Miről szól Nietzsche regénye, az Így szólott Zarathustra?

Zarathustra elmegy remetének, aztán visszajön az emberek közé. Tanítványokat szerez magaköré, és nekik mond mindenféle tanításokat. (Ez kb az első 4 oldal, a maradék 300 azok a tanítások.)

Én nem nevezném regénynek.

Műfaj: inkább "elbeszélő keretbe foglalt beszédek", semmiképp sem regény; nincs egyértelmű műfaji besorolás. Konceptuálisan a Bibliára hasonlít és más vallásos alapszövegre.

Alapvetően ezért gondolati értelemben "történnek benne" dolgok, a tanítványokkal, a többi emberrel és magával Zarathustrával is: mind e három szereplő fejlődik, változásokon megy át; emiatt aztán másodlagosan változik az elbeszélő keret is. Az elöljáró beszéd a tömeget próbálja megszólítani; az első rész beszédei a városok egyes fogékony embereihez szólnak; a második az immár érettebb tanítványokhoz; a harmadik pedig egészen magának Zarathustrának a még tovább fejlődéséről szól.

A mű gondolati hátteréhez feltétlenül tudni kell, hogy Zarathustra volt a mi istenünk megalkotója, a morális egy Istené, több mint háromezer éve, amennyiben Ahura Mazda morális alapon engedte be híveit a mennyországba. Ez az emberekkel törődő Isten meghalt. Ez az alapja a "történetnek"; a névválasztás miatt ezt nyilván nagyon komolyan kell venni a könyv megértéséhez.

Azt ebből sokan levonják, hogy Nietzsche Zarathustrája tehát a morál megsemmisítője, mintegy a saját kísérletének a visszavonója. A dolog másik oldala azonban az is, hogy Zarathustra mégis megy tovább a maga eredeti útján, azaz keresi a megváltást, a fájdalom, szenvedés, halál ősi emberi szorongásaira; csak immár istenek és túlvilág nélkül.

Még többet Zarathustráról, Nietzschéről magyarul: [link]

Nietzsche teremtette Zarathustra Jézus nyelvi szófordulatait és példázatait átvéve fogalnazza meg saját tanítását az evangéliumi ellenében. Jézus mintájára, vele szemben alkotja meg Zarathustra alakját. Jézus sok tanítását eltorzìtott-kifordított formájában fejti ki. Nem hitet vár el, hanem önmagunk megtalálására szólít fel. Elveti a részvétmorált, az ember bűnösségének ès az élet szenvedèsjellegének tanát. Az örömöt és a teremtő akaratot állítja középpontba. Akinek Zarathustra hadat üzen a "más-világolók", az életet leértékelő "halálprédikátorok," "test és föld megvetői, akik feltalálták a mennybéliséget és a megválltó vércseppeket." A szerző túlvilágiságban rejlő életellenességet veszi célba. A kereszténységnek tulajdonított életellenesség az, amitől Zarathustra megakarja menteni az embert.

"Az verte láncra őket, kit megváltójuknak mondanak: - Hamis értékek és agyrém-szavak láncára verte őket! Ó, bárcsak megváltaná őket megváltójuktól valaki!"

Zarathustra sokrétű, ambivalens Jézus portréja.

A nevetni nem tudó Jézus...