Elkezdtem írni egy fantasy könyvet. Szerintetek eddig jó? Építő kritikákat várnék.
"A hegyek vonulatai, a folyó, az őrtornyok, és az erdő némák voltak.
Az őrtornyokban álló emberek némán várták a váltást.Nem beszélgettek, nem kártyáztak csak csöndben maguk elé néztek.Semmi sem történt.Hideg,ködös idő volt a Mefolp hangtalanul áramlott a medrében.Pedig a régi időkben sok véres csata folyt ezen a helyen, a terület egyetlen hídjáért.A toronyparancsnok hangosan hokolt.
Ilyen későn senki sem kel át a hídon, de még nappal se gyakran.A bázis után úgy 50 mérföldre a hegyek között volt egy erőd.Ha valami baj történik(ami nem gyakran esik meg)akkor két napi járóföldre van a legközelebbi segítség.Az itteni parton az Őrvidék van, s a folyó túlpartján vannak a Grihm-barlangok és körülöttük a Vénerdő.
A vénerdőben régen sok gonoszság lapult, s még biztosan vannak benne sötét erők.Ám a főbb fenyegetést az erdőségen túl elterülő Car'duras tetején lévő ork erőd:Gurnrogh jelentette.Hajdan innen indultak ork csapatok megszerezni az Őrvidék hídját, s azzal a stratégiai fölényt.Még mostanában is portyáznak arrafelé ork csapatok, de olyan kis létszában hogy nincs stratégiai erejük.Néha azonban kissebb nagyobb csapatok támadják meg a hidat, de ezeket könnyen visszaverik a tapasztalt védők.Ekkor egy ember lép be a parancsnok szobájába.
-Uram!Einarnak és Bernulfnak már 5 órája vissza kellett volna térniük az őrjáratból.
A toronyparancsnok már ébren volt és a székében próbált életet lehelni öreg pipájába.-Igazad van Alvar, menj utánuk néhány emberrel és keresd meg őket.
Ekkor egy hangos kiáltás suhat végig az őrtornyon, majd pedig lódobogás hallatszott.Kiléptek az ajtón és meglátták az egyik lovast amint egy nyílvesszővel a hátában lovagol a hídon át.-Bernulf!Kiáltott fel Alvar.Mi történhetett vele és Einarral?
Amint átért a hídon leesett a lóról.Vigyétek be az ispotályba!Mondta a toronymester.
Mielőtt bevihették volna a házba egy hangos kiáltás hallatszott az erdőből.
-Orkok!Hányan?Több százan is lehetnek!Íjászok a partra!A gyalogság tartsa a hidat.
Küldönc!Igen uram!Menj Elonba és üzend meg hogy megtámadott bennünket egy seregnyi ork!Igenis uram!Ezzel a küldönc felpattant egy lóra és elvágtatott az úton.
A védők félelemmel telve várták hogy mi fog történni,de semmi sem történt.
Kezdték azt hinni hogy a támadás elmarad.Ekkor azonban előtűnt az erdőből egy hatalmas ork egy wargon ülve.Tele volt sebhellyel de ettől csak sokkal rémületkeltőbbnek tűnt.Felkiáltott valamit az orkok nyelvén és csatabárdjával a híd felé mutatott.Ekkor a fák közül több száz ork és vagy 3 tucatnyi troll lépett elő, s egyszerre indultak meg a híd felé.Ezek az orkok Gurnroghból valók,kivéve azt amelyik a wargon ül, az a Grihm-barlangokból származik.Mondta a toronyparancsnok.Honnan tudja?Látszik a magasságán,s a mellkasán lévő jelből,
meghát személyesen is ismeren.A neve U'dar.De ezt majd később.Íjászok,célra tarts!Gelor a parancsnok nagyon tapasztalt az ilyen csatákkal kapcsolatban.Ott volt Reynir ostrománál íjászként, ahol az ütközet végén kitörtek az erődből és halomra ölték a sötétség lényeit.Megátvárta míg az orkok kiértek az erdőből és elkiáltotta magát.Tűz!Ekkor a 77 íjász egyszerre eresztette ki nyilait az ellenségre és a legtöbb célba is talált.A nyilak röpültek, de az orkok csak egyre jöttek az erdőből.
Azon a ponton ahol az orkok a hídra léptek Alvar támadást indított.Támadás!Kiáltotta.Alvar és katonái hősiesen harcoltak de ez nem mehetett így sokáig.Alvar a
visszavonulás mellet döntött.Lépésről lépésre vonultak vissza.Mikor átértek az orkvezér elővette kürtjét és belefújt, s visszavonulásra szólította csapatait.Visszavonulnak,rohanjuk le őket!Szólaltak meg többen is a védők közül.
Ne!Csapda!Mondta Gelor.Miért lenne csapda?Mi másért vonulnának vissza 4-szeres túlerőben?Igazad lehet.Mondta Alvar.De akkor most mit tegyünk?Kivárunk.Néhány ember átvonult a hídon és áthozta bajtársaik holttestét majd eltemették őket távol a bázistól.
Alvar elment az ispotályba megnézni Bernulfot.Belépett a szobába és megkérdezte:
-Mi történt veletek?Éppen visszafelé jöttünk az őrjáratból amikor rajtunk ütöttek az orkok.Einar hősiesen harcolt de 4 nyíl is eltatálta.Leszedték a lóról és...és...És mi történt?Levágták a fejét és feltűzték egy dárdára.Én addig ellovagoltam.Bújkálnom kellett előlük.Estére vissza kellett érnem mert nem éltem volna túl az éjszakát.
Ekkor lőttek meg.A többire nem emlékszem mert elájultam.Nem tudom elhinni hogy ezek a lények egyszer régen még békésen éltek.Értem.Pihenj kicsit.Mondta és kiment.Meg akarta keresni Gelort, de nem tudta merre keresse,így hát elment az őrszobára és nem nagy meglepetésére ott találta Gelort, amint ott pipázott a székén.Uram.Tessék?Mit fogunk csinálni ha megint megtámadnak minket az orkok?Felkészülünk,sáncokat építünk, s árkot ásunk.Ha kell puszta kézzel szállok szembe az orkokkal, de ezen a hídon csak rajtam keresztül kelhetnek át!Neked viszont van egy feladatom.Menj és üzend meg Feldar királynak Reynirbe hogy háború közeleg.De uram!Én nem akarom itthagyni az őrséget én harcolni akarok!Ne aggódj fiam, elég harcban lesz részed mire Reynirbe érsz,mivel az egy északi város.De mi lesz önökkel ha újra támadnak az orkok.Ne félj attól,Elonból még tegnap indult el egy nagy csapat katona,nem kell féltened minket.Hát legyen,elmegyek.De kik kísérnek majd el?4 embert vihetsz magaddal, mert a többiekre szükségünk van.Rendben.Bernulf kint állt a szoba előtt és várta Alvart.
Én is megyek.Nem jöhetsz.Megsérültél.De megyek!Mondta Bernulf ellentmondást nem tűrve.Legyen.Ha annyira akarod.De meg is halhatsz út közben.Amint hallottam a küldetés megéri ezt az áldozatot.Rendben,mindjárt indulunk.Alvar összeszedett még 3 embert és elindultak.5 hátaslovat és 2 szamarat vittek magukkal.Lovagoltak úgy 50 mérföldet,majd megálltak Elonban fegyvereket venni.Alvar végigsétálta a piacot de csak egy pultnál talált''elfogadható''fegyvereket.Alvar egy régi reynir-i kardot vett 50 arany dínárért.Bernulf egy ismeretlen eredetű törp kardot vett 65 arany dínárért és 16 rúnáért.Leowald egy íjat vett magának30 arany dínárért,mert a sajátját eltörte egy ork.Leidorf egy törp pajzsot vett 70 arany dínárért.Egbin egy reynir-i fémpáncélt vett 120 arany rúnáért.Vettek maguknak elegendő elelmet az útra.Valamint takarmányt az állatoknak.Amint kiértek a városból,egy hatalmas erdőséget pillantottak meg maguk előtt.Ez a Fangorn-erdő.Mondta Leowald.Régen két út vezetett át rajta de az egyiket benőtte a növényzet.Ahogy mélyebbre hatoltak az erdőben egyre sötétebb lett minden.Egyszercsak egy útelágazáshoz értek.
Az egyik út Faraborba vezet, a másik pedig Milodarba.Menjünk Milodarba úgy rövidebb.De Faraborban biztonságosabb.Milodarba megyünk, s erre ráfordultak az oda vezető útra.Mentek úgy 10 mérföldet majd letáboroztak.Megetették a hátasokat,majd tüzet raktak.Felváltva őrködünk, mert itt már vannak orkok és más lények.Bernulf kezdi.Rendben.Az éjszaka eseménytelenül telt volna,ha az északa közepén nem támadták volna meg őket a farkasok.Borzasztó sokan vannak ezek a farkasok!Mondta Egbin.Biztosan éhesek,kemény tél volt.Válaszolt Leowald.
Közben lelőtt egy farkast.Alvar és Bernulf a hátasokat védelmezte.Leidorf!Szólt Alvar.Tessék?Gyújts tüzet,az a farkasok legnagyobb ellensége.
Leidorf meggyújtott 5 fáklyát amikkel visszatartották a farkasokat míg Egbin eloldta a lovakat.A szamarak tudják velünk tartani a versenyt?Kérdezte Leowald.Igen sőt még gyorsabbak is lennének a lovaknál a súlyok nélkül.Mondta Bernulf.
Akkor gyerünk,vágtassunk el innen.Fölültek a lovakra és elvágtattak a farkasok elől.
Reggelre odaértek Milodar kapujához."
válasza:Kicsit jobban lehetne tagolni. A párbeszédes részeknél pedig nem kell szerintem odaírni, hogy "szólt" meg "válaszolt", csak ha valami más, lényeges dolgot akarsz mellette érzékeltetni vele...pl. a szereplő nem biztos magában vagy ha valamit gúnyosan mond, stb.
A számokat betűkkel kéne kiírni.
"A szamarak tudják velünk tartani a versenyt?"
tudja tartani a lépést
Amúgy ha magadnak írod, akkor nem probléma. Az látszik szereted a Gyűrűk urát. Viszont az nem árt meg, ha kitalálnál magadnak saját fantasy lényeket.
válasza:"Ekkor egy ember lép be a parancsnok szobájába."
Egyfelől nem indokolt a jelen idő, ha a többi narrációt múlt időben írod. Másfelől tartalmilag nem kapcsolódik az előtte álló leíráshoz, ezért lehetne önálló, egymondatos bekezdés is. A leírást izgalmasabban elő lehetne adni a szereplők elbeszélésében, rövidsége dacára is kezd unalmassá válni. Értem, hogy be akarod mutatni a kitalált világot, és szerencsére nem is túlzod el, mégis a szereplők szájából jobban hangozna – persze ők nem tartanak földrajzórát, mert tudják, mi merre található, de elég, ha az akkor derül ki, amikor valaki elutazik az adott helyszínre. Sok írásnál lehet érezni, hogy a kezdeti leírás csak olyan muszájból van ott, pedig ez nem kőbe vésett szabály. Itt sem indokolt. A némaság jól indulna, de annak a hangulatát meg pont az események törik meg túl korán, kezdve a horkolással. Más a hangulata egy olyan fantasy-nak, ahol kézzel fogható veszedelmek vannak (orkok, trollok, egyéb bestiák) és más, ahol bizonytalanok, anyagtalanok (démon, átok, bűbáj, őrület). El kell dönteni, melyikre fektetünk nagyobb hangsúlyt (nálad mondjuk egyértelmű, éppen ezért nem működik a néma borzongás).
Nézd meg a helyesírás ellenőrzőt, sokat alá fog húzni. Mielőtt véleményezteted egy írásodat, mindig érdemes legalább program szintű helyesírás ellenőrzésen átfuttatni, mert annak is van üzenete, hogy hanyagul vagy igényesen nyújtod át az olvasónak.
Az írásjelek után szóközt kell tenni. (A zárójelek a bezárt szöveghez tapadnak, de a kívülállóhoz nem.) A számneveket betűvel írjuk, ez alól az évszámok kivételek.
Ami viszont élvezhetetlenné teszi az írásodat, az a párbeszédek kezelése. Annak is megvan a helyesírása. Általában indokolt, hogy új bekezdésben induljon. Ha új szereplőt beszéltetünk, mindenképpen, máskülönben alig lehet kikövetkeztetni, mikor ki beszél. A párbeszédjel gondolatjel (hosszabb, mint a kötőjel, a MS Word és OpenOffice Writer automatikusan javítja) és szóközt írunk utána (előtte is, ha nem bekezdés indító). Az idézett szöveg után, ha van narráció, szintén gondolatjelet írunk, és a "mondta, közölte, kérdezte, kiáltotta" kezdetű részt kisbetűvel folytatjuk akkor is, ha a párbeszéd felkiáltójellel vagy kérdőjellel ért véget (a pontot nem írjuk ki). Ha azonban teljes mondat követi a párbeszédet, akkor a pontot is kiírjuk, és a gondolatjel után nagybetűvel kezdjük.
– Bernulf! – kiáltott fel Alvar. – Mi történhetett vele és Einarral?
Amint átért a hídon, [Bernulf] leesett a lóról.
– Vigyétek be az ispotályba! – mondta a toronymester.
...
– Orkok! Hányan?
– Több százan is lehetnek!
– Íjászok a partra! A gyalogság tartsa a hidat. Küldönc!
– Igen, uram!
– Menj Elonba és üzend meg hogy megtámadott bennünket egy seregnyi ork! [megtámadtak az orok – vészhelyzetben senki sem gyárt szóvirágokat]
– Igenis, uram! – Ezzel a küldönc felpattant egy lóra és elvágtatott az úton.
Az írás nem határolódik szélsőségesen narrációra és párbeszédre, hanem finoman ide-oda pakolgatjuk az olvasót: kicsit közelebb az egyik vagy másik szereplőhöz. Ha a küldöncöt nem a toronymester, hanem egy másik (az olvasó számára ismeretlen) góré küldi el, akkor ez a rész az utolsó mondat kivételével teljesen oké, mert előtte a toronymester és Alvar szemszögéből látjuk a dolgokat, így a narráció nélküli párbeszédek kifejezik a pánikhangulatot: halljuk, hogy a háttérben megy a pofázás, de nem tudjuk, mikor ki beszél, nem is érdekes. Ez esetben azt sem tudhatjuk, hogy a küldönc valóban elindult-e, az már túlságosan egyértelmű a helyzethez képest, fölösleges leírni. Ha viszont a toronymester küldte útjára a küldöncöt, és ő osztogatta a többi parancsot, akkor fontos lenne a narráció a párbeszédek között, némi közbevetéssel, hiszen a toronymester is ember: láttatni kell, hogy igenis gondban van, hirtelen kell döntéseket hoznia. Hajába túr, kezében forgatja a pipáját, fölöslegesen is kibámul az ablakon, valami, ami az ő habitusa. Ez esetben értelmet nyer a küldönc távozásának leírása is, viszont akkor is elég lenne annyi, hogy eltűnt az ajtóban. Mire leér az istállóba, kivezeti a lovát és elnyargal, hosszú idő, feszült helyzetben meg minden pillanat számít.
Az időzítést rendbe kellene tenni. "Lovagoltak úgy 50 mérföldet..." Ha elhagyják az ostrom alatt álló erődöt (pláne fegyvertelenül), akkor egy mérföld is eseménydús. Sehol egy ork felderítő? Vagy legalább a lehetőségének érzete? Önálló fejezet lehetne, hogyan jut ki Alvar és a sebesült Bernulf a veszélyes területről akkor is, ha közben egy ellenségbe sem botlanak bele. Ellenben senkit nem érdekel, hogy Elonban mire hány dinárt költöttek, sőt már az furcsa, hogy az erődben nem jutottak fegyverhez. Pont azon a környéken lett volna rá szükség, ahol felbukkanhatnak az orkok. De ha mégis így van, annál izgalmasabb kalandtúra az az ötven mérföld.
"Fangorn-erdő"
Ez meg félreértésekre ad okot. Most akkor Középföldén járunk? Mert ha igen, akkor egy prológusban kifejthető, hogy hol, melyik korban; sok leírást nem is indokol, akit érdekelnek a részletek, elolvassák Tolkien írásaiban. Ha viszont nem, akkor érdemesebb lenne más nevet kitalálni.
Összességében a párbeszédek és a következetlenség az, ami miatt nem áll össze a történet, de ezen lehet javítani. Eleinte részletes vagy, aztán meg összecsapod. Egy fejezet az orkok támadása és visszaverése, egy fejezet az út Elonba, egy fejezet az Elonban töltött idő: útiterv, készletek feltöltése, értesülések beszerzése, ezek jól előadva szintén feszültséget teremtenek, a városlakók elhintik a port a Fangorn-erdő veszedelmeiről, és a következő fejezetben már feszülten lépünk be a fák közé, ahol alighanem máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogy arra számítani lehet. Persze tisztázni kell, hogy ez most a tolkien-i világban játszódik, vagy a tiédben, ami csak hasonlít rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!