Mit gondoltok a kötelező olvasmányokról? (bővebben lent)

Magukat a könyveket igen, de azt, hogy kötelező, azt ki nem állhattam. Soha nem a határidőn belül olvastam el, meg egy csomó régebbit, vagy ami nem volt feladva mostanában olvasom, és igazából semmi bajom nincs nagy részükkel.

Némelyiket nagyon nem. Az Aranyember nem 7-8. osztályosoknak való, ahhoz elég rágós, a Kőszívűhöz nem árt egy kis történelmi tudás, meg érettség, és hát középiskolában is oda tudnak 9.-ben adni fura könyveket olvasásra.

Amit kötelezőként olvastam az általánosban a Pál utcai fiúk (szerintem sokak így vannak vele), meg a Légy jó mindhalálig, középsuliban meg a Kafka - Átváltozás.

Negatív hős melyik volt? Hmm... Az Aranyember nagyon vaskos volt általános iskolás fejemnek, a Szigeti veszedelem pedig nagyon fura nyelvezetűnek tűnt akkoriban.

Nem tudom a mai lista mennyire jó. Általános iskolában én korainak érzem az Aranyembert, középiskolában meg igazából mindenhol más a követelmény. Bár itt gyik-en pont láttam egy 9.-es kötelező olvasmány listáját, 10-20 könyvvel, de nem sok kivetnivalót találtam benn. A legyek ura talán kicsit fura 9.-ben, meg elrettentő ennyit megpróbálni ráerőltetni a gyerekekre, akik valószínűleg már úgy állnak neki, hogy sz*rnak az egészbe, nem fognak 20 könyvet elolvasni, inkább hagyják az egészet. Ezzel egy kicsit elrettentik a fiatalokat a klasszikus irodalomtól.

Utáltam őket, leginkább azért, mert kötelezőek voltak, nem dönthettem, hogy szeretném-e olvasni. Lényegében nem olvastam el őket, de ebből a suliban nem volt probléma, a tanárok úgyis leadták az órán az elemzését, azt megtanultam.

Egyszer kellett valamiért nekiállnom egy ilyet olvasni, ami a Kőszívű ember fiai volt, akkor másfél évig nem bírtam könyvet venni a kezembe, majdnem örökre megutáltatta velem az olvasást, pedig addig suliidőben is több könyvet kiolvastam szórakozásból.

Abszolúte nem megfelelő az időpont, nem az életkoruknak megfelelő és nincs elég ismeretanyaguk sem hozzá. A Kincskeresőben meghal az elején a kislány, Bambinak a bele lóg (erre emlékszem a könyvből), Antigoné egy folytatás, amit úgy írtak meg, hogy feltételezik, hogy alapból ismeri valaki a történetet, Légy jó mindhalálighoz képest már nagyon megváltozott a világ, nemigazán tudnak azonosulni a főszereplővel, inkább negatív karakter lett, lenézik, Nils Holgersonról ne is beszéljünk (lényegében egy teljes család meghal benne, a felrobbantott gyereket nem is akarják normálisan eltemetni, a szavas és a kutya sztorija is tragédia, a meggyilkolásukra sorban álló állatokról ne is beszéljünk).

A gyerekek inkább a történésekben gazdag műveket szeretik, nem a rengeteg tájleírást. No meg persze ezek mind régi írások, így sok ismeretlen szó, tárgy, szokási, társadalmi és jogi eltérések vannak. Egyszóval életidegen a dolog. Az írók egyébként sem gyerekkönyvnek szánták a művüket a legtöbb esetben.

Legjobban tetszett? Talán a Candide, amit évekkel később olvastam, mint fel volt adva, és nagyon sokat segített, hogy emlékeztem, minek az apropójából íródott.

Legjobban utált? Kőszívű ember fiai (mondjuk alig néztem bele párba, így kicsi a választék), magát a könyvet sem szívesen fogom meg.

Hogy mi lenne jó? Ha a diák maga választhatná meg, hogy mit olvas, csak oldalszám lenne megadva pl. A kötelezőket úgyis leadja a tanár órán, és így a gyerekek sem utálják meg az olvasást.

Mindig elolvastam őket, de nem mindegyiket szerettem. Viszont érdekes módon csak elvétve fordult elő, hogy utáltam, hogy kötelező elolvasni. Nem tudom, nagy átlagban melyik könyvet mikor adják fel, de nekünk volt pár furcsa időzítés (Árvácska általános iskolában). A kedvencem Az ember tragédiája volt, valahogy nagyon rákaptam, azóta is minden évben elolvasom. Amit a leginkább gyűlöltem? Egyértelműen az Iszony. Úgy kellett végigszenvednem magam. Mondjuk így is elolvastam négy nap alatt, de csak azért, mert kényszerítettem magam rá, hogy minél hamarabb elolvassam.

Igazából sokan nem értik meg a kötelezők lényegét, és éppen ez a probléma. Ha a gyerekek tudnák, hogy mindez azért van, hogy bővítsék alapvető ismeretüket, megismerjenek más korszakokat, fejlesszék az olvasó- és felfogókészségüket, bővítsék szókincsüket, stb., másképp állnának hozzá. Bizony elkell, hogy néha régebbi műveket olvassanak, nehezebb nyelvezettel. A másik lényeges eredménye a kötelezők olvasásának a szépérzék kialakítása. A tanuló megtanulja, hogy mi az a szint, amihez mérnie kell más könyveket (mondjuk ilyen téren javításra szorul a kötelezők listája).

Elolvastam őket, de voltak olyanok, amiket tiszta szívből gyűlöltem, a mai napig a hideg ráz, ha rájuk gondolok. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt olyan, amit szerettem volna. Kifejezetten élveztem a Pál utcai fiúkat, a Légy jó mindhaláligot, Romeo és Júliát, és.... szzerintem itt ki is fújt. Ez a 3 könyv olyan, amit megfelelő korban adnak a gyerekeknek.

Na de Kincskereső kisködmön 3. osztályban ? Nem vagyok gyerek, de a mai fejemmel sem bírom elolvasni, mert egyszűen annyira borzalmas :( /nem rossz értelemben, hanem ez egy nagyon nehéz olvasmány, megrázó/.

Kőszívű ember fiai 6. osztályban ? Nm is ismerek olyat, aki kiolvasta volna...

Egyértelműen nem adják megfelelő időben a gyerekeknek ezeket a könyveket. Értem én, hogy a kulturális nevelés fontos, de ezzel annyit érnek el, hogy a gyerekek a könyveket az unalommal, a szenvedéssel hozzák kapcsolatba.

Legjobban az Egri csillagokat, A kis herceget ( ami mára már az egyik kedvenc könyvem, ezt s értik meg a 8-9 éves gyerekek), és A kőszívű ember fiait utáltam...

Ha édesanyám nem kezdte volna meg a kötelezők előtt az olvasásra nevelésemet, ma én is egy könyvutáló ember lennék ennyi negatív élmény után.

Nekem a legtöbb kötelező tetszett, szerencsés vagyok, mondhatjuk így is magyar tanáraim mindig tudták mi kell egy gyereknek. Mondjuk mi másodikban kezdtük el a kötelezők olvasását és együtt olvasta az egész osztály. Ez volt a Vackor című verses meseszerű kötelező olvasmány. Harmadikban következett a Vuk, nagyon szerettem és ezt is közösen olvastuk. Negyedikben a Kincskereső kisködmön, ezzel már egyedül kellett megbírkóznunk, meggyűlt egy kicsit vele a bajom, de a tanárnőnk mindig időben kijelölte, hogy az adott részre mennyi időnk van és tett fel hozzá kérdéseket és így kicsit könnyebb volt. Ötödikben következett Molnár Ferenc híres ifjúsági regénye. Nagyon tetszett, imádtam! Ezt is az előző módszerrel kellett volna csinálni, de én mindig kíváncsi voltam a folytatásra így előre elolvastam. Hetedikben a megszokottól eltérően nekünk a Szent Péter esernyője című mű volt feladva. Azért ezt kaptuk, mert a magyar tanárnőnk azt mondta: "ennek a korosztálynak nem a Kőszívű ember fiai valók, nem fogják elolvasni, inkább feladok valami könnyebbet és ezt el is olvassák." És tényleg szinte mindenki elolvasta. Nyolcadikba megint csak eltértünk a velünk egykorú osztályoktól. Mi Tamási Áron művét az Ábel a rengetegben címűt olvastuk. Szerintem még ez is könnyebb a Légy jó mindhalálig című könyvtől. Az utolsó két évben a ki volt magyar tanárnőnk, nagyon jól tudta mi kell a mi korosztályunknak. A tanárnő nem úgy kérte számon, hogy írj olvasó naplót, akár több oldalas fogalmazást és stb. Nem! Ő kérdéssort állított össze amit csak akkor tudtál megoldani, ha elolvastad. Ő mindig év elején szólt, hogy év végére kell. Szerintem ez elég barátságos idő volt. Mi is ismerkedtünk nyolcadikban az Árvácska című regénnyel, de ezzel is úgy, hogy a tanárnő felolvasott egy részt, mi pedig figyeltük és utána pedig megbeszéltük mit is jelenthet, milyen volt az akkori élet és minden vele kapcsolatosat.

Általános iskolás magyar tanáraimnak köszönhetően, szerettem az olvasmányokat és megszerettem az olvasmányt. A gimnáziumban nekünk nulladikban (ez egy nyelvi előkészítő osztály) 4 kötelezőnk volt amit mi választottunk ki és az osztály fel volt osztva négy csoportra és a csoportoknak kellett az adott olvasmányhoz a többieknek feladatsort összeállítani. Kilencedikben két olvasmánnyal foglalkoztunk az Odüsszeia-val és Oidipusz királlyal. Igaz elég furcsa volt, mert a másodikat el kellett egy hét alatt olvasni, na jó másfél órát vett el az életemből :D, majd az iskolában együtt is elolvastuk, majd részenként megbeszéltük. Miután végeztünk vele a tanárnő adott négy idézetet amit az Oidipusz királyról írtak és olyan fogalmazást kellett írni, amiben ezzel egyetértesz vagy sem és a szöveg alapján alá kellett támasztani az állításunkat. Eddig ennyi a tapasztalatom. :)

Szerintem megéri elolvasni a könyveket. Attól, hogy nyomtatott formában van és nincsenek benne képek, szlengek, attól még megéri elolvasni. A mai fiataloknak nem kéne egy könyv láttán azt mondani fúj ez könyv utálok olvasni. Az emberekre is azt mondják nem a külső számít, hanem a belső szerintem egy könyvnél is így van csak jól kell választani!

Nekem 2.-ban a Két Lottit olvastam, és hát nagyon nem tetszett, negyedikben a Pál utcai fiúk szintén nem, hányingerem volt Nemecsektől, ahogy később Nyilas Misitől is...Jó, ötödikben az Egri csillagok, nos ez nem volt olyan rossz, bár Bornemisszát itt is rühelltem, nem tom miért, viszont a filmet utáltam, mert eltért a könyvtől...hatodikban olvastuk a Kőszívűt, hát ott ugye utáltam a főszereplőket, meg mindenkit, szóval annyira nem tetszett, de legalább a történelmi háttér egész jó, meg nekem tetszett az orosz palota, meg amikor mentek ott a hóviharban, meg annak a szigetnek a leírása (ahol volt az a kastélyuk), meg igazából örültem, hogy a Jenő halt meg, mert ő mégiscsak rosszabb volt a bratyóinál.... ezeket az osztályokat amúgy úgy írom, hogy amire azt írtam h negyedikben, azt negyedik után kellett olvasni, és ötödikben foglalkoztunk vele..., na mindegy, mostmár így írom... na, aztán hetedik után olvastuk a Légy jó mindhaláligot.... nahát ez nekem ez egy kínszenvedés volt... mint azt m,ár írtam, hányingerem volt a kis sz@ros Nyilastól, annyira utáltam....fujj... amúgy mi ezt úgy vettük órán, hogy cetlizni kellet, szal például keddről csütörtökre ki kellett cetlizni 15 őlyan szövegrészletet, amiből kiderül Misi jelleme, meg ilyenek... szóval kb. minden nap el kellett olvasni felületesen....nos, most nyolcadik végén elég sok kötelezőnk van, ezekből elkezdtem az Odüsszeiát, de az első két oldal olyan sz@r volt, h inkább a Hamletet olvasom... a mostani kötelezőink:

Homérosz: Iliász, Odüsszeia

Szophoklész: Antigoné, Oidipus király

Biblia – részletek

Dante: Isteni színjáték

Boccaccio: Dekameron – részletek

Shakespeare: Rómeó és Júlia, Hamlet

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Mikes Kelemen: Törökországi levelek – részletek

Molière: Tartuffe

Ezen kívül van még kétszerennyi ajánlott, pl. Galaxis útikalauz stopposoknak, Szép új világ, Hobbit, Legyek ura, meg ilyenek.....

Nos, összefoglalva válaszaim a kérdéseidre:

-nem szerettem ezeket a könyveket, a Hmalet most nem is olyan rossz, de az eddigieket nem szerettem

-szerintem a Légyjót soha nem kéne gyerekek kezébe adni...a többi szerintem időben volt, én mindig értettem őket...

-legjobb eddig a Hamlet, de az előbbiekből pedig talán az Egri csillagok

-A Légyjót utáltam legjobban

-Nem szerintem nem jó ez a lista, mert vannak benne olyanok, amiket nem kéne olvastatni, és vannak olyanok, amiket viszont kéne....

L/14

Ma 20:47-es vagyok, bocsi az elején az "elírásért": "Én másodikban" lenne helyes, és különben is harmadikban olvastam :D szóval:

*Én harmadikban a Két Lottit olvastam......

L/14

Én rengeteget olvasok a mai napig, imádom a klasszikusokat. A gimiben azt nem szerettem, hogy annyi tanulnivalót adtak olyan rövid határidőre, hogy ha az ember minden tantárgyra rendesen fel akart készülni (rendes alatt nem a kettest, hanem az ötöst értve), akkor egyszerűen nem volt elég a nap 24 órája. Hiába olvastam és tanultam buszon, vécén, mindenhol, egy pár kötelezőt szégyenszemre kénytelen voltam rövidítettként elolvasni, pedig érdekeltek, és utálom bárminek is a "lebutított" verzióját olvasni. (Ezeket természetesen érettségi után bepótoltam.)

Jókai könyvei és az Egri csillagok nem tetszettek, az Egrit túl korán adták fel, Jókai egyszerűen nem az esetem. Már tervben van egy ideje, hogy így, felnőtt fejjel újraolvasom őket, mert úgy gondolom, hogy most már elég érett vagyok hozzájuk, de ezek a művek nem kiskamaszoknak valók. Egy tizenéves egyszerűen nem tudja értékelni őket.

A többi tetszett. Pár kötelező olvasmányt a mai napig imádok, a kedvenceim között vannak. Kár, hogy a nap csak 24 órából áll, mert az ajánlott olvasmány között is rengeteg van, amit, ha lehetne, szerintem mindenkinek el kéne olvasni, mert kihagyhatatlanok.

A kedvenc kötelezőm a Candide volt, de igen kedvelem Az ember tragédiáját, az Anyegint, A Pál utcai fiúkat és a Lassie hazatért is. A mai listát nem tudom, nem ma vagyok diák.