Mi a véleményetek a kötelező olvasmányokról?

Nem látom hasznát, mondom ezt úgy, hogy minden kötelezőt elolvastam és a mai napig imádok olvasni.

Egyrészt, ezzel az olvasást nem szerettetik meg a diákokkal. Aki addig szeretett olvasni, az fog továbbra is, aki előtte utált, annak nem a kötelező olvasmányoktól jön meg a kedve. Másrészt, a kötelező olvasmányok nagy része elavult, a mai diákoknak semmit nem mondanak, gyakran érthetetlenek első olvasásra, emiatt még az olvasni szeretők is nehezen vergődnek át egy-egy kötelezőn. Harmadrészt, a tanterv túltelített, a kötelezők felére nálunk nem is jutott idő. Ide tartozik még, hogy év közben le vannak terhelve a diákok és nem olvasnak, a nyáron olvasottakat amire az olvasmány feldolgozásáig jut a tanár az anyagban, réges-rég elfelejtik (már ha tényleg elolvasták).

Összegezve, a kötelező olvasmányok feladása egy nagyon szép szokás a múlt évezredből, amikor esetleg még tényleg volt értelme, de mára szerintem felesleges extra feladat lett a tanárnak és a diáknak is.

22/F

Nekem nem jönnek be. Mindig megnézem a neten a tartalmukat, mikor vesszük őket és kész. 8. óta nem olvastam el egyetlen kötelezőt sem, egyszerűen untatnak. Most mondhatnám azt, hogy biztosan azért nem tetszenek, mert nem az én koromban játszódnak, de az egyik kedvenc könyvem is elég középkori hangulatú, és imádtam.

Szeretek olvasni (legfőképpen thrillereket), azt se lehet mondani, hogy azért nem bírom a kötelezőket, mert alapból nem szoktam könyvet venni a kezembe.

Talán az velük a baj, hogy túlságosan mesterkéltnek tűnnek. Élő van adva, hogy x könyv egy hatalmas író remek műalkotása, az ember meg csak néz, hogy miért olyan nagy szám, mikor csak a szószaporítás látható benne, alapból vontatott, és nem is izgalmas. 16/L

Velem majdnem megutáltatták az olvasást a kötelezők, egyszerűen nem megfelelő a felnőtteknek szánt könyveket kisgyerekekkel olvastatni. Sokaknál nem is ismerik az adott kort, így nem is értik; nem mintha hasznos tanulsága lenne a mára nagyon megváltozott világban.

Érvelt egyszer valaki azzal, hogy milyen jó, hogy ezek a kötelezők, mert olcsók. Na ja, hisz már mindegyiknél eltelt legalább nyolcvan év a szerző halála óta!

Heló!

Párat később, néhányat előbb kellene olvastatni. Illetve több külföldi - ás pár magyar mű esetében is működne -, ha elég lenen az 1/-3át vagy egy adott menyiséget elolvasni belőle, hogy a gyerek lássa, mégis miről van szó. Ha egyetemen működik, nem értem, miért nem működne előtte is.

Ez az én véleményem, ami jelen esetben annyit tesz, hogy szinte ahány ember, annyi variáció lenne.

Amit sajnálok, hogy az iskolában egyértelműen háttérbe kerülnek azok a zsánerek, amik "nem méltóak a figyelemre".

Ez olyan, mintha a történelemórán csak a legnagyobb hatású dolgokat említenénk, mert a többi "lényegtelen".

Az 1. válaszoló jót írt.

Az általános iskolás irodalom, mint tantárgy alapvetően a múlttal foglalkozik, nem a jelennel, így a kötelező olvasmányok is a múlt (XX. század) műveinek a gyerekekkel való megismertetésén alapulnak jelenleg. Véleményem szerint, ha tényleg szeretnék a fiatalságot (Z, később az Alfa generációt) gyakori olvasásra buzdítani, akkor saját véleményem szerint kategóriára osztva kéne kötelező olvasmányokat feladni a tanulóknak, csakis az életkorukhoz (1995<) megfelelően. Így az általános- és középiskolás diákok tanköteles éveik alatt megtudhatnák, hogy ha önszántukból olvasásra szánnák a fejüket, mit keressenek. Én magam is majdhogynem véletlen jöttem rá pár éve, mi is érdekel igazán, ha könyvekről van szó.

Évente 1, maximum 2 kötelező olvasmányt ajánlanék, mind-mind más kategóriában. Például alsóban mehetnének a mesekönyvek, nem nehéz olvasmányok. 5.-ben mér lehet dráma kategóriájú könyv, jól kibeszélhető és sok nyitottságot nem igényelnek. Aztán fantasy, sci-fi, tinédzserek által kedvelt könyvek. Majd lehet nagyobb érettséget igénylő műveket is feladni, történelmi, háborús például. Lehetne valahol humor is. Középiskolában már igazán mehet a horrorisztika, sokan szeretik a borzongást betűk által is.

Mint mondtam, modern könyvek által, természetesen.

Sokkal céltudatosabb és gyerekbarátabb rendszer lenne, mint a mostani.

— Egy Általánosiskolás Tanuló Akinek Már Most Köszönöm Szépen Nem Kérem Érzése Van

Ezt nekünk elmagyarázta az irodalom tanár. Azért vannak a kötelezők, hogy a gyerekekkel megismertessék az imert költők, ismert könyveit. A tanárom így gondolja, hogy az alap ismerettséghez tartoznak a kötelező olvasmányok.

Ennek ellenére én nem értek egyet. Ha nem fog meg a könyv története akkor nem kedvvel fogom elolvasni, hanem azért mert kötelező.

Szerintem úgy lenne jó hogy:

Minden gyerek választ egy könyvet amit el szeretne olvasni nyáron, ír belőle olvasónaplót, a tanár meg jegyet ad rá. Esetleg fogalmazát is lehet írni a köny egy egy részletéből. Gimiben több könyvet kell választani, és ennyi.

Az, hogy mindent sokkal előbb adnak fel, mint kéne. 8 évesekkel, akik épp megismerkedtek a betűkkel, már Fekete Istvánt olvastatnak, akit nagyon szeretek, de... Egy másodikost soha nem fog lekötni, ahogy két oldalon keresztül tartó napfelkelte.

Ugyanez Jókaival, Tamási Áronnal.

Szerintem az irodalomoktatás fő célja az lenne, hogy megszerettessük a gyerekekkel az olvasást. És ez nem azért fontos, mert az olvasás olyan hajjdenagyon művelt dolog, hanem azért, mert OLVASNI JÓ. És a könyvek szeretete egész életében elkísérheti az embert, amikor már fogalma sincs, hogy hívják a maklári molnárt, vagy milyen hónapban játszódik A Pál utcai fiúk.

De azért megértem a tanárok helyzetét is. Természetesen vannak olyan könyvek, amiket minden gyerek szeret, mégsem annyira magasröptűek irodalmilag, hogy azokat kötelezővé kelljen tenni. És igen, nekem is van pár olyan kedvenc kötelezőm, amit el se tudnék képzelni, hogy kihagyjanak a tananyagból, és berakják helyettük Twilightot, mert az olyan népszerű. Szóval patthelyzet.

Az se lenne rossz, ha mindenki azt olvasna, amit szeretne, de ezzel is van egy kicsi probléma: hogyan kérdeznék ezt ki? A tanár olvassa el a világ összes könyvét? Vagy legyen egy lista? De azzal is az a baj, hogy ha túl kevés könyv van rajta, akkor lekorlátozza a gyereket, ha meg túl sok, akkor kiszúrnak a tanárral, mert olvashatja el minden évben azt az ötvenet. Persze, lehetne, hogy a gyerek csak simán lead egy olvasmánynaplót, de szerintem az irodalomórának pont arról (is) kéne szólnia, hogy megbeszéljük a könyvekkel kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat, nem csak visszaböfögjük a cselekményt. Az pedig elég nehéz lenne, ha mind a 30 gyerek 30 különböző könyvvel akarna foglalkozni.

A megoldást én abban látom, hogy minden könyvet kicsit később adjunk fel. A Kincskereső kisködmönt mondjuk ne harmadikban, hanem 5.-6.-ban, A kőszívű ember fiait bőven középsuliban, és így tovább. Valamint hogy a tanár fixálja le már év elején, hogy mit mikorra kell elolvasni (ne két héttel előbb jelentse be, mint nálunk történt). Esetleg olvashatják közösen az iskolában is ezeket a könyveket, főleg alsóban, olyan mesedélután-szerűen. (Ja, és természetesen legyen kevesebb és rövidebb könyv feladva. Sok tanár hisztizik azon, hogy mennyire nem olvas a fiatalság, közben csak nincs idejük rá, a 625 másik házi/különóra/tanulnivaló miatt.)

17/L

Szerintem tökfelesleges. Mindet apám olvasónaplójából ismertem meg. Amikor meg kellett naplót írni róla, akkor egy az egyben lemásoltam, amit apám írt 30 évvel korábban.

Mindezt úgy, hogy a mai napig rengeteget olvasok, és nagy házikönyvtáram van. Csak a téma számomra unalmas. Nem is, inkább nyomasztó. Azok a megfogalmazások valami nagyon vacak érzéseket keltettek bennem.