Segítség! Egy szovjet költő versét keresem, ami egy nyírfácskáról szól. Ki írta és mi a címe?

Nyikolaj Rubcov

Nyírfák

Szeretem, ha zúgnak mind a nyírfák,

hogyha sárga nyírfalevél pereg.

Arcomat ezért hogy teleírják

könnyezéstől elszokott szemek.

Minden emlék föléled azonnal,

szívben-vérben visszhangja terem.

Minden teli boldog fájdalommal,

mint a suttogásnyi szerelem.

Csakhogy minden prózába van írva,

szél kavar időket és ködöt.

Épp ilyes a karcsú törzsű nyírfa,

így zúg anyám sírhalma fölött.

Zúgó golyó ölte meg apámat,

míg sövények fölött valaha

kis falunkban szélbezúgva áradt

leveleknek zúgó méhraja.

Szeretem, hazám, megannyi nyírfád,

felnőtté velük nőtt a gyerek.

Arcomat ezért hogy telesírják

könnyezéstől elszokott szemek.

----------------------------------------------

ALEKSZANDR PLITCSENKO

Nyírfa

A nyírfa-suhanc nyelet ad kalapácsnak, erőset,

És hogyha lapátnyelet áhitasz, annak is ott van a nyírfa.

És üsd a vasat, s a szenet hajigáld, a követ törd:

Csak bátran — a nyírfa kibírja, de még tenyered se törik fel.

És végül, a szerszámod ha kopott, ha kidobni való már,

A nyírfanyelet ki ne dobd, húzzál rá új kalapácsot,

Csákányt, s a lapátra, az újra is újra csak az kell,

Jó még az a nyél, sose féltsd, végezd csak a munkád.

A nyírfa kibír mindent, s tenyered se törik fel,

És bütykös a kéz sose lesz, ha a nyírfa barátod.

Mivel a nyírfa az orosz táj jellegzetes fája, el tudod képzelni, hány versben szerepelhet, hány költőt ihletett meg? Szóval ennél valamivel több kellene.

Jeszenyin jutott eszembe először: [link]

de gyanítom, minden valamirevaló költőnek van legalább egy nyírfás verse

Ez a költő ugyan nem orosz, viszont ebben "nyírfácska"-kénr szerepel:

Grigor Vitez: A nyírfácska

Egy kicsi nyírfa

szeretett volna szép magas lenni,

nőtt hát, növekedett naponta...

Egyszer egy őz legelészett alatta,

s a nyírfácska odasúgta a szélnek_

Látod, már nagy vagyok,

még az őznek is

hűvöst adhatok!

Egy madár is odaszállt.

Ágacskáján kedvére ringhatott.

S a nyírfácska odasúgta a szélnek:

- Látod, már nagy vagyok,

ágamon már pintyet,

ölyvöt ringatok!

Felhő szállt arra.

Az eső eleredt.

S a nyírfácska nőtt, nőtt,

vagy csak fölpipiskedett?