Mondanátok véleményt a könyvem első/bevezető fejezetéről?

Érdemes folytatni? Min kell javítani? Köszönöm előre is.

Rég nem tapasztaltam olyan csendet magam körül, mint most volt. A terem kihalt volt, egyedül én ücsörögtem az egyik megviselt iskolapadon és bámultam az ajtót arra várva, hogy valaki belépjen. Az iskolában négy órakor véget ért a tanítás, már csak a szakkörösök vannak bent, így a magányosan álló, rég nem használt kémialabor tökéletes hely volt egy titkos találkához. Az ajtókilincs halk kattanással adta meg magát, az ajtó pedig lassan kinyílt. Magas, világosbarna hajú fiú lépett be a terembe. Testtartása egyenes volt, egyik kezét zsebre dugta, a másikkal a táskája pántját fogta. Arcának finom vonalait ragyogó zöld szemei tették még tökéletesebbé. Először meglepetten nézett rám, majd lazán elmosolyodott.

- Nem rád számítottam. – hangja betöltötte az egész teret.

- Ki vagy te?- a fiúval ellentétben én halkan beszéltem.

- Úgy látszik, hogy a partnered.

- Nekem Thomas a társam – megrökönyödve nyögtem ki a szavakat.

- Nézd, nem vagyok egy zseni – mosolya vigyorrá változott miközben beszélt – de úgy gondolom, hogy most tévedsz. Engem küldtek ide, azaz velem kell dolgoznod. Nagyon sajnálom drágám, de Thomast leváltották, így most elbűvölő egyénemmel kell együtt dolgoznod.

Ledermedve álltam ott és bámultam a fiút, miközben ő az arcom előtt mutogatott, mint aki meg akarná állapítani, hogy magamnál vagyok-e. Az ötlet nem volt rossz, mert nem teljesen voltam. Különböző érzések kavarogtak bennem, aminek fele csalódottság, fele értetlenség. Több éve dolgoztam Thomassal és igen, voltak vitáink és elszúrt küldetéseink, de összességében jól működtünk együtt.

- Hahó, magadnál vagy? Értem én, hogy letaglózott a tökéletes kinéztem és a felfoghatatlanul jó illatom – tényleg jó illata volt – de össze kéne szedned magad. Küldetésünk lesz.

- ,,Küldetésünk”? Nekünk? Én biztos nem megyek veled sehová. – makacsoltam meg magam.

A fiú nagyot sóhajtott, majd elővett egy szamárfüles papírlapot a táskájából és felém mutatta.

- Nem látom innen. – mondtam és magamban rossz szemeimet átkoztam.

- Ó, hogy rosszul látsz? Milyen érdekes! – leengedte a papírt tartó kezét és elindult felém – Nem volt még szemüveges partnerem.

- Nem vagyok szemüveges. Legalábbis nincs szemüvegem.

Szó nélkül bólintott, majd a kezembe nyomta az előbbi papírt.

- Ez a hivatalos dokumentum arról, hogy új társat kapok. Valószínűleg te is kaptál egyet a hét folyamán csak nem vetted észre. Az intézetben sok minden megváltozott a nyáron, a legtöbb külsőst se szó, se beszéd kihajították. Thomast is. Nem tudom mi van ott, de semmi jót nem sejtek. Annyit viszont biztosan mondhatok, hogy abban az esetben, ha nem végezzük el a küldetést, mi is úgy járunk, mint az előző partnered. Úgyhogy én mindenképpen megyek, az hogy te is így teszel-e, rád bízom. – a mondandója végén elmosolyodott és az ajtó felé indult.

- Várj! – lemondóan sóhajtottam – Én is veled megyek.

- Juppi! Akkor kezdődjön a szórakozás! – kiáltotta olyan lelkesedéssel, amiről nem tudtam megállapítani, hogy tettetett vagy szívből jövő.

- És mi a küldetés?

- Meg kell ölnünk valakit. – mondta izgatottan.

Bólintottam.

- Ja, egyébként Lucas vagyok. Mi a neved?

- Abby. A nevem Abby.