Csak szerintem ritka randa a rajzolása a mai amerikai rajzfilmeknek?

Egyszerűen vannak sokkal olcsóbb megoldások manapság és azokkal dolgoznak.

Amerikai rajzfilmek egyébként szerintem is rondák, de pl. Family Guy, South Park nem is a rajzolásról szól, hanem a tartalomról.

A többi rajzfilm pedig nem érdekel, mert gyerekeknek szól.

Ezen kívül még animéket nézek, de az nem amerikai hanem japán, viszont ott a rajzolás sokkal igényesebb és szebb, mint bárhol máshol a világon.

Szia, Kérdező!

Teljesen mértékben egyet kell értenem Veled. Sajnos, nagyon igénytelenek a mai amerikai rajzfilmek. Anno, az 50-es évek vége felé kezdtek ugyan egyszerűsödni a rajzok / pl. Mr. Magoo, vagy a Hanna-Barbera-sorozatok /, de még mindig fel ehetett azért ismerni, mit is lát a néző a képernyőn.

De ez a Kalandra fel, meg Parkműsor, meg a többi, ami manapság megy, borzasztó...Megnéztem belőlük 1-1 epizódot, hogy azért lássam, mielőtt kritizálok, de a történetük se fogott meg. És igen, nekem fontos a látvány is, nemcsak a tartalom / pláne, ha még az sincs /. Nem értem, hogy a manapság nincs igény az esztétikára, a jópofaságra a rajzfilmekben? Hogy azért a figurák szerethetőek, karakteresek legyenek? A Ren és Stimpyt azért bírom, mert lehet, hogy nem szépek a rajzok ,de annyira röhejesek és egyediek, és hogy tökéletesen visszahozzák a rajzfilm aranykorát. Még a Spongyabobot bírom. Soha, senki nem készített tengeri élőlényekről vicces rajzfilmsorozatot. Csak sajnos, ez is totál ellaposodott mára, mert már sokadik évadot készítik...

És, igen, ahogy írod, régebben mint pl. az Animánia / nekem egyik kedvencem, kár, hogy magyarra csak egy részét szinkronizálták le / azért valahogy több korosztálynak szóltak a sorozatok. Voltak benne felnőtt utalások, amik gyerekként elszálltak az ember feje felett. Ezek a mostaniak vagy csak felnőtteknek szólnak, vagy csak gyerekeknek. Köztes valahogy nincs. Ezt maga Tom Ruegger mondta, aki többek közt az Animániát, a Pöttöm kalandokat és a Batman-rajzfilmsorozatot készítette. Külföldi oldalon volt vele egy interjú. Ő egyébként a régi Warner Bros.-os rajzfilmes csapatával most a 7D / magyarul 7 törpe / sorozaton dolgozik a Disneynél. Azok se szép rajzok, ilyen sorozatok után, mint a fentiek, amiket felsoroltam, kicsit meglepő.

Viszont azért igényesebb rajzok mostanában feltűnnek még...Pl. a Bunnycula / Nyuszipoly /, a Tapsi Hapsi-együtt a csapat, vagy a Tapsi, ill. a Disney készített Mickey egér sorozatot, pár éve. Az utóbbit 30-as évek stílusában, nagyon bejön! Illetve készülnek gőzerővel a Kacsamesék reboot-tal ill. az Oroszlánkirály sorozattal.

Szóval azért én bízom benne, hogy a futószalagon gyártott sorozatok közül még kikerül igényesebb, minőségibb darab...

Még a South Parkról annyit: én bírom, igazából itt a tartalmon van a lényeg, nem is rajzokon, elég keményen karikírozza, ostorozza a társadalmat.

"Nem értem, hogy a manapság nincs igény az esztétikára, a jópofaságra a rajzfilmekben? Hogy azért a figurák szerethetőek, karakteresek legyenek?"

Honnan tudod, hogy ezek nincsenek meg, ha csak egy-egy részt néztél meg az újabb rajzfilmekből? Vagy hogy attól, hogy neked épp nem jött be, még lehet, hogy másnak pont hogy bejött? A Kalandra fel!-nek pont a szerethető, karakteres szereplők és a vidám hangulata miatt lett akkora irdatlan rajongótábora (persze mára sokat változott, sok benne a komorság, a dráma, az elnyújtott folytonos történetszálak meg ilyenek).

A Parkműsor is, bár végig ugyanazzal a leegyszerűsített rajzstílussal és slampos animációval operál, az évadok előrehaladtával egyre jobban bemutatja a szereplőket és kifejti a jellemeiket, az életüket, vagyis a sorozat a tartalomra ad, nem a kinézetre. És popkulturális utalások, paródiák, társadalomkritika éppúgy van bennük, mint mondjuk az Animániában -- amit azért szintén nem kéne túlzottan magasztalni, a legtöbb szegmense vacak és felejthető volt, és ha mostanság készült volna, garantált, hogy éppúgy utálnák, mint egyesek a mai rajzfilmeket, és egyedül max az animációt kedvelnék benne.

Vagy ott a Steven Universe, ami szintén egy elképesztő tömegkulturális jelenség lett, egyszerre szól kicsiknek és felnőtteknek is, van mondanivalója, és azon kevés mostani rajzfilmek közé tartozik, amik a pozitivitást szorgalmazzák. A már felemlegetett Én kicsi pónimról nem is beszélve. Ezek mind olyanok, amikre ráillik, hogy jópofa, szerethető, és tág közönségnek szólnak.

Egyeseket nem értem - miért kell elfogadni azt, hogy a rajzfilmek rajzolása rossz irányba változott.

Faramuci módon, a filmeknél jobban odafigyelnek a látványra, nem csak magára a történetre.

Előző: Izé..."más" esztétikai érzék...

Egyébként igazad van.

"És ahogy a neten olvastam fórumokon, másnak is hasonló a véleménye. Kinek a pap, kinek a papné...nem vagyunk egyformák."

Ezzel lényegében nem mondtál semmit. Ellenben korábbi posztodban olyan dolgokat írtál, melyek szerintem megalapozatlanok voltak, csak ezekre próbáltam reagálni. Én sem vagyok mondjuk a Steven Universe nagy híve, arra pedig gondolni se merek, hogy valaha nekiálljak megnézni az Én kicsi pónim össze részét. Viszont tagadhatatlan, hogy ezek hatalmas jelentőségű, elismert sorozatok, amelyek fogadtatása cáfolja azon kijelentésed, hogy nincs olyan rajzfilm, ami egyszerre szók gyerekeknek és felnőtteknek, vagy hogy kiveszett volna belőlük a tartalom vagy a "jópofaság".

Igen, sokfajta vélemény van, nem is kell velük egyetértened, és nem is kell azt nézned, ami nem jön be. De úgy panaszkodni a rajzfilmek miatt, hogy közben beismered, hogy alig néztél beléjük, nem biztosít valami stabil alapot a kijelentéseidnek.