Könyvemről illetve hát az ötletről vélemény? (lent)
Nem szeretnék spoilerezni, ezért így, hogy hányan vannak benne, milyen embertípusok nem szeretném lelőni, így csak a történet alapszálát mondanám el:
Egy gimnáziumban játszódik, ami alapítványi iskola, ám az oktatás romlásával, a város, az emberek romlásával együtt veszítette el színvonalát. Rengeteg a problémás diák, az iskola eredményei csökkennek. A gyerekek ott találják magukat, hogy elszabadulnak az indulatok. Kegyetlen harc folyik a szüleikkel a tanáraikkal és egymással is.
Ebben a környezetben jelenik meg egy bosszúvágyó fiú, aki a lúzerek életét élte az elemiben, és a kirekesztettek közé tartozott. Annyi a különbség, hogy karizmája, stílusa miatt az új helyen mindenki kedveli. Igyekszik ezt fenntartani és kihasználni. Megkeseríteni egykori 'kínzói' életét, és egyszer túl messzire megy, embert öl. Brutális gyilkosság sorozat kezdődik amiért igyekszik haragosát felelőssé tenni, ezzel lerombolni az imidzsét, a sajátját pedig építeni.
Igazi manipulátorrá válik, míg nem odáig jut az iskola közössége, hogy tudtukon kívül mindenkit zsinóron rángat, szinte átvette az iskola hétköznapjai élete fölött az irányítást.
Egyelőre ennyi, nem szaporítanám tovább a szót. Alapból egy Rekviem egy álomért hangulatú ifjúsági regényből hirtelen pszichothrillerbe átcsapó lélektani könyvről van szó.
Ne kíméljetek!
válasza: válasza:Magáról az ötletről nehéz nyilatkozni. Meg lehet írni jól vagy rosszul.
Viszont az utolsó mondatodból adódik a probléma. Nem szerencsés dolog ifjúságiként elkezdeni egy regényt, majd átcsapni pszichothrillerbe. Ezzel teljesen lehetetlenné teszed a célközönség meghatározását. Aki pszichothrillert akar, nem fogja élvezni az elejét, a tini korcsoport meg nem akar pszichothrillert, ha egyszer gimis ifjúsági regényt keres.
Válaszd ki az egyiket, aztán úgy írd meg az egészet.
És nem utolsó sorban figyelj a szóhasználatra, mert már a rövid leírásban is voltak fura mondatok.
Köszönöm a kritikát. 😊
Az egyikre: lehet, hogy igazad van. De én olyan "Abigéles" stílust értek ez alatt csak más műfajban. Ami kezdetben olyan ifjúsagi regénynek tűnik, kalandos is aztán hirtelen mégis csak átcsap történelmi regénybe. Zseniálisan egyébként, nem állítom, hogy én is képes vagyok hasonlóra de a pudding próbája az evés.
válasza:Először én is arra gondoltam, amit a 3-as ír, hogy erről nem fogják tudni az emberek, hogy ifjúsági regénynek vagy pszichothrillernek sorolják be, aztán arra gondoltam, hány olyan regény van, amit azért sztárolnak, mert "nahát, eddig senkinek nem jutott eszébe ilyet írni".
Mondjuk én egyébként is utálom ezt az "ifjúsági regény" besorolást, nem a főszereplő kora alapján kellene eldönteni a célközönséget.
Köszi a válaszokat! És örülök, hogy tetszik. Azt még megkérdezném, ti milyen címet adnátok egy hasonló történetnek?
Ehhez segítek, ködösítve elmondom a tartalmát. Ettől sokkal több de a lényeg:
Lényegében arról van szó, hogy ez a Fiú sosem jutott túl azon, ahogyan töltötte az elemit. A sors fricskájából egy gimnáziumban tanul az előző iskolából ismert nagymenővel. Nem tudja elviselni a jelenlétét, egyre inkább belebetegszik (idegileg) már semmi más számít, csak mindent megsemmisíteni ami kedves a suli nagymenőjének, például a vagány csávó legyen ezentúl kiközösített. És ő legyen az akit gyilkossággal vádolnak, noha a józan ész ek ellent mond. A másik srác megkomolyodott, sokat változott, de ez semmit sem használ. Lényegében az ő lelkiismeretéről is szól a történet. Szemmel követhető, már már beteges lelkiismeret furdalása, s az, hogy mindent enged. Mármint semmit sem tesz a másik srác ellen. Nem vesz tudomást róla, hogy az valószínűleg milyen szálakat mozgat, pedig megtehetné. Közben tehát a másik akit mindenki áldozatnak tekint, maga mellé állítja a tanárokat, a lúzereket, és végül még a bullykat is. Valóságos kelepcét rendez be a másik főhős és barátai számára. És egyszer be is zárja ezt a kelepcét.
Igyekszem érthető lenni, bár az írástechnikám nem a legfejlettebb, tudom
... De maga a sztori így is jónak tűnik?
válasza:Köszönöm! ;) Igen, ez a kritika azt hiszem helytálló, noha nem mindenben értek egyet vele. Azt hozzátenném, ahhoz amit eddig írtam, hogy nem volt tudatos. Ugye klasszikusok és drámák egyaránt szólnak arról, hogy emberek hogyan válnak gyilkossá. Nálam ugye az áldozatból lesz gyilkos, a nagymenőből pedig quasi áldozat. De nem változtatva a drámai hangvételen is egy bizonyos pont után fokozatosan azt vettem észre, hogy ahogy egyre durvul a cselekmény lassan a pszichothrillereket feszegeti. Szóval nem volt tudatos, valahogyan adta magát, jött. És ugye már lehet említettem, van próbaolvasóm, még nem panaszkodott. Sőt, baromira élvezi. Úgyhogy gondoltam rá, hogy valahogy módosíthatnám, de eddig arra jutottam, hogy egész jól halad a dolog, egy próbát mindenképpen megér ilyen formában. A puding próbája az evés.
Egyébként vannak további ötleteim is, azokról is írtam kérdést, bár csak egy-kettőről. De eddig csak ezen dolgoztam, még szerkesztésre szorul, de ez lenne a 'fő művem'.
Viszont a biztatást és a kritikát is egyaránt köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!