Milyen ez a bevezető? Van-e értelme annak hogy folytassam
A könny patakokban folyt az arcán , egy olyan korszak hozadékaként melynek a várt csillogás és pompa helyett a sivár és kietlen egyedüllét lett a jutalma. Catlyn hamar rájött hogy az élet amit választott , mert igen ő választotta azon a kora őszi délutánon , nem hozza el azt a boldog beteljesülést amit remélt ettől a munkától. Valószinűleg igen kevesen neveznék munkának azt hogy valaki a könnyű pénz jutalmának hevében egyik luxuslakásból a másik járva az éjszaka leple alatt örömben részesíti azon üzletemberek egy részét akik egy könnyed kis szórakozásra vágyva nem sajnálták a pénzt egy pillangóra költeni. Azonban ez a pillangó másvolt mint a többi, de valahogy mégis ugyanolyan hétköznapi, unalmas és sikert kergető törtető lány aki a szó legszorosabb értelmében , az élet iskolájában tanulta meg mindazt amitől azzá lett ami. Egy fiatal hölgy akinek az arcára milliónyi barázdát rajzolt a luxus , az aszott kéz mely az utcalámpa beszűrődő fényének sugarában szinte halottinak látszott , az elkent rúzs az ajkakon mit kitudja hányadik ügyfél után kellett újrarajzolni csak azért hogy mindössze harminc perc Dante poklán át való gyötrelmes alámerülés után ugyanolyan groteszk formát öltsön mintha csak egy elcseszett Salvador festményt nézne az ember. A megtépázott ruha ami egy „könyörületes“ vendég emlékeként szolgált , akár Catlyn , vagy ahogy az utóbbi időben nevezték: a jégkirálynő önbecsülésének pontos vetületeként is szolgálhatott volna. De még a megtépett textil is jobb volt mint a mezítlen valóság , mert bár lassan a biztonságotnyújtó anyag lebomlott a karcsú testről , még így cafatokban is képes volt Catlyn-nek az erős nő ábrándját kölcsönözni. A szoba falára erősített lámpa mely amolyan „ügyfélhívó“ csengőként funkcionált hirtelen felgyulladt nyomott , a párizsi bordélyházakhoz hasonló vörös színbe vonva ezzel a szobát és lakóját. A lány felnézett s bár szemében nemvolt már semmi ami az életre emlékeztetett volna, megszólalt:
- Hát végre eljött. - gondolta. Odalépett a mahagóni fából készült íróasztalhoz és kihúzta a jobb felső fiókot amiben a számára csak ügyfél listaként szolgáló napló feküdt. Kinyitotta majd mintegy utolsó szó jogán egyetlen nevet írt be: Az ezerarcú. A naplót gondosan visszarakta a fiókba majd csontos kezével a baloldali fiók után nyúlt , hiszen ott lapult ő. Az Ezerarcú.
Jó a fogalmazás. A téma sem az a tipikus, vagy legalábbis a kurtizánkodásos része, biztos nem. Azt nem tudnám elképzelni, hogy ez a könyv vége felé legyen, inkább olyan In Medias Res hatású.
Ha könyvként találnám valahol, valószínűleg elolvasnám. :)
Annyi ilyen kérdés van, hogy előre fel voltam készülve valami gagyi, esetleg csöpögős, nyálas párbeszédre, erre jön ez! *_* Nagyon tetszik ahogy írsz, szép, választékos. Bár ebből még nem lehet megmondani, de tehetségesnek tűnsz, nekem elnyerte a tetszésem, érdekelne a folytatás. Csatlakozom az előttem szólóhoz, in medias res! Remek lett! :)
Ui.: gondolom ez nem a véglegesített változat, de kérlek helyesírásilag jól nézd át:) De nagyon tetszik.
A téma szerintem is érdekes, de a megfogalmazás iszonyú túlírt, dagályos, ráadásul tele van stílustöréssel (pl. "Dante pokla" és "elcseszett" ugyanabban a mondatban). Látom, hogy az eddigi hozzászólóknak tetszett a stílus, így lehet, hogy számodra az fog lecsapódni, hogy az ő véleményük áll az enyémmel szemben és nincs konszenzus, de hidd el nekem, ha később szeretnél komolyabban foglalkozni az írással, és olyan kéziratot kiadni a kezedből, ami akár elnyerheti egy kiadó tetszését, akkor vissza kell venned a modorosságból, és meg kell próbálnod egyszerűbben fogalmazni. Tudom, ez nehéz az iskolai kötelezőkön nevelkedve, mert a többségük régi, és egyébként szinte minden író átmegy kezdőként egy modoros korszakon, de ezt meg kell próbálni leküzdeni.
A történet maga érdekes lehet; talán megpróbálhatnád úgy beállítani az indító jelenetet, hogy nagyobb sokként hasson, hogy a nő kurtizán. Pl. elhagyni a narrációt az elejéről, és egy dialógussal indítani, ahol egy férfi és egy nő beszélnek. Mindenki romantikus témára gondol majd, erre egyszerre a férfi bumm, odavágja, hogy "nem ezért fizettem", vagy valami hasonlót - ezzel tényleg sokkolhatod az olvasót, és felkelted az érdeklődését a folytatás iránt. De ez csak egy ötlet, a lényeg, hogy szerintem ne így írd le a nő foglalkozását, ez túl direkt, és kihasználatlan ziccernek tűnik.
Összességében az az érzésem, hogy tényleg izgalmas sztori van a fejedben, és van érzéked az íráshoz. Sok sikert kívánok hozzá! :)
Maga a történet ez alapján nagyon egyedinek tűnik, nekem tetszik. Kíváncsi vagyok, milyen jellegű könyv is lesz ez, biztosan továbbolvasnám.
Viszont a fogalmazáson van még mit javítani. Szép ötleteid vannak a megfogalmazás terén, de kicsit túl is írtad. Néha jobb egyszerűbb mondatokat írni, mert ilyen stílusban hamar kifárad majd az olvasó a sok nyakatekert mondattól. Illetve rövidítsd is a mondatokat. Nagyon sok helyen csak vesszőt használtál, majd folytattad egy új gondolatsorral, ezek lehetnének külön mondatok, hogy emészthetőbb, logikusabb legyen.
Helyesírási hiba, vesszőhiba is van néhány.
De a lényeg, az alapötlet szerintem nagyon jó, szüval mindenképp folytasd!
Tessék egy ok:
Az emberek 90%-a azt sem tudja, hogy ki az a Dante vagy Salvador. És ezen felül az ilyen túlcsavart mondatokat sem érti meg az emberek többsége, csak újbóli újraolvasás után.
A történetnek pedig, ahogy előttem írták, jó az alapja, mert baszogatja az agyam, hogy mi lehet az Ezerarcú, habár gondolom valami pisztoly.
Tehát folytasd csak. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!