Hogyan szakítsak időt az írásra?

Heló!

Nincs. Az egyetlen dolog, ami az utadban áll, saját magad. Pont. Nincs mit rajta ragozni. Magadat kell legyőznöd, ha nem sikerül, csak magadra vethetsz.

Motiváció? A Te történeted, Te akarod megírni. Senkinek és semminek nem kell hogy motiváljon, magadon kívül. Ez is csak kifogás.

Vagy leülsz és megcsinálod, vagy nem. Ennyi a történet.

A saját magam példáján jól tudom, hogy így áll a dolog. Én is lusta vagyok, mint Te - igen, ez lustaság, önmagaddal szemben, nem kell itt semmit sem szépíteni - és tisztában vagyok vele, én is magam miatt vagyok 4-5 éves késésben, mert egyszerűen mindig elodázom. Ahogy Te is.

Lejegyzeteled, aztán megírod akkor, amikor lesz rá időd.

De azért elég extrém helyzetben kell legyen az ember, hogy egyáltalán ne maradjon ideje írni. Én például sokszor feláldozom az alvásidőm jelentős részét azért, hogy írjak. És sajnos most abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy ezt az időt is másra kell fordítanom. Frusztrál is rendesen, de van egy fontossági sorrend, amin a hobbim nem előzhet meg bizonyos dolgokat.

Ha meg a motivációd hiányzik az íráshoz, akkor hagyd a fenébe egészen addig, amíg valóban kedvet nem kapsz hozzá.

Minden írónak megvan a módszere arra, hogyan vegye rá magát a munkára. Valaki megszab magának egy fix időt, hogy addig nem áll fel az íróasztal mellől. Más azt mondja, hogy minimum X szót vagy karaktert ír le egy nap. Julia Cameron: A művész útja c. könyvében sok hasonló tanáccsal látja el az alkotni vágyó delikvenst, amit a legtöbbet hangoztat, hogy minden reggel ébredés után üljön le és írjon tele két oldalt. Bármit, ami eszébe jut. Ha semmi, akkor írja azt, hogy "semmi nem jut eszembe" kétszázszor. Persze a copy+paste cheat nem ér.

Sajnos vagy megy az írás magától, vagy nem elkerülhető az ön-seggbеrúgás.

EL kell dönteni, mi neked a fontosabb.

Csináld azt, hogy "na akkor most nem érdekel semmi, megírom", és fél órán keresztül csak írsz. Nem az a fél óra fog hiányozni az idődből, viszont így jól fogod magad érezni, ami miatt lehet, hogy jobban mennek majd a dolgok.

Ha napi 16 órát dolgozol, és gyereket nevelsz, megértem, hogy nincs időd. Ha nem, akkor viszont csak másra használod ehelyett, és ez döntés kérdése. Egy órácskát az ember össze tud kaparni naponta az ilyenekre. :)

Inkább kedv kérdése, szerintem, ami persze néha akkor is elmegy, ha már nagyon leírnád a sztorit.

Két dolgot tudok javasolni.

1: Használd a jegyzettömböt a telódon (vagy bármi ilyesmit), hogy akkor tudd leírni a gondolataidat, amikor épp előjönnek, vagy épp elkap a hév 5 percre! Úgy nagyon nehéz írni, hogy este leülsz a laptop elé, és nézed az üres lapot, hogy most írni kéne. Akár egy szünetben, akár amikor utazol, bármikor jöhet az írókedv, és akkor pötyögd be...

2: Nem kell az elejével kezdeni. Sokszor az a legnehezebb, hogy hogy kezdjük el. Én mindig azt írom, amelyik részhez kedvem van (még egy akár 50 fejezetes történetnél is). Mindig azzal foglalkozz, amihez hangulatod van, mert az írás egyik nagy lényege, hogy élvezd, és amúgy sem kényszer. Keress hangulatkeltő instrumentális zenéket, az is sokat segít! És előbb utóbb, összeáll az egész ezekből a különálló oldalakból is. Kiegészíted, kell némi kohézió, átdolgozod, és puszi.

Szóval, szerintem a 'minden este nyolckor leülök, és megírok egy fejezetet' kevés esetben működik.

Hajrá! :)