Szerintetek milyen a regényem egy részlete? Olvasmányos, vagy unalmas?

"Timothy többször is a szavába vágott. Hol dühösen, hol pedig kíváncsian. Az új és elképzelhetetlen információk tömkelege felzaklatta. Ez biztosan csak egy rossz vicc- párszor ez is végigfutott az agyán. Úgy érezte, egy napra elég ennyi esemény, és már készülődött magára hagyni azt az irritáló, -és szerinte bolond- férfit. Landing nem hagyta ezt, hangosan utánakiabált:

Ha le akar lépni, akkor hajrá, de még van egy dolgom-.

Mégis mi lenne az?

Clarkwood üzenetét még át kell adnom.

Nincs időm a maga ökörségeire, mondja gyorsan aztán viszlát!

Kedves barátom, bocsáss meg a tettemért, élj boldog életet. Ennyi volna

Rendben, kopjon le rólam, és ne zargasson többet!

Timothy indulatosan csapta magára autója ajtaját, és elhajtott. Megáll az eszem, még vannak olyanok, akik ilyenekkel is képesek szórakozni- gondolta magában. Az igazság fáj, és ez akkor határozottan igaz volt rá. Próbálta egy nagy ostobaságként kezelni a hallottakat. Még hogy az a félkegyelmű öregember egy gyilkos volt? Ki találhat ki ekkora baromságot?. Ezekkel az agyában száguldozó gúnyos kérdésekkel akart megszabadulni Clarkwood kísértetétől. Még négy év távlatából is hallania kellett felőle. Mire hazaért, már kissé megnyugodott. Remélte, hogy a család majd elüldöz belőle minden kételyt. Hiába kívánta magára erőltetni azt az elméletét, miszerint Landing csak egy hazug elmebeteg, ez mégsem sikerült. Anna láthatta a férje elnyomott dühét, de nem kérdezősködött. Ő sem volt éppen jókedvében, nem tudni miért. Timothy felment régi szobájába, hogy végre megpillanthassa kislányát. Elizabeth mosolygósan játszott a babáival, melyeket sohasem tudott megunni. A gyönyörű kék szemeiből mintha egy tündér szemlélte volna a körülötte lévő világot. Timothy azonnal derűsebbé vált. Ölébe vette, és lágyan ringatni kezdte kislányát. Elizabeth pár perc múltán el is szenderült a vállán. Óvatosan visszafektette a bölcsőbe, és szépen betakargatta a csöppséget. Felkavart idegei végre lecsillapodhattak."