Mondanátok véleményt ezekről a kis részletekről?

3 részlet lenne, az első kettő régi, a harmadik viszonylag új. Nem igazán mondanám kész könyvrészleteknek őket, viszont egyszer talán elkészül a kerek alaptörténet. Ha nincs időd elolvasni mindet, akkor kérlek legalább egyről mondj véleményt. Előre is köszönöm.

(Milyen érzést kelt bennetek, tetszik-e a stílus ahogy írok... rád bízom a szempontokat. És nem baj, ha fáj, a negatív kritika is segít amíg építő)

1.részlet:

Sírok. A hajam és a ruhám is teljesen elázott már, de most ez zavar engem a legkevésbé. Sírok, mert nem mondtam el neki mit érzek, mielőtt lejárt volna az időzítő. Sírok, mert nem használtam ki a lehetőségeimet, melyeket az élet adott nekem. Sírok, mert ő már nincs, és sírok, mert megígérte, hogy nem felejt el. De közben reszketek is. Nem a hidegtől, hanem attól, hogy mi lesz, ha én elfelejtem őt. Hirtelen minden elsötétül előttem, és csak azt érzem, hogy zuhanok, mintha megnyílt volna alattam a föld. De a szakadék alját mégsem érem el.

2.részlet:

Könnyűnek érzem magam. Kinyitom a szememet, de az erős fény miatt rögtön be is csukom. Nem értem, mit mondanak körülöttem, és a fertőtlenítő szaga marja az orromat. Hideg van, majd megfagyok, mégse vagyok képes megszólalni, a torkom nem engedelmeskedik nekem. Adja ki magából a hangokat, értelmetlen, artikulálatlan üvöltések hagyják el a számat, és nem tudok ellene mit kezdeni. Nem figyelnek rám, mintha nem is lennék ott. Pedig érzem, hogy nagyon is tisztában vannak ezekkel a dolgokkal. A fájdalmammal, azzal hogy hideg és büdös van, és azzal, hogy megbolondultak az érzékszerveim. Ugyanis pacákon kívül semmit sem látok. A kiabálásomon kívül semmit sem hallok. Nem értem miről beszélnek körülöttem, és ez megrémiszt. Félek. Vigyenek el innen, vissza az...hova is? Hol is voltam ezelőtt? Tudom, hogy valahol voltam, valahol, ahol ugyanilyen hideg volt, ott mégis biztonságban éreztem magam. Vissza akarok menni!

Néhány pillanat múlva már egy nő kezében vagyok. Hallom a hangján, hogy hogyha tehetné, egyszerűen csak elengedne, és hagyná, hogy zuhanjak. Hiszen úgysem tudnék ellene semmit sem tenni. Kinyitom a szemeimet, hátha megtudom az utálata okát, de még mindig csak színes pacákat látok. A nő hirtelen megáll. Hallom, hogy egy férfival beszél, Talán azt mondhatta neki az ismeretlen, hogy adja oda a babát, ugyanis pár másodperc múlva már a férfi ringat. Megnyugtat a hangja, és elfelejtem minden bajomat. Furcsa. Olyan érzés, mintha ismerném. Viszont ez lehetetlen. Hiszen én még csak egy újszülött vagyok.

3.részlet:

Akármerre fordultam a folyosókon, kihalt volt az egész épület. Ez eléggé aggasztott, mivel a legcsöndesebb napon is legalább 12 nővérrel összefutottam volna termenként. A cipőm sarka kopogott a márványlépcsőn ahogy sétáltam le rajta. Hűvös szél fújta a hajamat, pedig az ablakok be voltak zárva.

- Hahó! Van itt valaki? - Éreztem, hogy megy fel a vérnyomásom. Elkezdtem futni, hátha úgy gyorsabban megtalálom. Már nem csak xxxx-t kerestem, hanem a többieket is. Mindenhol megnéztem, még a kertben, az üvegházban, a lépcsőfordulók mellett és a padlás előtti létra kiugrójában is, de sehol se láttam senkit. A főteremben kötöttem ki, ahol a szokásos arany csillogá helyett dermesztő sötétség uralkodott.

- Hová tüntetek?-kiáltom, hangom visszhangzik a nagy helyiségben-Hová lett mindenki? - Hirtelen mintha fejbevágott volna egy farönk, megszédülök és összeesek. Jéghideg a padló. Újabb furcsa dolog. A hátamra fordulok, és megvárom, míg a szoba forgása kicsit alábbhagy, aztán felállok és a falnak támaszkodok. A jobb kezem mintha nehezebb lenne a kelleténél, és vörösen izzana. Oldalra nézek, de azonnal vissza is kapom a fejem mikor megpillantom honnan is jön ez a bíboros fénypamacs. A karkötőmből.

"Ne, még nem jöhetett el az idő! Még két hónapnak kellene lennie!"

Ekkor esett le miért olyan üres és dermesztő minden. Nem ők tűntek el, én lebegek a létezés határán. Ők nem látnak, nem érzékelnek engem, ahogy én se őket. Amilyen gyorsan csak tudok, visszatámolygok a szobánkba, és még egyszer meghallgatom a videót, amit Ő hagyott itt nekem.