Mi a véleményetek erről a fantasy műről? A kritikákat is írjátok le kérlek.

Ez nem mű. Ez egy értékelhetetlen firkálmány.

Kezdjük el ott, hogy fél oldalnyi, tördeletlen cucc (hogy ne használjak rá csúnya szavakat) nem egy fejezet. Nem az és kész.

Következő probléma; tenuld meg helyesen használni a vesszőket és a mondatvégi pontok után tegyél szóközt, mert amit csinálsz, az tragikomédia.

Gyakorlatilag nincs semmi próza, csak egymás után odahányt tőmondatok, tipikus 13 éves "írói" fennköltséggel. A szóismétlést szintén kerülni kellene.

Aztán ott van az is, hogy neked az expozíció annyit jelent, hogy bedobálsz minden általad kitalált nevet és helyet gyorsan, mint valami TV újságból kivágott kis leírásban, az olvasó meg válogassa ki. Köszi.

Összességében értékelhetetlen, olvashatatlan, élvezhetetlen.

Ez nem fejezet, hanem vázlat esetleg tartalom.

Nagyon rosszul van tördelve, erre figyelj, mert értelmezhetetlenné teszi.

Ha mindenképp ezzel kezdenél írd át prológussá, ami olyan, mint egy fejezet, vagyis nem ilyen.

Eleve szerintem ez rossz kezdés. A túl sok expozíció unalmassá teszi, hiszen az olvasó még nem tud semmit, vagyis neki ezek lényegtelen adatok.

Először is, ez még nem mű, hanem egy vázlat, amit ki lehetne fejteni.

Másodszor, a két utolsó királyságnévnél már kifogyhatott a fantázia, mert túl felismerhetően az "east" és "west" szavakból vannak.

A "szörny" helyett nem ártana valami specifikusabb addig is, amíg nem tudjuk, hogy guurdnak hívják őket, mert ez így gyerekesen hangzik. Hogy néznek ki, azon kívül, hogy magasak és görnyedtek? Az emberek, amikor először találkoznak egy ismeretlen fajjal, általában egy jellemző tulajdonságáról nevezik el. Pl. emberevők, emberfalók, hullafalók.

Szerintem logikátlanság, legalábbis nekem nem világos, hogy "nem érkeztek szállítmányok, s az elküldött szállítmányok is visszatértek." A guurdok miért fordítanak energiát arra, hogy visszaküldjék a rerenthi szállítmányokat? Ha meg maguktól fordulnak vissza a kereskedők, amikor látják az easetisi helyzetet, akkor meg nem kellene felderítőkkel kideríteni, mi történt... Ugyanebből az okból nem működik, hogy Easetis "egyre jobban kimarad a kereskedelemből". Ha az elején titokban akarod tartani, kik a támadók, akkor hirtelen kell megszakadnia az ország kapcsolatának a külvilággal, különben mindenki szétviszi a hírét.

Helyesírásra kicsit gyúrni kellene.

Na, én pl. így hoznék ki egy fejezetet ebből a sztoriból:

Beldor király komoran nézte Agoir várának egyik ablakából az alatta elterülő fővárost. A győzelmi ünnep alkalmából kitűzött zászlók még vidáman lobogtak, de a féktelen, ünneplő hangulat már lecsillapodott, sokkal gyorsabban, mint máskor. Még csak négy napja, hogy serege visszatért a Ridor ellen vívott csatából, és a város népe szokás szerint üdvrivalgással fogadta a győztes katonákat, Bernulf herceg, a sereg vezére azonban gondterhelt arccal vonult végig a városon, és egyenesen apja elé járult, a palotába. Tőle tudta meg Beldor, hogy valami nincs rendben.

Nagyon könnyű volt legyőzni Ridor seregét a csatában. Túl könnyű. Még csak nem is a legjobb tábornokukat küldték Rerenth ellen, mintha valahol sokkal nagyobb harcokat vívnának, és a Rerenth elleni, évszázadokra visszanyúló háborúskodás most első ízben a háttérbe szorult volna.

Beldor türelmetlenül dobolt pecsétgyűrűs ujjával az ablak hideg kőpárkányán. Nyugtalanította a helyzet. Legszívesebben ivott volna egy kupával a legjobb easetisi borból, de a múlt héten az utolsó hordó is kiürült, és újabb szállítmány azóta sem érkezett. Ráadásul a karavánnak is nyoma veszett, amelyet Agoir városa küldött Easetisbe még az év elején, a legkiválóbb rerenthi kardokkal és lándzsákkal, pedig Easetis rengeteg fegyvert vásárolt tőlük az elmúlt időkben és minden bizonnyal sosem tette volna kockára kereskedelmi kapcsolatukat. A kereskedőcéh vezetője könyörgött neki, hogy küldjön felderítőket Easetisbe és derítse ki, mi történt a karavánnal, de mindezidáig ők sem tértek vissza.

A király épp arra gondolt, összehívja tanácsadóit, mikor belépett egyik ajtónállója és mélyen meghajolt előtte.

- Beszélj - utasította mogorván Beldor.

- Felséges királyom, az Easetisbe küldött felderítő osztag... - A szolga hangja elhalt. Beldor rég látta ilyennek; az ajtónálló huszonkét éve szolgálta már a királyi családot, és már rég nem volt rá jellemző, hogy nyugtalanná tette volna, ha a királlyal kell beszélnie.

- Visszatértek? - kérdezte a király, és szeme érdeklődőn felvillant. Mégsem eredménytelen a mai nap, legalább egy égető kérdésre választ kap. A gondolattól egészen felderült.

- Visszatért - felelte a szolga, és nem nézett a király szemébe. - Összesen egy tért vissza közülük, felség.

- Hozzátok elém! - parancsolta Beldor. Előbbi tünékeny jókedve is szertefoszlott. Vajon csak azért ez az egy tért vissza, mert a többi inkább dezertált és Easetisben maradt? "Persze, jobban esik a keleti kényelem, a paloták a narancsligetekben, mint az én huzatos kaszárnyáim, ahol akkor éltek, amikor épp nem küldelek titeket harcba Ridor ellen, de csak jelent valamit a hűség, nem?" - dühöngött magában. Mikor azonban meglátta az elé tántorgó katonát, minden efféle gondolata elpárolgott. A férfi próbált ugyan méltó módin megjelenni uralkodója előtt, de erősen sántított, egyik szeme helyén sötét lyuk tátongott. Beldor épp elég csatát látott már ahhoz, hogy tudja, ez az ember kemény harc túlélője.

- Felség - hajolt meg a katona, és az erőfeszítéstől majdnem összeroskadt. Beldor arra gondolt, meg kellene engednie neki, hogy ülve tegyen jelentést, de aztán meggondolta magát. Egy vérbeli rerenthi katonának megalázó lenne, ha királya bármi jelét adná annak, hogy észrevette gyengeségét.

- Beszélj, mit láttál? - utasította Beldor, és bosszúsan látta, hogy a katona éppúgy nem mer a szemébe nézni, ahogy az imént az ajtónálló. Épp rá akart parancsolni, hogy emelje fel a fejét, amit azonban a katona mondott, attól torkába fagyott a szó.

- Felséges uram, Easetis nincs többé.