Csak én látom végtelenül önző embernek Suhajdát, gyerek mellett hogy csinálhatott ilyen veszélyes sportot?

Szilárd hibáját ugy tudnám érzékeltetni mint az egyszeri ember gondolkodását.Ezek emberi dolgok, mindenki elköveti, csak a következmények sajnos nem egyformán súlyosak.

Amikor csirkéket akar tartani, de jo lenne két pitbull mellé,2 gyerek,1 cica,és szép zöld pázsit,virágokkal,sok pénz sok szabadidővel.Mind 1 helyen!!

Nem fog menni.El kell gobdolkodni azon hogy minek a javára kell lemondanom bizonyos dolgokról.Vannak prioritások es van sorrend.Mindig mindenkor választanunk kell.

Minden egyszerre nem fog működni.

Persze ezt belátni sokszor nehéz.

A kutyák elüldözik a cicát,szettepik a pipiket,, amik telexarják a pázsitot amit nem tudsz gondozni ,mert nincs rá időd mert több pénzért túlórázol, aminek következtében a kutyákat sem tudod lemozgatni és a gyerekeidet nevelni.

Szval egy szónak is 100 a vége.

Szilárd úgy gondolta hogy a csalad mellett elmászogat.Olykor 1 1 hónapra eltűnve ,meghódít minden csúcsot palack nélkül, és dicsősegesen hazabattyog a családhoz.Van csalad vannak a csúcsok.

...mindig és örökké.

Amikor kijelentette hogy oxigén nélkül akarja egyedül megmászni, én szóltam, hogy ez egy halálos küldetés. Azt engem szidták le, mert mi közöm volt hozzá?

Hát végülis igazam volt, meghalt!

Akik az 5-6 gyerekkel hasonlítják össze, azok szerint a gyerek csak annyi, hogy elég a pénz? Van nekem döbbenetesen szegény ismerősöm, de minden este kint szaladgál és játszik a gyerekeivel... Ő ezt a lehetőséget dobta el.

Megértem, hogy mászni akart, tényleg, csodálatos hobbi lehet, kár, hogy nekem nincs rá pénzem, szerintem megpróbálnám. Még mielőtt úgy döntök, hogy gyereket vállalok (mondjuk már emiatt is lekéstem). Szép, szép, hogy a feleség tudta, mit vállal, így ment hozzá... és a kicsit ugyan megkérdezték, akar-e az apja nélkül felnőni?

Nekem meghalt az apukám, amikor hat éves voltam. Hasnyálmirigyrák, nem akart szenvedni, senki terhe lenni, és amikor azt mondták, nincs esélye, öngyilkos lett. Gyerekként megküzdeni azzal, hogy biztos nem voltam elég jó, ezért nem akart meggyógyulni; hogy engem nem szeretett annyira, hogy miattam élni akarjon, iszonyatosan nehéz.

És az ő kisfiának még az sem lehet vigasz, ami nekem, hogy néhány hét múlva, szörnyű fájdalmak közt úgyis meghalt volna és tényleg jobb volt így.

Nyilván tömni fogják a gyerek fejét ezerrel, hogy hát hobbi, hogy szeretett, hogy, hogy, hogy. Soha nem fogják tudni teljesen elűzni belőle, hogy te voltál a második a sorban...

Veszíteni tudni kell.

Szilárd nem tudott..., csak az életét.

Véleményem szerint egy jó hegymászónak tudnia kell megállni, visszafordulni, feladni a játszmát még akkor is, ha csak néhány perc, vagy méter van hátra a csúcsig.

Egyébként részvétem a családnak.