Stephen King olvasók: Ti nem haragszotok egy kicsikét az Andrés Muschietti féle "Az"-ra, a filmre? A második résztől mit vártok? (Többi lent)

Nekem is az "Az" a kedvenc King könyvem.

Eredetileg Cary Joji Fukunaga írta a forgatókönyvet, és az az elképzelés sokkal sötétebb lett volna, több brutális és kegyetlen jelenettel, aztán jött Muschietti, ő átírta nézőbarátra a forgatókönyvet.

Én úgy érzem Muschietti megtette azt, ami tőle telt, a hangulatot például szerintem nagyon eltalálta, a gyerekek karaktereire is egyformán odafigyeltek, bár sajnos nem lett egyik sem túlzottan elmélyítve, és szerintem a film legjobban működő pontja az a zseniális gyerekszínészek és a köztük lezajló párbeszédek és a dráma. Bár, ha jobban átemelik a karaktereket, akkor még drámaibb lehetett volna, de szerintem ez a része korrekten működik a filmnek, és mint mondtam, szerintem a hangulat is remek.

Pennywise is jól volt megjelenítve, eléggé félelmetesen nézett ki, de ahogy haladt előre a cselekmény, a bohócunk egyre kevésbé lett félelkeltő. A leggyengébben működő pontja a filmnek szerintem pontosan ez, hogy horrorként egyáltalán nem működik, még úgy sem, hogy Bill Skarsgard nagyon jól hozta a bohócot.

Az itt a probléma, hogy nem voltak bevállalósak a készítők, a sokkal merészebb forgatókönyvet kidobták az ablakon, ráadásul Muschietti rendezőként sem egy Kubrick, még akkor sem, ha ő megtette ami tőle telt.

Rossznak nem nevezném, de én is többet vártam tőle. Viszont ha arra gondolok, hogy hány zseniális regényt sikerült szörnyen adaptálni, akkor ezzel a közepes végeredménnyel szerintem elégedettek lehetünk.

Szóval aki teljes "Az" élményt akar, az szerezze be a könyvet mert a film csak ízelítőt képes nyújtani.

Először is szögezzük le, a próza és a filmművészet nagyon más, emiatt nem bölcs dolog ugyanazt a tartalmat, élményt várni a kettőtől. Szövegben könnyű utalni a cselekvő gondolataira, korábbi tapasztalataira stb., míg vizuálisan ez nem megoldható. Ha filmre adaptálnak egy regényt, akkor óhatatlanul megváltozik valamennyire a történet, hisz a képileg megjeleníthető dolgok maradnak meg, ill. a karakterek számát is hasznos limitálni, hogy a néző ne veszítse el a fonalat, tudja követni az eseményeket.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a film mindössze két órás, így nem jut idő mindenre még úgy sem, hogy csak a gyerekrész került bele. A könyv valamivel több mint 1100 oldal, ami rengeteg történést jelent, amit egy négy-öt órás film duológiába nem lehet belesűríteni. Az utalás vagy háttér-információ, amire a regényben elég tíz sor, az filmben akár harminc-negyven perc is lehet.

A Trónok harca című könyv is kb. azonos hosszúságú, abból tíz órás első évadot készítettek, mégis kimaradt belőle sok minden, ami a kötetben benne volt.

A mozgóképes alkotások is művészeti termékek, tehát az alkotók, megrendelők ízlése szerint készítik el, így természetesen különbözni fog az olvasók elképzeléseitől, fontossági sorrendjétől. Ezért teljesen más érzést képes kiváltani a kettő.

Lényeg a lényeg, mivel két különböző médiumról van szó, így nem érdemes összehasonlítani őket.

Magánvéleményem pedig az, hogy ha olvastál egy írást, amire még emlékszel is, akkor ne nézd meg a belőle készült filmes feldolgozásokat, mert úgysem fog tetszeni. És se nézek meg semmit amit olvastam már; csak fordítva, elolvasok egy regényt, ha tetszett a belőle készült film.

(Amikor a Kedvencek temetője című kötetének a felénél tartottam, megnéztem a filmet, ami a feléig kiborítóan más volt; de a még nem olvasott részek nagyon bejöttek, élveztem végig. Ennyire ég és föld, ha olvastad, és ha nem.)

4:

Részben egyetértek veled, részben nem. A legjobb filmes alkotások például ugyanolyan intenzív élményt képesek adni, akkor is, ha nem olvastad a könyvet. Én például még jobban is szeretem Kubrick ragyogását mint a könyvet. De említhetném még többek között a Harcosok klubját is, ami ugyan nem King regény, de már a könyv is zseniális volt, és a film még talán a regénynél is jobb volt.

A kedvencek temetőjét szerintem nem jó ötlet példaként felhozni, mert az már magában is egy rossz film volt, még akkor is ha nem olvastad előtte a könyvet, szóval annál csak jobb lehet a könyv.

Lényeg a lényeg, a nagyon színvonalas filmes alkotások képesek a regény minőségével vetekedni, a színészek is ki tudják fejezni a leírt érzéseket, gondolatokat, sőt ez narrálással is ugyanúgy megoldható filmvásznon is.

Nem olvastam (jobban mondva hallgattam végig, mert hangoskönyvben hallgatom), de azért válaszolok.

A legnagyobb probléma, hogy ti ugyanúgy megakartátok tartani a könyv hangulatát, mint a depressziós, mind a horror elemeit. Ez szép és jó, de ezzel egy probléma van: nem tudod eladni az átlag nézőnek. Az meg, hogy szűk réteg megnézte volna nem hozott volna annyit, mintha az átlag nézőre szabják a filmet.

Az átlag néző meg nem szereti a tényleges horrort (nem, ez minden volt, csak nem horror), se gondolkozni, stb. Az átlag nézőnek ennyi kell, mint a mostani film. Egy kis ijesztgetés, jó győz valamennyire, happy end, stb.

Ténylegesen a könyv hangulatát hozták volna át, akkor eladhatatlan lett volna. Már ott kirohant volna az átlagnéző hányni, amikor a könyvbeli gyár balesetet mesélik el. A maradék réteg meg nem termelt volna már annyi bevételt. Hollywood meg a pénzről szól csak. Nem termel biztosra sok pénzt a forgatókönyvtől tovább el se jutott volna a film.

"A kedvencek temetőjét szerintem nem jó ötlet példaként felhozni,"

Csak ezzel a könyv-film párossal voltam így (TV akkor adta), szóval más példát nem tudtam volna hozni. A lényege annyi volt, hogy másképp nézi az ember, ha már előtte olvasta.