Mit gondoltok, folytassam az írást?

14 éves vagyok (f), természetesen a logikám egy tiniére vall, de azért remélem vállalható a történet. Előre is köszönöm, ha szakítasz időt az elolvasására, véleményezésére. :) Szóval most kezdtem bele egy kisebb történetbe..:

Elsõ fejezet: Kibontakozás

-Na akkor jössz a moziba? - Türelmetlenül kérdezem Tomit.

-Még sosem hallottam arról a moziról, és a többiek sem.

-Na, legalább elõre megnézhetjük azt a jó filmet.!

Kicsit nyugtalan vagyok az ismeretlen mozival kapcsolatban. Nicechaten egy Anonim nevû felhasználó hírdeti, ingyenes mozi, 6 férõhely, a hat leggyorsabban jelentkezõ élhet ezzel a lehetõséggel. Elvileg próbavetítés céljából. "Majdnem" megnyugtattak.

-Talpra esettek vagyunk, ha bármilyen probléma ér minket, meg tudjuk oldani. - Gondolom.

Tomi a legjobb barátom, szóval simán belemegy abba amibe én. Még egy érdekesség, óriási szerencsének tudható be, hogy az a 6 ember, aki lecsapott a lehetõségre,ők mindannyian az ismerõseim. Valaki egyszercsak beront az ajtón:

-Sziasztok, annyira várom már a mozit! köszi Levi, hogy eljöhetek.. Mennyi is az idõ? - Újong Enikõ.

-6-kor kezdõdik, és most van 3 óra. Már csak .. Zolit, Fannit, és.... Ja igen, Milut kell összeszednem.

Enikõ göndör, barna hajú fürtjeivel, megnyerõ kisugárzásával mindenkit könnyen irányíthatóvá tud tenni. Jelenleg ott tanul ahol én, osztálytársak vagyunk. Szerencsére már végzősek. Mindig is tudtam hogy ezzel a lánnyal vigyázni kell, miközben kívülrõl egy rikító pitypang, belül egészen más a helyzet. Nagyon intelligensnek tartom. Régebben voltunk egy nyári táborban, és mindig õ oldotta meg leghamarabb a logikai feladványokat, amelyeket a tanárunk nyomott az orrunk alá. Sokszor korát meghazudtolóan, frappánsan felelt a tanár kérdéseire, ami látszólag a tanárt is meglepte.

-Megbeszéltem velük, hogy legyenek itt a lenti kisboltban nagyjából 3:15-re. Taxival fogunk menni, az út 2 óra 30 perc, ha jól emlékszem..

-Légyszi, csak ne az emlékezetedre alapozzunk! - Tomi humoros jelleggel megszólal. Ami azt illeti ez minden volt, csak nem humoros.

-Mindenkinek megvan mindene? Mert akkor akár el is indulhatunk. - Jelentem ki tettre készen. Rábólintanak, és lassú léptekkel kibicegünk a lakásomból.

Látom messzirõl, ahogy Fanni bemegy a boltba. Odaakarok neki köszönni, de csak úgy beviharzik. Itt valami nincs rendben.

-Ti is láttátok?

-Igen azt hiszem Fanni volt ott. - Mondja Enikõ. Nem is folytatom a csevegést, hiszen ha mi is odaérünk mindenre fény derül.

Fannit nem láttam még ilyennek. Ez nem csak egyszerû idegesség, valami tényleg nincs rendben most. Mindig más a hangulata. De azért ennyire nem változna meg. Ahogy közeledünk megpillantom Zolit. Gyerekkori barát, õ az egyetlen akinek tudok valamit a szüleirõl. Apja a médiával foglalkozik, sokat tud a mozgóképekrõl, annak mûködésérõl, ja, és jó kaját csinál. Anyukája egy boszorkány, mindenkiben a rosszat látja, és szeret másokat szabotálni, mindenkit kibeszél, ami a legfurább, sokszor még magában is. Szerintem hanyagolandó a vele való találkozás. Már csak pár lépésnyire vagyunk, amikor a szemem megakad valamin.Hát eljött Milu is. A legantiszociálisabb ember, akit valaha megismertem eddigi életem során. Ha a bizalmába férkõzöl egész rendes, de amíg nem ismered, akaratlanul is bunkó veled.

Mögöttem jön Tomi és Enikõ. Valamirõl beszélgetnek, de nem jut el a tudatomig, mert már ajtónyitásra készen, állok a bolt elõtt. Már a csoport kiszúrt engem, egy nagyüvegházból mondjuk nem nagy mûvészet. Ahogy benyitok, megtörténik a rutinos köszönés, de Fanni még mindig a poklot járja, ha jól látom az arcán. Megszólítom:

- Na mi a baj?

- A kishúgom, nem tudom ismeritek-e Zsófi, na szóval rá kell vigyáznom a mai napon, mert az õsök elmentek nyaralni. Mai program kilõve.

- Szólhattál volna Nicechaten is. - Jelenti ki Enikõ.

- Tropára törtem tegnap a telefonom, a tesómé meg egy õsmodell, nem hinném hogy elbírna egy ilyen alkamazást.

- Hát ez kár. Pedig jó buli lesz. - Fokozza a feszültséget Zoli.

- Na jó.! Akkor én mentem is.. - Felcsigázva távozik a helyiségbõl Fanni.

Megpróbálom kicsit csillapítani a hangulatot, de csak ennyi jön ki a számon:- A taxi! - Rámutatok, s ezzel kimegyünk mindnyájan. Kifizetem a sofõrnek az út árát elõre, és elégedetten beszállok a jármûbe. Aztán egy kis ideig szótlan maradok, mert rájövök, hogy utólag kell elintézni a fizetést. Az anyósülést választottam trónóm megtestesítõjének, nézem a környezetet, ahogy haladunk. Mögöttem nyüzsögnek az emberek, erre valami eszembe jut. Mégis hogy szálltak be négyen hátra? A sofõrnek leesik az arckifejezésembõl, hogy mi a helyzet, és csak ennyit mond:

- Nem kell feltétlenül betartani a szabályokat. - Aztán egy visszafogott mosollyal lezárja a helyzetet.

Nem helyeslem ezt a gondolkodásmódot, de valahogy el kell jutnunk oda.A munkájába is kerülhet ez a szállítás, biztos ismer valakit innen.

- Ismer valakit közülünk? - Rögtön a lényegre térek.

- Igen, amikor kisgyerek voltam Zoltán apukája a legjobb barátom volt.

Némaság száll az autóban ülõkre. Nincs meg a közös téma. Talán megtörhetném a csendet valami viccel. Csak mi legyen az? Nem vagyok egy nagy viccgyáras. Megvan! Mondhatnék valami totális baromságot. Erõt veszek magamon:

- Az meg mi a szent répapöckölõ sajtostallér? - Elkezdek kifelé bámulni, és mutatok egy pontra, ahol persze nincs semmi. Hangok sokasága követi a felkiáltásomat.

"Jajj te elnyomott".."Hol?" "Merre?" "Nem látok semmit!" ..... Azért sem válaszolok.

Ránézek az idõre. 5:40. Perceken belül megérkezünk. Körbenézek, egész lepukkantnak tûnik a környék. Nem voltak nagy elvárásaim a környezettel kapcsolatban, de azt is sikerült alulmúlni. Sõt egyenesen horrorisztikus, hogy mennyire ellehet hanyagolni egy alapjáraton nem is rosszul megtervezett utcát. Úgy érzem az itteni lakók nem valami "tisztasághûek". Kitörött ablakok, romhegyek mindenfelé. Egy percre úgy érzem egy vödör víz megváltást hozna erre a porfalura. Nagy megkönnyebülésemre elérkezünk egy szebb utcára, gyanítom itt lesz a mozi. Persze ez sem sokkal különb a másik területnél, csak itt az utcák még le vannak takarítva.

- Megérkeztünk. - Tájékoztat a sofõr.

- Hát igen.. - Úgy mondom, mintha tudnám merre járunk.

- Itt van a mozi? Ez csak egy vicc ugye? - Szólal meg Milu.

- Legalább nincs esõ! - Enikõ próbálja a dolog jó oldalát nézni.

- Ne szóld el! - Hátulról szólal meg egy hang, Tomi az. Fura, nem sokat beszélt az úton.

- Akkor akár ki is szállhatnánk az autóból, persze csak ha már abbahagytátok a hisztit... - Fröcsög Zoli.

Ebben a pillanatban beugrik egy kép Zoli anyjáról, vélek felfedezni hasonlóságot.

Elindulunk a kihalt utcán a mozi felé, kissé nyomasztó a hangulat. Megközelítjük a bejáratot, a taxis elillan.

-A Boldog Est címû vígjátékra jöttetek? Csak menjetek egyenesen, ott lesznek a székek. - Rámhozza a frászt, ahogy megszólal mellettem egy hangszóró. Olyan fura ez az egész.

Beérünk a terembe, nagyobb mint ahogy elképzeltem, körülbelül 100 szék van.

Helyet foglalunk szétszórtan a teremben. Hatalmas kõ esik le a szívemrõl, amikor meglátom, hogy ez tényleg az a film. A hangzás is jó, a kép is, egyvalami hiányzik. De mire rágondolok, Zoli visszajön, és hoz mindenkinek külön zacskóba pattogatott kukoricát. Egyre jobb ez a nap. Sajnálom hogy Fanni nincs itt velünk. Letelik 20 perc a filmbõl, mikoris egy érdekes dologra leszek figyelmes. Tomi elaludt.. Hát ez röhejes. Ingyen mozi, 2 óra utazás, ingyen kaja, erre bealszik. Visszafordulok, és továbbnézem a filmet. Meglátom, hogy mellettem Enikõ is elalszik. Na jó, ez azért már gyanús. De nyugodt vagyok.. Sõt.. Úgy érzem egyre nyugodtabb és nyugodtabb.. Lassan kezd lecsukódni a szemem, és ekkor rájövök..

- Ne egyetek... az... ét...! - Álomba merülök.