Mit gondoltok erről a wattpad történetről?

Cím:

Ez jó. (Inspirált arra, hogy foglalkozzam vele.)

Fülszöveg:

Mintha megpróbáltál volna bevetni egy kis humorbombát, de nem durrant nagyot. Inkább kétséget ébresztett, hogy akkor most horror vagy horror-paródia? Olyanokkal lehetne próbálkozni, hogy:

Pontosabban miért tűnnek el emberek?

Egyáltalán hol vagyunk, honnan tűnnek el?

Ki mire gyanakszik (pletykák, vélemények)?

Miért érinti ez Jay-t és Stacy-t (és egyáltalán kik ők, legalább pár szóban)?

Biztosan lehet többet írni ezekről (ha nem is mindről) anélkül, hogy poéngyilkossá válna. Itt az a cél, hogy felkeltse az ember érdeklődését. Két vadidegen ember felszínes telefonbeszélgetése önmagában nem érdekes információ.

Prológus:

Hasonló a probléma. Az lenne a cél, hogy képbe rántsd az olvasót, miről is van szó. Itt pont nem ez történik. Annyi kiderül, hogy időutazás meg valami küldetés. De hogy kicsoda/micsoda a megbízó és megbízott, arról már semmi. A rejtélyeskedéstől még nem lesz rejtélyes.

Ha a szükséges információt bele tudod adagolni egy eseménydús első fejezetbe, akkor prológus sem kell.

Első fejezet:

Nem életszerűek a szituációk. A bemutatkozásnál nincs idő megmagyarázni az iróniát. Amint kimondja, hogy ő szerény és mindenki kedveli, minimum, hogy páran azonnal vihognak. És a srác is nevet, mert tudja, hogy poénnak szánta. Vége is lehet a beszédének. Aztán, miután csitultak a kedélyek, és a helyére küldik, még odafele menet jópofizik egy utolsót azzal, hogy: "ja, és amúgy imádom a sütiket". Vagy ahogy gondolod, nem akarom megírni helyetted. De máris nem olyan vigyázbaállós, ha cselekvés is van beszéd közben. Angelica lényeges? Ha igen, Jay biztosan azonnal észreveszi (ha már főszereplő, legyen benyomása róla). Ha nem, akkor mindegy, hova ül, kár a névért. A tanár mond egy nevet, és ő rögtön tudja, ki az, pedig az osztály még be sem mutatkozott. Inkább mutasson egy üres helyre, nem érdekes ki mellé kerül. Az Alice-al való beszélgetés szintén nem hiteles. Értékes személyiség? Átlagos osztály? Nagyzoló, üres szavak. Új diáknak ilyet senki sem mond. Körülírod, milyen nagyszerű a szereplőd, első pillanatban rajonganak érte, pedig nem is ismerik. Ez hiba, mert olyan lécet akarsz megugortatni vele, amire emberi karakter nem képes. Ellenben ha nem mutatsz lécet, az olvasó nem vár nagy ugrást. A tettei beszéljenek, és akkor szerethetővé válik a hibáival együtt.

Másik probléma a sulis kezdés. Semmi szó az időutazásos dologról. Ha engem az időutazás érdekel, a sulis jelenetnél csak pislogok, hogy akkor most mi van? Tinirománc lett beígérve vagy sci-fi horror? A romantikára vágyók már a fülszövegnél elkattintottak, a horror fanok meg most fognak. Nem várják meg, amíg Jay hazaér, és elkezd agyalni valamin, ami a történet szempontjából már-már kezd érdekes lenni. Miért nem agyal az iskolában ez a "mesteri elme"? Egy valódi géniusznak máson sem járna az esze. Két személyiség, két külön történet. "Beszélgessenek" a jelenetek, hogy együtt alkossanak egy egészet. A suli teljesen mellékes helyszín. Lehet, hogy két szereplő, Alice és Kira fontos lesz, de egyelőre még ők sem. Előbb lássuk, ki az a Jay. Gondolom, azt szeretnéd, ha az olvasók vele azonosulnának. Ezt nem teheted meg úgy, hogy menet közben derülnek ki róla "sötét titkok". Ez mellékszereplőnél lehet fordulat, de főszereplőnél átverés. Ismerjük meg már odahaza, a tervezőasztalánál. Vagy felőlem lehet a suli is, de akkor az agyában járjon a fogaskerék, és az olvasók is tudjanak róla. Mindjárt más a viszonyulás, és lehetőség van feszültséget teremteni azzal, hogy valamit tudunk, amit az osztálytársak még nem. Már az első pillanatban ott dereng a horrorsztori sötét felhője.

Forma:

A "mondhatni" kedvelt töltelékszavaddá vált, de (főleg a mondatok végén) semmi értelme nincs. Lehet persze egy szereplő töltelékszava, de akkor következetesen az övé legyen.

A gondolt szövegeket (paradox módon) nem gondolatjelekkel indítjuk. Azok a párbeszédek, amit a szereplő ki is mond (a gondolatjel után szóköz áll, és előtte is, ha nem bekezdésindító). A gondolt szöveg lehet szimpla jelen időre váltás, vagy idézőjeles. A csillagozást nem igazán értem. Szerepjátékokban használják, de itt mindent le lehet írni részletesen, nem kerget az idő. *nevetés* Írd le, hogyan nevet. Előbb tanuld meg, és alkalmazd a szabályokat, aztán ha már profi vagy, saját belátásod szerint fel is rúghatod őket, mert akkor már tudod, hogy mit és miért akarsz másképp csinálni.