Milyen antiszociális írókat ismertek?

Nem azokra gondolok, akik megírják, milyen magányosak, miközben lármás társasági életet élnek. Olyan íróra vagyok kíváncsi, aki egyáltalán nem tudott bánni az emberekkel, nem értette őket, nem járkált klubokba. Akinek nehezére esett megfigyelni mások érzéseit és szándékait, és kifejezni a sajátjait. Van-e olyan (lehetőleg már elhunyt, tehát nem kortárs) prózaíró (nem csak költő), aki beleillik ebbe a képbe, és ennek ellenére jól írt? Tehát olyan, aki mindezt nem (csak) a műveiben jeleníti meg, hanem aki ténylegesen így is élt.