Milyen a stílus?

A szobát melegséggel töltötték be a kandallóból kinyúló, forró lángok, melyek úgy nyújtózkodtak felém, mintha el akartak volna kapni, hogy én is elenyésszek, akárcsak ők, és eggyé váljak rémes poklukkal. Persze, ez csupán a képzeletem szüleménye volt, ilyesmi ugye nem történhet meg, hisz még mindig ott ültem a kényelmes székemben, abban a régi szobában, melynek falain a tapéta már lógott a sarkainál. Nem messze tőlem egy karácsonyfa terpeszkedett a nappali közepén. Oly büszkén meredeztek az ágai, hogy belefeledkeztem pökhendiségének csodálásába, és így nem vettem észre, hogy a forrócsokoládém már rég kihűlt. Sima, élettelen, fekete tükre jelezte, hogy már rég nem nyúltam hozzá.

A szoba közepén porfellegek jelentek meg, és tűntek el, melyek úgy csillantak meg a hajnali fényben, mintha csak apró gyémántok ragyogtak volna. Leírtam hát, mit láttam magam körül akkor. Itt vagytok még, hogy meghallgassatok? Érdekel valakit annyira, hogy folytassam? Akkor hát.

Szemben lévő, a poros tévé tetejéről egy tinédzser fiú megsárgult fényképe nézett vissza rám. Boldognak látszott az is volt legalábbis egy ideig.

Év végéhez közeledett. Akárhol máshol most pezsgős poharak tompa koccanását, nevetgélő vendégeket, zsivaját, vagy baráti csevej hangjai szűrődtek volna ki az éjszakába. Kivéve ott, ahol a történetünk játszódott itt csak egy tizennégy éves fiú halk szuszogása hangzott fel, és egy színes trombitáé.

- Boldog újévet - mondtam egyszer csak, és ekkor feldobtam mellettem lévő zsákban elrejtett konfettiket a fejem fölé, és megfújtam a kezemben tartott szánalmasságom metaforáját. Hajamra ráhullottak a színpompás körök, és én ott ültem elmélázva, üresen meredve a semmibe kitudja meddig nem tudva nevessek-e a kitalált tréfámon. Egyre csak beszívtam a levegőt majd lassan kifújtam, miközben hallattam a hangszer egészen egyedi zsibbasztó hangját. Miután rájöttem, hogy ez nem segít, gyorsan leráztam fejemről a konfettiket, kivettem a számból, amit eddig benne tartottam és kinéztem az ablakon. Éjszaka volt ebben az unalmas városkában, néhány ablakban még éppen csak egy kis fény pislákolt, de a legtöbben már csak álmosan meredtek az éjszakába. Az egész udvart, a házak tetejét és a kertet is vastag hó takarta. Szép látványt nyújtottak a hozzá párosult karácsonyfaégők behálózva udvaromat. Még ilyen későn is fényükkel világították meg az előttük elröpülő hópelyheket. Az égen tűzijáték jelent meg és tűnt el egyfolytában, dörrenésszerű pukkanásokkal. Ezt a ház egyetlen másik ébren lévő lakója is meghallotta, és mivel nyitva volt az ajtó csendesen észrevétlenül be tudott sompolyogni a szobába, és talpam elé érve elkezdett felmászni. Mivel a háznak csak egyetlen olyan lakója van, akinek ennyire nedves az orra rögtön tudtam ki is az. Roy a pár hónapos kölyök huskym. To be continue ...