Milyen lenne ez az ötlet egy regényhez?

Baromira kizárt, hogy lánynak férfi szolgája legyen hiszen neki kell kikészítenie a ruháit is. Ami a fehérneműk kikészítésit is jelenti.

Mitől népszerű a komornyik ha csak alig beszél? Hol népszerű?

A fiúk meg elég gyakran felcsinálnák a cseléd lányokat.

A cím meg hosszú.

Hmmm.... Ha ezt meglátnám egy könyvben, szerintem átsiklanék felette. Nekem nem tűnik túl izgalmasnak, de minden azon múlik, hogy hogy írod meg.

Én is találtam pár kivetnivalót a történetben:

- Mint előttem is említették már, nem valami jó ötlet a lányok mellé fiú, a fiúk mellé lány "szolgát" adni.

- Hogy ha a komornyiknak az a dolga hogy megvédje a lányt, hogy lehet hogy megverik?

- Én sem értem mitől lehet népszerű a komornyík, max úgy tudnám értelmezni, hogy nagyon jól végzi a munkáját és már több hírességnél is dolgozott. De erre én nem a 'népszerű' kifejezést használnám.

- A cím szerintem is hosszú (bár ez nem azt jelenti, hogy a történet rossz. Pl. Ha megtudnád, hogy szeretlek meg kellene öljelek. Ez egy nagyon jó könyv, azon túl hogy a címe hosszú)

- És ha még nagyon bele akarok kötni valamibe, az az lenne hogy a helyesírásodban vannak kisebb hibák. Ezt ne vedd sértésnek, csak nagyon icike-picike hiba! ( gazdájikat - gazdáikat, meghallnak - meghalnak, de ezt szerintem csak elírtad) Ezt is csak úgy találtam meg, hogy nekem mindig szemet szúr az ilyen, de az emberek többségének nem is tűnne fel (bocsika emberek).

.

"Nagyon átlagos, tudom."

Ha ez az első mondat, ami eszedbe jut a saját ötletedről, akkor valószínűleg igazad van.

"Lenne egy lány, akinek a szülei meghallnak, és valaki örökbe fogadná. (még gondolkodom ki) Egy híres vállalat örököse."

Itt az első óriási sablon. Valami nagy személyes tragédiával kezdünk, aztán egyből bele a jóba, híres vállalat örököse, sok pénz, gazdagság, nem kell megdolgozni érte. Nagyon kényelmes megoldás, én kerülném, mert semmi egyedi nincs benne.

"Elküldi a lányt japánba egy magán iskolába,ahol minden lány diáknak van egy komornyíkjuk, a fiúknak pedig cselédlányuk, és nekik a dolga, hogy megvédjék a gazdájikat."

Itt megint úgy érzem, hogy a kényelmes megoldást választottad. Nem lehet, hogy kizárólag azért van ellenkező nemű személyzet, hogy a főszereplő könnyebben belezúghasson a titokzatos komornyikba, hogy már az egymásra találáson se kelljen dolgozni?

"A lány egy igen népszerű komornyíkot kap maga mellé, aki amúgy meg alig szólal meg, és ez a lányt meg idegesíti, ezért nem lenne túl kedves vele."

Ismét egy régi és igen unalmas sablon: a két szereplő, akik elsőre nem kedvelik egymást, de a végére összebarátkoznak vagy éppen szerelmesek lesznek egymásba. Úgy érzem, te is valami ilyesmit akarsz.

"Viszont az osztályban meg mind megaláznák és megvernék ezt a lányt."

Újabb sablon: a szegény főhős, akinek nincsenek barátai és mindenki csak bántja, ő pedig mártírként szenved. Amúgy hogyan vernék meg, ha egyszer a komornyik azért van ott, hogy megvédje?

"A történet közepére valami nagy bummot, csavart terveztem, de a vége annyi lenne, hogy a komornyík meg a lány is megszöknek japánból."

Attól félek, a nagy bummból nem lesz semmi. Amiket eddig leírtál, csak építőkockák, sablonos ötletek, figurák. Úgy érzed, tényleg sikerülne egy igazi nagy csavart vinned a történetbe?

"Tudom, nem valami izgalmas, de ha jobban kidolgoznám jó lenne?"

Igen, ha jól kidolgoznád, jó is lehetne. De amiket és ahogy eddig írtál, én kételkedek benne, hogy sikerülni fog.

"Névnek pedig ez jó? : A makacs kisasszony és a tökéletes komornyík története."

Túlságosan hosszú, fantáziátlan és nincs benne semmi, amire az ember felkapja a fejét. Ilyen stílusú címet legfeljebb képeskönyvnek adunk: A falánk kismackó és a titokzatos mézesbödön története. Amúgy a cím az utolsó dolog, amin gondolkodnod kellene.

"Szerintetek?"

Szerintem ez az ötlet minden, csak nem jó. Ne akarj egy százezredik ugyanolyan történetet írni, se neked, se az olvasóknak nem lesz nagy élmény. Sokszor van olyan, hogy elolvasol valamit és úgy érzed, "ilyet én is szívesen írnék" vagy "ilyet én is tudok írni". Na ilyenkor kell lenyugodni és elszámolni százig. Már csak azért is, mert a helyesírásod gyenge és fogalmazni sem nagyon tudsz, egy mondaton belül is kevered az egyes számot a többes számmal.