Hogy tetszik az alábbi novellám? Van olyan valaki, aki megérti a cselekményt?

Egy időben reggel mindig madár csiripelésre ébredtem... de ma sajnos elmaradt. Zuhog az eső, ilyenkor nincs nagyon dalolós kedvük. Én mégis boldogan fekszek az ágyamban, még öt perc, és felkelek, mondom magamnak. De nem kell öt perc, hanem gyorsan felállok, és elmegyek zuhanyozni, majd bekapok egy finom almát. A hosszú, zöld dzsekim a fogason lóg, azon, amelyiket még a néhai nagytatám készített, és amit mindenki mindig megdícsér. Leakasztom, és könnyedén belebújok. Szét árad benne a meleg, olyan kényelmes egy darab, remélem örökké jó lesz nekem. Aztán megfogom a kilincset, lenyomom, és kinyitom a régi, nyikorgó faajtót. Másokkal ellentétben, én nagyon szeretem az esőt. Kifutok az utcára, és széttárt karokkal forgok. Csodálatos, ahogy a zuhogó eső lemos rólam minden szomorúságot, bánatot, gondot és terhet. Becsukom a szemem, és nem gondolok semmire, figyelem az eső muzsikáját.

Ez a zene egyszerűen fantasztikus! Akár mit mond akárki, én akkor sem tudom lehúzni! Legszivesebben maximumra húznám a hangerőt. Még van egy kanyar, aztán egy jó ideig egyenes út következik. Csak nyomom a gázt, és becsukom a szemem: fa*a így vezetni, imádom! Ilyenkor senki sincs az utcákon, még a rendőrök sem dugják ki az ocsmány pofájukat, annyival mehetek, amennyivel csak akarok. Na és én vagy százzal akarok menni, ba* meg! Mindig is ilyen útra vágyok: zuhog az eső, bömböl a zene, és én száguldok mint az őrült. Johanna ezerszer mondta, hogy ezt nem kellene, de sose történt eddig még semmi, és k**vára mondom, hogy nem is fog továbbra sem. Mindjárt vége a számnak, már kívülről ismerem: vagy öt percig fog halkulni, és halkulni, míg végül lejár. De valahogy sose tudom ezt megunni! She don’t caaaaare about meeeee, oh, no, no, yeah! I’m going in the tunnel, I’m remembering for you... Ba**eg, mi ez? A ku**a életbe, mi lett?! Na ne! Most komoly! Tényleg elütöttem ezt a lányt?

Áh... ez fáj, szörnyen fáj a lábam, azt hiszem eltört... Hülye barom az, aki elütött! Mi lett volna, ha meghalok?

Milyen hülye *icsa ez, mit keres ilyenkor az út közepén? Ez itt nem járda, a kiba*ott életbe! Ezért most elveszik a könyvem!

Még csak telefonom sincs, habár igazán felhívhatná ő a mentőket.

- Na, izé, figyeljen, ezt most jól elszartam, nem akartam elütni... – De igenis megérdemelted, kis ku*va!

- Áh, semmi baj, csak jó lenne hívni a... – Méghogy semmi baj! Mit képzel ez magáról? Csak így ni elüt engem, és aztán itt mentegetőzik!

- A mentőket? Persze, máris hívom. – Ha azon mulna, hagynám, hogy itt dögölj meg, ba** meg, csakhát kell a jogsim.

- Köszönöm, hogy felhívta, nekem nincs itt a telefonom... – Ennyit egy normális ember megtesz a másikért, s ez még el is ütött!

- Bármi mást is megteszek, tényleg nagyon sajnálom... – Ha feljelent, és komolyan mondom, az első adandó alkalommal kitekerem a nyakát!

- Ó, hogy maga milyen kedves! Hehe! De nem, nincs másra szükségem – Félti a bőrét! De utálatos féreg, hánynom kell tőle!

Jönnek a mentők, na végre! Már ku*vára unom ezt a csajt.

Csakhogy megjöttek! Már úgy fáj a lábam, igazán siethettek volna egy kicsit.

- Ezt a műtétre, és mégegyszer mondom, szörnyen sajnálom a dolgot. – Egyántalán nem kellene adnom neki semmi pénzt! Mit ba*ik ilyen időben az utcán?

- Ó, köszönöm, ön igen nagylelkű! – Már, már azt hittem, hogy egy telefonnal elintézettnek gondolja az ügyet. Bár akinek ilyen Lamborghini Reventonja van, annak ez a pár euro szerintem meg se kottyan! Na mindegy, egy ilyen faragatlan fickótol ez is nagylelkűség!

- Viszont látásra! – A SOHA viszontlátásra, ba*d meg, még egy ekkora se**fejet mint ez. Na de legalább megúsztam... legalább is remélem. Így is rengeteget kések a buliról...Az én bulimról, ba**a meg!

- Viszont látásra! – Remélem, hogy az a viszont látás nem egy balesetből fog adódni...áu...

Na, végre mehetek tovább... She is a little girl, with long brown hair, and she does’n learn, oh it’s my baby, oh, yeah, come on!...

Áu, áu! Ez nagyon fáj, na! Ha megérkezem, felhívom Mandy-t, és megkérem, hogy hozzon be nekem valamiket. Aztán elmesélem neki ezt a történetet...

Természetesen egy szót sem szólok erről Johannanak, hú, hogy ordibálna, te! Pedig nem történt semmi, mindenki éli tovább az életét, s nekem meg van még a könyvem, és ku*va jól érzem magam! Billynek majd elmondom, jót röhögünk rajta. Éppen jöttem errefelé, és bömbölt a zene, halgattam a Remember for-t, már a végén voltam, s akkor egy sikítást hallok. Persze egyből lefékeztem, de a se**fej csaj, amúgy elég jól nézett ki, eltörte a lábát. Ba**ás! Haha! Na de tényleg jól nézett ki, hú de meg kurnám! Ah, ah, gyere baby, még egy kicsit, ah, igen...Hahaha! De kiba*ás! Az aztán nem sirt, ez tetszik, egyre jobb, egyre jobb a végén még lesz belőle valami. Sose tudna ellen állni az én gyönyörű testemnek! Haha! Kiba*ottúl beképzelt vagyok! Haha!

Majd elmesélem Mandynek ezt a történetet... Biztos ő is kiátkozza a fiút. Pofátlan hülye hapsi! De milyen szerencsétlen pofát vágot...az kész nevetséges volt! Remélem minden rendben lesz a lábammal, ha e miatt nem fogok tudni görkolycsolyázni, én megkeresem a fószert, és kibelezem. Aztán, hogy annak milyen autója volt, tátva maradt a szám! Nem sokan furikáznak Lamborghini Reventonnal, az egyszer biztos. De szivesen ülnék egyszer egy olyanban! Mindig is a Lamborghinik voltak a kedvenc autóim. Mekkora szívás, hogy ilyen drága kocsikról álmodozom, maximum egy Toyota Yarist tudnék venni, dehát nem is tudok vezetni! Hihi! Majd ha lesz egy barátom, aki természetesen fog tudni vezetni, annak lesz egy jó kocsija. Áu, áu, a lábam...

- Szeva Billy, hogy s mint vagy?

- Doktor úr, kérem, ugye elzsibbasztanak?

- Heló haver, mi lett, hogy csak most jöttél? Johanna már az álujás szélén állt!

- Persze, csak nem hagyjuk, hogy további fájdalmakat keljen elszenvednie.

- Majd el mesélem, mikor ő nem lesz itt, de előszőr meg kéne nyugtatnom, nem? Na, hol van az én édes nővérem?

- Oh, köszönöm. Akkor kezdjük?

- Jaj, Harry, úgy aggódtam, mi történt?

- Igen. Előszőr beadjuk a zsibbasztót...így, kész is van. Érzi már, hogy nem érez semmit?

- Semmi, csak nagy volt a forgalom, és volt egy tragacs előttem, amit sehogy se tudtam megelőzni, haha. – Ja, ja, olyan tragacs volt az a csaj, hogy csak na!

- Igen...milyen érdekes! Becsukom a szeme, mert nem akarom nézni, jó?

- Hülye tragacs, le a tragacsokkal! Hehehe! Pont a születésnapi bulidról kell lekéssél? Találd ki ki jött el!

- Persze, persze. Na, akkor kezdjük.

- Itt várjál! – vágot a válasz elébe, és bement a nagyszobába.

Hihetetlen, hogy ezzel a zsibbasztóval nem érzek semmit! Vajon meddig kell benn maradnom? Hm... Még ma felhívom Mandyt, nem hiszem, hogy olyan hosszú lenne ez a műtét, az ilyenek már rutin dolgok szoktak lenni az orvosoknál. Olyan kedves ez a férfi, ő biztosan nem gázolna el senkit. Jól is néznénk ki! Hihi! Előszőr elüti az embert, aztán megoperálja. Végülis lehet így pácienseket szerezni, akik jóságból mindig adnak egy kis pénzt. Hihi! Tényleg nem érzek semmit! Mondjuk kicsit unatkozom, jó lenne, hogyha olvashatnék... vagy legalább halgathatnék egy kis zenét...oá, álmos vagyok...

Na, vajon ki jött? Remélem nem nagymama, mert az agyhalál lenne, haha! De nem, biztos nem, szerintem valami nagyon csinos csajocska, na, annak ku*vára örülnék. Vagy kitudja valami régi barátom...hm, például Fred, igen, vagy...Fred vagy...hm, lehet, hogy Jack? Nagyon örülnék nekik, kiba**ottúl rég nem láttam őket. Igen, nekik tényleg örülnék, Freddel olyan sokat lehet kacagni. Mindig holtra ittuk magunkat, az volt aztán a ku*va jó, jaj, de vicces volt, az amikor ott annyira beindultunk, hogy az utcán megba**tunk két lányt, haha, de ku*va hülyék voltunk, haha, az de barmok voltunk!

(egy fél óra mulva)

- Készen vagyunk, miss. Janie Hapercurt.

- Na, gyere be Harry!

- Ilyen hamar?

- Minek kellett ennyi idő, ba**átok meg!?

- Igen, de még itt kell maradjon minimum öt napig. Bevisszük a kortermébe.

- Ne zsörtölődj, mert mindjárt kiugrik a szemed, ha meglátod ki van itt!

- Köszönöm, nagyon hálás vagyok!

- Azt el is várom!

- Telefonálhatok? Fel akarom hívni egy barátomat, és nincs itt a mobilom, ...nagyon szépen köszönöm!

- Na Harry, mit kell mondani?

- Haló, Mandy, itt vagyok a korházban, majd még mesélek, amúgy Janie vagyok, kérlek hozz be nekem valamiket, mert még a mobilom sincs itt...köszönöm, szia.

- Bazz’eg, bazz’eg, bazz’eg! De zsír, kapd be, de zsír, ez komoly?! Roger Merpfley?! Johanna, te vagy a legjobb! Ez komoly? Merpfley?! A Hunting Until Die énekese?! Fa*a, ez nagyon fa*a! Nem hiszem el! Ez az!

Vége