Megírtam a regényben elejét. Első regény. Milyen lett? Mit tudok javítani rajta? Vagy ne is folytassam?

Megint a háztetőn ült. Állandóan ezt csinálja. Nem tud máshova menni. Nincs otthona, sem családja. Egyedül van. Tizenhat éves fiú, közepesen hosszú barna hajjal és fehér bőrrel. Szeme sötétkék. Madarak szálltak le a tetőre, nem olyan távol tőle. Megfogott egy kavicsot és feléjük dobta, mire a madarak elrepültek. Utált mindent és mindenkit. Már lassan alkonyodott. Még egyszer körbenézett. A város kihalt volt, kivéve a kapuknál. Több ezer katona lépett be a városkapun. Bekopogtak a házakba és magukkal vitték az embereket. Egy újabb háború közeleg. A népek gyakran háborúznak. Nem szerette a háborút, az ő családja is emiatt halt meg. Néhány katona észrevette a tetőn üldögélő fiút.

- Te ott, gyere le azonnal - ordított rá egy egyenruhás.

A fiú leugrott a tetőről, és földet ért a katonák előtt. Csodálkoztak, nem láttak még ilyet, egy átlagos korabeli nem tud ilyet ugrani. Ha más tette volna már rég halott lenne. A katonák közt volt a vezetőjük is. Neki kell ez a fiú, jót tesznek a seregnek az ilyen különleges képességgel rendelkező egyének. Megszólította:

- Ki vagy?

- A nevem Xertox Zataeh. Itt lakom a városban, már születésem óta - válaszolta a fiú.

- Tudod - folytatta a parancsnok - nagy szükségünk van az ilyen különleges emberekre mint te. Gyere velünk.

- Nem vagyok különleges. Soha nem is voltam és nem is leszek. Ti is át akartok verni, mint a többiek. - mondta Xertox, és elrohant.

Nem akar velük jönni. Erőszakhoz kell folyamodniuk. A parancsnok kiáltott egyet:

- Elkapni a fiút!

Xertox futott ahogy csak bírt, de a katonák gyorsabbak voltak. De ő volt előnyben, ismerte a terepet. Leugrott az épületről és eltűnt egy sikátorban. Meglapult az árnyékban. Itt úgysem találnak rá. Lélegzetvisszafojtva várt. Percekig bújkált a sötétben. Senkit nem látott vagy halott. Szép lassan kezdett kimászni a rejtekhelyéről. Minden jól alakult.

- Megvagy!

Xertox még időben el tudott ugrani, de érezte a suhintás erejét. Ha ez a kard hozzáér, neki vége. A sikátor végéhez futott. Nem volt kiút, a katona pedig üldözte.

- Elkaptalak!

Xertox azonban nem adta fel ilyen könnyen. Úgy tette mintha ütni akarna, de csak elterelte a férfi figyelmét, amíg másik kezével kivett egy kést a zsebéből. Sikerült. A katona a földre rogyott és vérzett. Nem kapott levegőt. Megvizsgálta a sérülést. Balszerencséjére Xertox-nak sikerült szíven szúrnia. Megfogta a kést, és kitépte magából. Vér fröccsent ki a sebből, ami Xertox arcára csapódott. A férfi meghalt. Xagum megfogta késést és zsebrevágta. Felvette a katona kardját is hüvelyestül, és az övére csatolta. Újra körülnézhetett a sikátorban, most már nyugodtan. Egy nyitott ajtót látott. Beszaladt az épületbe, hogy elbújjon a katonák elől.

A katonák az egyik tornyon gyülekeztek. Az utolsó felderítőek is odaértek:

- Chadrum Kapitány, sehol nem találjuk a fiút.

- Mi? Mégis hogy lehet elveszíteni egy gyerek nyomát egy ilyen kihalt városban? Idiótákkal vagyok körülvéve. - kiabálta a parancsnok, majd az egyik felderítő felé tartotta a kezét.

- Parancsnok, ne tegye!

A parancsnok azonban nem hallgatott áldozatára. Ökölbe kezdte szorítani a kezét, miközben a felderítő arca lilulni kezdett, és sebek jelentek meg rajta.

- Segítség! Valaki!

Chadrum Kapitány egy gyors mozdulattal ökölbe szorította a kezét, mire a felderítő feje szétrobbant. Mindent beborított a vér. Xertox az egészet látta. Nem mintha megviselte volna, ő is ölt már. A kapitánytól azonban félt. Hozzá sem ért a felderítőhöz, mégis az egész feje szétrobbant. Normális ember nem képes ilyenre. Xertox biztos volt benne hogy Chadrum elemhasználó. Kicsit belemerült a gondolkodásba, mivel még mindig az épület tetején állt. Nem tudta hogy nem egyedül van ott. Xertox torkának egy kard feszült neki.

- Ha megmozdulsz, halott vagy.

Xertox egy hirtelen mozdulattal tökön rúgta a katonát, aki nyomban elejtette a fegyverét. Azonban ő sem úszta meg sértetlenül, a kard ejtett egy vágást a jobb vállán. A férfi összeesve nyöszörgött a földön. Xertox a mellette heverő, véres kardra tekintett. Felkapta és egy jól irányzott mozdulattal levágta a katona fejét. A test a földre borult. Xertox visszavonult az épületbe, hogy ellássa sebét. Nem számolt azzal, hogy Chadrum az egész akciót látta. A kapitány újabb embereket küldött érte, hiszen egy gyerek nem képes végezni egy egész osztaggal. Miután emberei húsz perc után sem jelentkeztek, úgy döntött, maga megy a fiúért. Lemászott a toronyról, és belépett abba az épületbe ahol Xertox volt. Sötétség uralkodott a helyiségben. Semmit nem látott. Chadrum fényforrást keresett. Talált egy gyertyát. Gyufája azonban nem volt. Miután ötször körbejárta a helyiséget, feladta. Megkereste a lépcsőt és felment az emeletre.

Semmit nem látott, kint már leszállt az éj. Ha az a sok hülye nem rontotta volna el, már rég náluk lenne. Nem mondta el a többieknek, de nem azért mivel leugrott az épületről. A többi katona nem elemhasználó, így nem láthatták amit ő. A fiú csakraszintje nagyon magas volt. Elég nagy volt hogy kinyisson négy kaput és irányítson egy elemet. Manapság egyre ritkábbak az ilyen emberek. Kellenek az ilyenek a hadseregnek. A főnöke elő is lépteti ha szerez egy újabb, elemhasználónak alkalmas embereket. Chadrum a falnak támaszkodott. Fáradt volt. Már volt ma egy hajsza egy ilyen gyerekkel, de őt hamarabb elkapták. Leült a földre. Kezével körbetapogatózott a sötétben. Talált egy gyufásdobozt. Még jó hogy magával hozta a gyertyát. Meggyújtotta és tovább ment, fel a következő emeletre. Gyorsabban haladt, mivel már jobban látott. A padlót nézte. Vérfoltok. Xertox-ot megvágta a kard. Valahol itt van. Lassan haladt. Xertox itt van a közelben. Érzi ezt a magas csakraszintet. A vérfoltok a földön egy ajtó felé vezettek. Bizonyára Xertox mögötte volt. Gyors léptekkel haladt. Megállt az ajtó előtt és kezét a kilincset szorította. Zárva volt. A csakrasugárzásból kifolyólag a fiú nagyon közel van. De biztos nem az ajtó mögött. Chadrum koppanást hallott a háta mögül. Hátrafordult. Xertox volt az, kezében az egyik katona kardjával. A parancsnok koncentrált. Látta hogy Xertox már három kaput kinyitott. Ez lehetetlen volt, neki az elsőt húsz évnyi edzés után sikerült kinyitnia. A két másik kapu sugárzása még friss volt, mintha mindkettőt ma nyitotta volna ki. Chadrum nem sokat gondolkodhat ott, hiszen Xertox támadt. A kapitány felé suhintás, de a férfi puszta kézzel megfogta a vaskardot és kettétörte. Xertox hátrahőkölt. Ilyet nem lehet csinálni, ez a férfi tényleg elemhasználó. Először kételkedett, mert még nem látott ilyet, de most már biztos volt benne, a kapitány a föld elemet használja. Az elem hatalmas fizikai erőt ad a használójának, és tudja irányítani a földet. Chadrum a fal felé tartotta két kezét és kidöntötte. Xertox lába beszorult.

- Most megvagy!

Xertox azonban kiszabadult. A fal helyén távozott. A kapitány utána ugrott. Könnyen utolérte a fiút. Xertox nem tudott mit tenni. Meg kellett állnia. Nehezebb lesz legyőzni mint a többit, azok nem tudtak elemet használni. Chadrum lehajolt és megérintette a földet. Xertox érezte hogy remeg a föld. Sziklaoszlopok bújtak elő a föld alól és körbevették őt. Rácsokként zárták be. Chadrum elkapta, de kimerült, túl sok csakemrát használt. Hamarosan megérkeztek a katonák, akik felkapták az föld börtönébe zárt Xertox-ot, és a városkapuhoz vitték. Több, hozzá hasonló fiú is állt ott. Csodálkozva néztek rá, többen rémült arcot vágtak. Már hajnalodott. A katonák elindultak. Xertox-ot néhány fiú vitte. Elhagyták az otthonukat, nem tudták merre tartanak. A hadseregbe akarják őket betenni. Chadrum azonban Xertox-al mást akar. Meg akarja tanítani az elemhasználatra. Örülni fog neki Chadrum felettese, biztos benne hogy előlépteti. Akkor pedig, el fogják ismerni, nem csak egy százados lesz, ő lesz a Xertoxián hadsereg vezetője.