Az alábbi novellám részlete mennyire elfogadható?

14 éves vagyok, és imádok történeteket írni. író szeretnék lenni, de eléggé bizonytalan vagyok ez ügyben mert nem érzem úgy, hogy azon a fogalmazási szinten állnék, amit egy rendes regénytől jómagam elvárok. Kérlek osszátok meg velem a véleményeteket a történetem részletéről.

***

Leó körülbelül húsz percre rá már ott is volt Tamaráék házánál. A lakás két emeletes volt szép nagy ápolt kerttel, és a garázson túl valóban ott díszelgett a nagy medence ugródeszkával a szélén, amiről Tami beszélt korábban. A hat barát közül már csak ő hiányzott. Ahogy Leó átlesett a kerítésen, meglátta Tamit és a Szőke herceg Adamet a tetőn amint a háztető szélén toporognak félénken. Mindenki bikiniben volt. A sötét kert kis részét földbe szúrt elszórt lámpák derengése tette valamelyest láthatóvá. A medence belső oldalain szintén lámpák voltak, amelyek fényét tökéletesen eloszlatta a benne hullámzó víz. Leó benyitott a kiskapun, és igyekezett minél kevésbé feltűnően lepakolni. Ám tökéletesnek vélt lopakodását félbeszakította egy örömteli hang: -Na végre! Már azt hittük el sem jössz!

Denise volt az, barna alapon kék virágos bikinije volt. A lány odament, és futólag megölelte a fiút. Mire Leó észbe kapott volna zavarodottságából, Denise már el is vette tőle a táskáját és megmutatta Leónak hova teheti le a bringáját anélkül, hogy elázna annak a lánca.

Egyszer csak hatalmas sikítás, ezt követve egy csobbanás hallatszódott a hátuk mögül. Miután biztonságba helyezték a biciklit a medencétől tíz méterre Denise újra Leóhoz fordult.

-...Amm... valami baj volt délelőtt mikor lesöpörted Tami kezét magadról?

-Nem! ...n-nem. Semmi bajom nem volt... csak...

Denise nem adta jelét annak, hogy meglepné Leó hirtelen jött válasza és dadogása. Inkább türelmes kíváncsisággal megállt és a szemébe nézett. -Csak...?

Leó átnézett a lány válla fölött, majd megrázta a fejét, mint aki el akar hessegetni egy kósza gondolatot. -Semmi. Csak egy rossz emlék. -Felelte kurtán, aztán tovább indult. Némán mentek tovább.

-Tudod... úgy vettem észre te se nagyon szeretsz az érzéseidről beszélni másokkal. De Tami csak segíteni akart.

-Én is tudom hogy segíteni akart, de az én problémám nem az övé, majd megbirkózok vele magam. -Felelte már-már ingerülten. Mégis kinek képzeli magát ez a csaj, hogy még azokat a nyilván való dolgokat is úgy az orrára kösse, mintha nem fogta volna fel...?

-De... én csak...

-Tudom, hogy te is "segíteni" próbálsz, de már most előre megmondom: Nem szeretek társalogni a lelki világomról. Sőt. Utálok. Eléggé antiszoc vagyok, ezért inkább meghúzódok egy sarokban, sem hogy hülyét csináljak magamból újra, és újra.

Denise könnyedén legyintett. -Ugyan már. Mindenki be szokta égetni magát eléggé sokszor, de ők csak viccesre veszik a dolgot, humort csinálnak belőle és már nem is annyira égő.

Leó nem válaszolt. A medence szélén felbukkant Tami, akinek piros nedves arcán széles mosoly ült ki, mikor meglátta Leót.

Kikecmergett a medencéből, és odament hozzájuk.

-Szia. -Köszönt a fiú.

-Heló... - Mosolygott Tami.

-Tényleg, egyébként mit hoztál? -Denise kinyitotta Leó táskáját, és kíváncsi pillantást vetett bele.