Az ember tragédiájában azért végződik minden szín egyfajta lemondással, mert Madách depressziós volt?

1) Azért végződik mindegyik lemondással, mert így sokkal nagyobbat tud ütni a végén az, hogy ha mindezek ellenére harcol az ember.

2) Nem végződik mindegyik lemondással, mert az egyik prágai szín az új lendülettel végződik, sőt az elején mindig felmerül egy új eszme, ami ad egy lendületet Ádámnak.

3) El kell különíteni a költőt és a művet. Ez csak egyszerű elképzelés, hogy ez a kettő együtt van. Persze befolyásolják egymást (mind a má a szerzőt és a szerő a művet), de hülyeség úgy kezdeni egy mondatot, hogy "A költő arra gondolt, hogy". Ilyen egyszerűen lehetetlen, és teljesen felesleges egy mű szempontjából. Az a lényeg, hogy te belőled mit vállt ki és mi az, amit te látsz benne, ugyanis minden egyes ember mást és mást lát egy-egy alkotásban.