Véleményt valamint építőjellegű kritikákat kérhetnék a bevezető alapján?

Valójában már egyszer feltettem ennek a kis írásnak egy korábbi verzióját ami akkor túl modorosra sikeredett ( sajnos ilyen a stílusom) de próbáltam javítani rajta így szeretném ha véleményeznétek ezt a bevezetőt:

Egy férfi térdelt a baldachinos ágy közepén. Fiatal kora ellenére arca nyúzott és sűrűn barázdált. A nő akit a mellkasához préselt olyan törékenynek és aprónak látszott az izmos férfi ölelésében hogy az ember szinte hallani vélte a tüdejéből kiszoruló levegőt amint felkúszik a lány kiszáradt torkán és apró sóhajként tör elő a lány ajkai közül. Háta széles ívben hajlott hátra még éppen azelőtt mielőtt a férfi legkevésbbé sem gyengéd ritmikus mozgása apró remegésekké nem szelídült és őt elöntötte a férfi forrósága. A feszítő érzés az alhasában lassan alábbhagyni látszott miközben a férfi elhúzódott mögüle. Lábai még mindig a remegés utolsó hullámaival küszködtek amikor a férfi felállt mellőle és az ágy mellé állított szobainashoz lépett. A lány ráemelte tekintetét és mogyoróbarna szemei egy pillanatra találkoztak a férfi acélkék tekintetével. Még most , ennyi idő után is várt valamit. Egy elégedett tekintetet , egy félmosolyt , akármit. Az unott arckifejezés amit látott azonban elűzte azt a kevés kellemes érzést is ami a szex biológiai folyamatainak hozadéka volt. Elfordította a fejét. Tudta hogy mint mindig most is hiába vár. Az egyenruha amit épp felvenni készült megmagyarázni látszott a földön magányosan heverő pisztoly jelenlétét a szobában , mégis mikor a férfi lehajolt érte hogy felszerelése teljes jogú részévé tegye , a nő összerezzent az ágyon.A férfi elhúzta a száját és becsúsztatta a Glockot a tartójába.

- Ettől a fegyvertől nem kell tartanod - vetette oda a lánynak - szája perverz mosolyra húzódott

- Ebben biztos vagyok - válaszolta a lány -, de már a másiktól sem - hangjában megjátszott könnyedség honolt

- Viszont ha elfelejted bevenni a tablettádat... - kezdte volna a szokásos fenyegetőzést a férfi.

- Megnyugodhatsz Alton - mondta kimérten - Ha elfelejteném előbb feküdnék a műtőasztalon az abortuszomra várva minthogy ideérnél a leharcolt kis szolgálati autóddal.

Már azelőtt tudta hogy nagyot hibázott, mielőtt a férfi ütésének erejétől el nem terült az ágyon. Fémes ízt érzett a szájában és vér csöppent a már amúgyis testnedevktől áztatott gyűrött lepedőre A fájdalom ködöt eresztett a szemére, de még éppen látta amint a férfi arca a megvetés és a harag kifejezésébe merevedik, látta amint a férfi eddig üres tekintetébe undor költözik és lassan újra felemeli a kezét. Lehunyta a szemét és várt. Ha kinyújtaná a karját még éppen elérné az ágy támlája mögé felszerelt gombot.Nem mozdult.

Csaknem egy éve ismerte Altont ,az akkor még kezdő járőr fizetés szűkében érkezett a Németországi Herren Hotelbe. Első emelet 212-es szoba. A Hotel lakosztályai az egykori St.Franz elmegyógyintézet betegszobáiból lettek kialakítva , így a kényelmet felváltotta a biztonság, az elegáns személyzetet az olcsó megélhetési bevándorlókból verbuvált takarítók serege. A szobák csaknem azonos felszereltséggel és komforttal bírtak. Egy franciaágy , kettő még az NDK idejéből ottragadt vörös bőrfotel valamint egy rozoga fésülködőasztal. A Hotel tulajdonosai , máramennyire lehet hotelnek nevezni egy olyan intézményt ahol leginkább bevándorlók keresik éjszakai szórakozásukat , nem tartották fontosnak a szobák felújítását , így a fehérre meszelt penészfoltokkal tarkított falak szinte napok alatt fejfájást okoztak az ott lakóknak. Az egykori betegszobák ablaktábláit erős fémrács védte az óvatlan kezektől miután annak idején több , az őrülettől szabadulni vágyó szerencsétlen is erre próbált menekülni szenvedései béklyója közül. A szobákból kicsiny fürdőszoba nyílt ami inkább szolgált a kosz összeszedésére mint annak lemosására. A szobákan egyetlen festmény hivatott az otthonosság minden velejáróját betölteni így az olyan apróságok mint a virágok vagy szőnyeg már nem fokozta tovább a lakosztályok luxusát. Az ember amint belépett ebbe a szürreális , szinte már Salvador festményeit idéző világba már nyomta is volna a nővérhívót hogy szabaduljon a szemébe égett esztétikai megerőszakolástól. De nem adatott meg mindenkinek a távozás lehetősége. A pillangókat energiájuk utolsó szárnycsapásáig fogva tartja , majd aszott , elgyengült testükből a szárnyat kitépve dobja ki őket az éjszakai vörös fényt felváltó reggeli napsütésbe.