többet nem tettem meg. De nem látom, hogy valaha is abba akarnám hagyni. Ne hagyd, hogy ilyesmi elvegye a kedved. Ha szereted, csináld és ne a fejlődési tempódat figyeld, hanem azt, hogy mennyire baromira csodás dolog, hogy úgy ahogy, de mégiscsak zene jön ki az ujjaid alól.

Illetve egy fontos dolog. Nagyon, sőt, csupa nagybetűvel NAGYON nem mindegy, hogy hogyan gyakorol az ember. A gyakorlás felépítése, módszertana, az, hogy csak otthon magad gyakorolgatsz, vagy van tanár, aki kijavít, az, hogy egyes dolgokat hogyan is hajtasz végre stb stb - ezek nagyságrendileg meghatározzák a fejlődés tempóját.

Pár videót majd keresek neked, ami esetleg segíthet, de videók ide, vagy oda, ha nem lenne esetleg tanárod, legalább pár évig mindenképp érdemes egy _jót_ keresni és egy jó mellett tanulni.

#2 Igazából elég erősen gyanítható, hogy a valódi különbség annyi, hogy az egyikük egész testtel zenélt, és te láttad. Hallgatva meg lehet, hogy pont a másik tábor lennél. Persze ha mondjuk "kis egyszerű blues", akkor ott a pont, de érted, azért elég sokszor nem mindegy, mi a körítés, és az se mindegy, milyen alaphangulatban kapod el őket.

A gyakorlás, a rákockulás olyasmi, ami hatalmas eredményeket hoz mindenkinek, aki képes egyfajta ördögi élvezettel tenni a dolgát akkor is, ha nettó fáradt és unja az egészet. Sokat segít, ha jók a részeredmények, és jó a közönségreakció, de az igazi állatokat ez se tántorítja el, és egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor Hendrix már rendesen széttrollkodja a koncertjét, próbálja sikertelenül parodizálni önmagát, és mindenki extázisban van folyamatosan.

A guitarmasterclass.net oldal megalapitoja maga vallja be, hogy nem volt tehetsege a gitarozashoz, megis megtanult eleg jo szinten jatszani. Ugyhogy az o peldajabol kiindulva igen, meg lehet tanulni olyan szinten, hogy akar fel is tudjal lepni.

Amugy azt az oldalt ajanlom azoknak, akik a szolozast is fejleszteni szeretnek.