Mit gondoltok van tehetségem az íráshoz?
Kértelek hogy ne gyere be … bántottál … félek tőled , nem akarlak látni , szívembe szúrtad tüskéjét a gonosznak , s vidámságom szertefoszlott egy pillanat alatt . Kértelek hogy ne gyere be és mégis bent vagy … megint bántani fogsz ? Fekete már szívem , olyan vagyok mint te , most már nem tudsz bántani nem érted meg ? Kértelek hogy ne gyere be , s mégis itt vagy és kezemet fogod … szorítod erősen , fáj , csontjaimat összeroppantod … Kértelek hogy ne gyere be s most már nyakamat fogod , fulladok és elájulok … hát megint megtetted ?! Megaláztál engem ! … Csak gyere be még egyszer miután magamhoz tértem , többet ki sem fogsz menni megígérem … S így történt hogy először öltem megöltem azt ki megölte büszkeségem . Órákat ültem a sötétben a halottal egy légtérben és sírtam és sokat nevettem aztán fájó szívvel az ablakon magamat kivetettem … Azt hittem meghalok s Istenhez jutok aztán rájöttem hogy még a pokolban vagyok , törött kézzel és lábbal találtak s egy közeli kórházban elláttak .
„Gyilkos szuka” kiabálták , A bíróságon csak ezt skandálták . „Féltékenységből és hidegvérrel” – mondta a vád büszkeséggel … s én egy ideig nem szóltam , nem értettem mit keresek itt . Nekem már nem a mennyben kellene lennem !? … Fölálltam s megkérdeztem : „Mit kell tennem hogy minden rosszat elfelejthessek ? „ … A bíró mereven nézett én rám s mint Ágnes asszonyt egykor engem is bolondnak találtak , szabadon engedtek s ki küldtek a nagy világba … De nekem nincs leplem amit moshatok , nekem nincs bűnöm mit meggyónhatok nekem nincs életem s nem is volt sosem , akit valaha szerettem azt nem rég megöltem … S most mihez kezdjek hova mennyek ?
A sötétség mit bennem tenyésztett az a féreg , munkához fog látni s ettől félek . Nem akarok lopni se hazudni senkinek , őszinte akarok lenni olyan amilyen velem még nem volt senki sem …
Hatásvadász, nagyon amatőr, kiforratlan, túlírt, giccses, fennkült próbál lenni, de nem sikerül... Nem jó. Nagyon nem jó. Elég sok vessző is hiányzik.
Valószínű kamasz vagy. Megfelelő önkritikával és tudatos munkával még fejlődhetsz, de ez ilyen formában nem élvezhető.
Nagyon értelmezhetetlen, kb azt se tudom miről szól. Sok a formai hiba, leginkább a sok pontpontpont zavar. Rímek vannak benne, pedig ez egy novellának néz ki így elsőre.
Az első írásaim nekem sem voltak jobbak, de ez így még most értékelhetetlen. Írj sokat, lásd meg a saját hibáid, és fejlődni fogsz.
Nekem ösztönösen egy karakter jutott eszembe, aki saját magával viaskodik, és ebben a formában egész jó, akár egy álom is lehet, vagy abban való visszaemlékezés. Bár egyszerre őrült és fennkölt, néhol erőltetetten jönnek a rímelő szavak, pl: "...kiabálták , A bíróságon csak ezt skandálták..." egy erőteljes érzelmi kitörésben ilyesmi aligha jut eszünkbe. Vagy: "törött kézzel és lábbal találtak s egy közeli kórházban elláttak." Ez meg inkább komikus ("Árkot ugrott a szúnyog" dalocska), nem illik a többihez.
Önmagában kevés, és végig ebben a stílusban erőltetett lenne, valamikor ki is kellene józanodnia, és felülemelkednie (vagy legalább megpróbálni és elbukni, az a szerkezeti egységét tekintve mindegy).
Viszont van benne feszültség:
"De nekem nincs leplem amit moshatok, nekem nincs bűnöm" Engem speciel érdekelne, miért gondolja ezt, már ezért továbbolvasnám, hogy ölt, de nem bűnös, vajon mi oldja fel a paradoxont.
"mennyek"- ez pedig szarvashiba, még akkor is, ha a kiadó korrektorral nézeti át a hibákat, és az író elsődleges feladata a történet írása, nem a nyelvtani tökély.
Az írás kb 70%ban nem tehetség kérdése.
Ha rendszeresen kísérletezel; hosszabb-rövidebb történeteket írsz különféle témakörökben, akkor pár év múlva garantáltan fejlődni fogsz. Szerintem is egy kicsit teátrális lett, de valahol csak el kell kezdeni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!