Eltudnátok olvasni a wattpad os könyvem és véleményt írni?

Reggel , a húgom hangjára és az ajtómon lelkes kopogtatására ébredtem.

-- Livvy ! Kelj már fel ! Elfogunk késni . Megint .... -- huh , úgy húzta el az utolsó szót mintha ezzel bűntudatot próbálna kelteni bennem amiatt, hogy párszor elkésett miattam az iskolából .

-- gyenge próbálkozás hugi -- kiáltottam ki egy gonosz kis vigyorral az arcomon -- Amíg Én úgy nem döntök hogy felkelek , addig te engem ki nem imátkozol azgyból ! -- hallgattam az ajtóm mögül jövő síri csendet - nyilván megdöbbent- majd a dühös egyre távolodó dübögést a padlón ami által arra a következtetésre jutottam hogy a hugi valószínűleg mindjárt anyával az oldalán tér vissza az ajtóm elé.

Megelőzve egy kisebb katasztrófát gyorsan kiugrottam az ágyból és bevonultam a fürdőszobába. Amikor beálltam a tükör elé és megláttam karikás szemem , kócos hajam és sápadt arcomat , megállapítottam hogy felkéne hagynom a késő esti tévé nézéssel ha nem akarom ,hogy továbbra is egy csúnya zombi nézzen rám vissza a tükörből reggelente​.

Miután lezuhanyoztam és nagyjából szalon képessé varázsoltam magam lementem a konyhába hogy egyek valamit . De mivel már Anya és Sky az ajtóban állva várták hogy lejöjjek az emeletről , azt hiszem erről ma lemondhatok. Így hát gyorsan bedobtam egy szendvicset a táskámba és elindultunk .

°°°°°°°°

Mire megérkeztünk már a parkoló tele volt autókkal és diákokkal ezért inkább anya be sem fordult a parkolóba hanem az épület előtt állt meg , hogy kiszállhassunk. Éppen vissza fordultam ,hogy szóljak neki hogy ma ne várjon mert Amandával és Abby vel moziba megyünk , amikor egy üres tekintetű sápadt arccal találtam szembe magam.

Megijedtem. Éppen hogy csak sikerült elnyomni a kitörni készülő sikolyomat. Hátráltam egy lépést és próbáltam nem észre venni az előttem álló 40 es éveiben járó nőt de anya ígyis észre vehetett valamit mert aggodalmas arccal húzta le az ablakot hogy meggyőződjön arról hogy minden rendben van-e.

-- mi a baj Livvy ? Hirtelen olyan sápadt lettél -- mondta miközben figyelt engem.

-- semmi baj. Csak elfelejtettem mondani hogy ma Amandáékkal megyek moziba úgyhogy ne várj rám. -- és ezzel megfordultam és elundultam az épület felé. Mikor az ajtóba értem , még gyorsan hátra néztem hogy ott van e még

a szellem , de megkönnyebbülten vettem tudomásul hogy már nincs sehol. Hát igen. Ez az én titkom. 6 éves korom óta látom szellemeket . Az első alkalommal éppen a nagyapa temetésén voltunk amikor egyszer csak a papi megjelent mellettem. Akkor azt hittem ​ez normális így nem is foglalkoztam nagyon vele. Aztán sorra újabb és újabb embereket láttam akiket más viszont nem. Mikor az iskolában egyszer közöltem a tanár nénivel hogy egy idős bácsi áldogáll az ajtóban a tanárnőnek döbbenet és értetlenség ült ki az arcára a többiek meg kinevettek. És ezzel meg is szereztem magamnak az osztály bolondja címet. 3 évig én voltam a zakkant lány akinek képzeletbeli barátja van. Soha többé nem beszéltem senkinek erről. Még anyának sem. Megtanultam nem észre venni őket és így békén hagytak. Vagyis általában