Mi a véleményetek az alábbi (két) történetről?

.

Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy te nem lehetsz fiú. Pontosan ugyanazokat a dolgokat írod le és pontosan ugyanúgy, ugyanabban a stílusban, ahogy a tinilányok a wattpadon, nincs semmi különbség. Ugyanazt írod le és ugyanazt hagyod ki, mint a többiek. A történet egyébként teljesen átlagos, semmiben sem különbözik a többitől és nem is történik benne semmi. Próbálj egy kicsit egyedi lenni.

Csak az elsőt olvastam el, nincs most erőm a másikhoz. Esetleg holnap, ha eszembe lesz. :)

Talán emlékszel, az előző kérdésednél én válaszolgattam neked :D Azóta sokat fejlődött a sztori, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy tökéletes lenne. Messze nem az, persze ez nem baj, gondolom ez afféle első szárnypróbálgatás. Annak pont megfelel.

Az első, amit észrevettem, hogy ez gyakorlatilag az SzJG párja, csak fiú főszereplővel. Ne is tagadd, fölösleges. Nyomi, könyvmoly főszereplő, meglepően kicsi iskola (a legtöbb gimiben az osztálylétszám 30 fő körül mozog), menő srác és sleppje, a szépséges, elérhetetlen szerelmi szál (tudom, hogy még nincs kifejtve, de ennél egyértelműbb nem is lehetne, hogy Rebeka lesz a szerelmi szál), stb.

Igazából az alapötlet nem rossz, a szokásos tini lány regény fiú főszereplővel. Ebből két jó dolog sülhet ki. Egy, az egész tök reális, zseniális stílussal, szerethető, emberi karakterekkel, valamilyen lényeges, mély üzenettel. Ez tuti siker. Vagy kettő, a műfaj teljes paródiája. Tudatosan egydimenziós karakterek sarkított vonásokkal, a cselekmény teljes hiánya, és rengeteg humor. Ez megint csak tuti siker.

A baj az, hogy a tied a másodikra hasonlít, csak te nem paródiának szánod. Az első hiba a karakterekben keresendő. Kezdjük a főszereplővel. Nem szerethető. Ez még nem is lenne baj, de akkor legalább utálnám. De azt sem, igazából tök semleges karakter, ami hatalmas hiba. Adj neki személyiséget, ne az legyen az első, amit leírsz róla, hogy "Sanyi vagyok, 14 éves, barna hajam van, nyomi vagyok, van egy öcsém és egy húgom". Írd azt, hogy szeret olvasni. Aztán, hogy mit szeret olvasni. Miért szereti olvasni. Adj neki helyzeteket, amiben reagálhat dolgokra (pl emberi interakció, ez is hiányzik), mert abból is átjön valami a karakterből. Hogy mindig igyekszik kedves lenni, de néha nagyon nehéz visszafognia magát. Hogy tök béna, ha lányokkal kell beszélnie, de utólag mindig tudja, mit kellett volna mondania, és olyankor legszívesebben megrugdosna egy kecskét. Tudom is én! De így nem maradhat.

Aztán a többi szereplő. A legtöbbjükről annyit tudunk, hogy mi a teljes neve, hogy néz ki (még azt se neagyon, mert a szemük és hajuk színén kívül esetleg a magasságukat tudjuk meg. Gyakorold a leírást, mert nagyon fontos, hogy az olvasó el tudja képzelni, hogy néz ki az adott karakter. Legalább valami öltözködési stílust, ha más nem megy, de jobb lenne, ha megpróbálkoznál rendes leírást adni legalább a főbb szereplők külsejéről) és esetleg egy jellemző tulajdonságot tudunk meg róla. Konkrét emberi tevékenységet csak Gergőtől és Barnitól meg az ofőtől kaptunk, ami átvezet a következő problémához: a valódi cselekmény hiánya.

Az első nap még csak-csak akadt valami cselekmény, de a negyedik fejezet gyakorlatilag már csak az osztály "jellemzéséről" szól. Ez az első igazi tanítási nap. Írj az órákról, a tanárokról, arról, hogy ki mit csinál a szünetekben. Nem teheted meg, hogy egy regényben (mert annak szánod, nem?) annak szentelsz egy egész fejezetet, hogy listaszerűen felsorolod a karaktereket. Akkor szánj nekik egy egész bekezdést, kapjanak igazi jellemzést. Az, hogy "Molnára Dóra (Dóri) - Anna legjobb barátnője, mindig együtt lógnak." nem jellemzés.

"Molnár Dóri... Róla nem sokat tudtam eddig megállapítani, nem túl érdekes lány. Azt már tudom, hogy Anna legjobb barátnője, mindig együtt lógnak. Tudjátok, olyan csajosan folyton sugdolóznak valamiről, időnként pedig viháncolva felnevetnek. Tipikus tinilányok, nem is biztos, hogy baj, hogy nem ismerem jobban."

Na, ez már közelebb áll ahhoz, ami elfogadható egy regényben , és ez messze sem tökéletes, csak az én fél perces firkálmányom. Ráadásul szegény Seres Máté Dominik ennyit sem kapott. Ezt direkt csináltad? Mindig nézd át a kunkád legalább háromszor, mielőtt megosztod, ez nagyon fontos. Egy helyen találtam egy ilyet is: "(...)". Ez mégis mit jelent?

A családról is nagyon keveset tudunk. Milyenek a szülők? Miért nincs jelen sosem az apa? Sokat dolgozik?Ez konfliktushoz vezet a szülők között? Miért olyan az anyagi helyzetük, amilyen? Hogy hat ez a gyerekekre? És a szülők kapcsolatára? Adj nekik hátteret!

Nagyon kevés a párbeszéd, ahol pedig van, az sem túl életszerű. Plusz a "— mondta Xy.", "— felelte Xy" és társaik nem véletlenül alakultak ki. Nélkülük követhetetlen, zavaros a párbeszéd, az olvasó nem tudja mikor ki beszél. Piros pont, ha a beszélgetés közben, a kommentárban leírod a beszédhelyzetet, a karakterek érzelmeit, a mimikájukat, a testbeszédet. Pl nem mindegy, hogy "Még van egy szendvics a hűtőben." mondat, hogy hangzik el valakinek a szájából. Lehet unott:

"— Még van egy szendvics a hűtőben — intett a fejével a konyha felé anya fel sem nézve a könyvéből, amit éppen olvasott. Nagyszerű, hogy ennyire érdekli a fia táplálkozása."

De lehet vidám is:

"— Még van egy szendvics a hűtőben — állapítottam meg korgó gyomorral, és azonnal betömtem az egészet. Azt hiszem a jóllakott óvódásokra jellemző arckifejezés jelent meg az arcomon, mert..."

Hülye példa, fontos lecke.

Aztán a stílusodon is van még mit csiszolni, mert jelenleg kicsit túl lényegre törő, túl tárgyilagos. Nincsenek leírások, belső monológok, semmi, ami színesebbé tenné a történetet. Olyan, mintha egy tudományos kutatásról készült naplót olvasnám.

"7:00 - Az alany felébredt.

7:02 - Az alany dolgát végezte.

7:11 - Az alany magához vette a reggeli táplálékát."

Unalmas, javítsd fel, színesítsd, vigyél bele életet!

Olvass nagyon sokat, gyakorolj nagyon sokat, szánj időt a fejlődésre, az írásra, ne akard siettetni! Ez így még kevés, de meglátod, idővel sokat fogsz fejlődni. Ha majd évek múlva visszanézel erre, azt fogod gondolni "De kis cuki voltam, egyem a szívemet. Mennyivel jobb vagyok most!" Hidd el, én is ilyen voltam, mint te. Most sem vagyok nagy író, de visszatekintve látom, hogy mennyit fejlődtem, és nagyon jó érzés. Szóval ne hagyd abba, de én a helyedben a publikálással még várnék, mert nagyon sok negatív kritikát fogsz kapni, ami nagyon könnyen elveszi a kezdő írók lelkesedését és önbizalmát. Ezt pedig nem akarjuk, ugye?

Remélem megfontolod, amit írtam! :)

További kellemes estét/éjszakát!

Ha bármiben segíthetek, írj nyugodtan!