Nógrádi Gábor: Hogyan neveljünk c. könyvéből lenne szükségem néhány írásra. (? )

Nógrádi Gábor: Papagáj

Halló!... Halló!... Siófok?

Kérrrem Csucsu Zsuzsikát!...

Jaj, te vagy az gazdikám! Áldjon meg az Isten, gyerrrtek már haza, mert nem bírrrom tovább a Saci nénédet, akinek voltál szíves odapaszírrrozni két hétre!...

Igen, sírrrok! Mit vártál? Azért a sok kedvességért ezt érrrdemeltem?...

Még kérded, hogy mi a baj?

Szörrrnyű állapotok vannak!

A Saci néni egy gyilkos nőszemély!

Kiteszi a kalitkát a tűző napra - ez őrrrült!

Aztán: mindennap meg akarrr fürdetni, benyom a zuhany alá, és amikor elmenekülök, lepkehálóval rohangál utánam, mint egy hasmenéses Tarzan az őserdőben. Nem érti meg, hogy én nem vagyok te! Én egyedül fürdök...!

Aztán ott van a homok!

Tudod, mit csinált a nénikéd?

Kiöntötte a kalitkából az összes homokot, és mosogatószeres vízzel kimosta az én otthonocskám alját!

Nagytakarítást csinált, pedig már egy dedós állatbarát is tudja, hogy a homok nekem nemcsak illemhely, hanem az emésztésem nélkülözhetetlen része.

Azóta székrekedésem van!

De ez még szerencse, mert Sacika-Bacika ugyanazt adja nekem is enni, amit ő eszik.

Tegnap például halászlé volt!

Már a szagától kifeküdtem, de amikor belenyomta a csőrömet, elátkoztam a pillanatot, amikor nem parlagi sasnak születtem.

Tudod, mit csinálna egy tisztességes parlagi sas Saci nénivel?...

Pontosan! Zsuzsókám! Ments meg! Ígérem, jó leszek! Nem verrrem le a porcelánpipit, ha nem kergetsz, és nem csinálok a zongorára!... Csak gyerrrtek haza!...

Képzeld el, Saci nénéd kölcsön kért a szomszédból egy mamagájt, vagyis egy nőstény papagájt, hogy majd ő, dr. Saci-Baci, kitenyészt velem egy új fajtát! Hahaha! Röhögnöm kell! Ennek?! ÉN?! Egy új fajtát? Inkább haljon ki az egész papagájnemzetség, minthogy az én csemetéimet ő gondozza halálra! Mondtam is a mamagájnak, hogy "Miattam, anyukám, nem mégy szülési szabadságra akkor sem, ha te vagy a Marilyn Monroegáj!" Mirrre ő azt mondta, hogy nem kell beijedni, mert ő sem óhajt anya lenni az idén. Kétszer rakott már tojást ugyanis, és a következő tojásból csak gyenge, korcs fiókák jönnének világra!... Saci nénéd másik zseniális ötlete, hogy beszélni tanít mindkettőnket! A mamagájjal, persze nem megy sokra, mert csak hímet lehet beszélni tanítani, de ezt nem árulom el neki. Hadd kínlódjon!

Én meg, tudod, mikor mondom utána a szövegeit?! Néha egy órán keresztül nyivákolja nekem, hogy "Saci néni szép! Saci néni fiatal! Saci néni szép! Saci néni fiatal!"

Amikor már nem bírom tovább, akkor azt rikácsolom, amire te tanítottál: "Hülye, aki mondja! Hülye, aki mondja!" Erre persze megsértődik, és otthagy.

Csak már én hagyhatnám végre itt! Mikor jöttök?...

Még három nap?! Szörrrnyű! Szörrrnyű!... Az egyetlen elégtételem, hogy ha nincs itthon, folyton telefonálok. Már kétszer felhívtam a melbourne-i unokatestvéremet! Ha Saci nénéd megkapja a telefonszámlát, biztos beleszédül a szemetesbe, és többet nem kell idejönnöm...

Halló!...

Halló!...

Már megint megszakadt ez a... krrr... vonal!