Véleményeznétek?

Alicia

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Már megint iskola. Morcosan megdörzsöltem a szememet, elűzve ezzel az összes, maradék álmosságot. Ásítottam egy utolsó, nyújtózkodtam, majd felültem az ágyamon. Kikapcsoltam a szundi-funkciót, majd fellépetem Facebookra, de közben már csipogott a Viber és a Whatsapp is.

Már gimis korom óta küzdöttem a népszerűséggel, ami a nevemmel együtt járt. Arismendi. Oscar Arismendi nevét szinte mindenki ismeri szerte az államokban. Igen, ő az apám. Mióta megszülettem mindenki a családi vállalat örökösét látja bennem, csak azt nem értettem sosem, hogy miért. Van nekem két bátyám, meg egy nővérem is, akik sokkal rátermettebbek, mint én.

Kikászálódtam az ágyból, és az ablakhoz mentem, miközben a telefonomat nyomkodtam. Hihetetlen, hogy mindenkinek én vagyok a mentsvára. Felhúztam a rolót, hogy némi fényt engedjek be a szobámba.

Ezután a fürdőbe mentem és kellemesen meleg fürdővizet engedtem magamnak. Az IPhone-omat a kád melletti kis szekrényre tettem, majd elindítottam Enrique Iglesias Sex and Love című albumát. Annyira imádom azt a fickót, hogy az valami hihetetlen. Tavaly nyáron találkoztam vele, miután átbuliztam a koncertjét. Addig a pillanatig is tudtam, hogy isteni egy pasi, csakhogy akkor felhívott a színpadra és nekem énekelte a Hero-t, majd meghívott a backstage-be. Aztán legnagyobb meglepetésemre az after partira is elmehettem velük egy közeli szórakozóhelyre. Aztán ami ott következett azt nem sokan mondhatják el magukról. Enrique bemutatott egy srácnak, akivel végigtáncoltam az éjszakát, és a végén megcsókolt. Na igen, Enrique Iglesias szerezett nekem barátot, de nem bánom, hiszen azóta is együtt vagyunk Mundoval.

A visszaemlékezésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Mundo.

- Szia édes!- szólt bele miután felvettem.

- Szia!

- Arra gondoltam, hogy érted megyek. Mit szólsz?

- Remek ötlet. Figyelj, gyere minél előbb és reggelizz velünk!

- Mennék én, de anyával és az új hapsijával vagyok valami puccos étteremben.

- Értem. És akkor mikorra érsz ide?

- Egy óra múlva legyél kész. Valami csini legyen rajtad- hallottam a hangján, hogy elmosolyodik.

- Meglátom, mit tehetek. Szeretlek.

- Én is szeretlek.

Mundo bontotta a hívást, én pedig kiszálltam a kádból. Miután megtörölköztem, felvettem a köntösömet és visszamentem a szobámba. Hannita az ágyamon ül és a legújabb babájának haját fésülgette.

- Mundoval beszéltél?- kérdezte csillogó szemmel.

- Igen, kincsem. De mit keresel itt?- ültem le mellé az ágyra.

- Apuci küldött fel, hogy szóljak neked- vonta meg a vállát.

- Mindjárt megyek, csak felöltözök.

Felpattantam az ágyamról, majd kutakodni kezdetem a szekrényemben. Kikaptam a fehér-piros csíkos felsőmet, az egyik fekete, csipkés szoknyámat és a fehér Conversemet. Feltettem egy leheletnyi sminket, kerestem néhány csinos kiegészítőt, majd visszamentem a húgomhoz.

- Csinos vagy- mosolygott rám, hozzám szaladt és megölelt- Alicia, nekem mikor lesz barátom?

- Ha majd nagy leszel- nyomtam egy puszit a fejére- De gyere! Apa már vár minket.

Hannita megfogta a kezemet, majd elindultunk az étkezőbe. Már mindenki lent volt. A két bátyám, Oscar és Octavio, apa két oldalán ültek, a nővérem, Luisa, Octavio mellett, mellette az öcsém, Mariano, vele szembe én, a mi két oldalunkon, pedig a kicsik, Hannita és Arely. A két asztalfőn természetesen a szüleink foglaltak helyet.

- Jó reggelt, Alicia!- mosolygott rám apa.

- Nektek is!- körbejártam az asztalt, és megpusziltam mindenkit.

- Fúúúúúúúúúúúúj, hagyjál már!- nyavalygott Mariano- Elrontod a hajamat!

- Nagyon csinos vagy hugi. Készülsz valahová?- kérdezte Oscar, miközben a kávéját kortyolgatta.

- Csak iskolába. Meg Mundo kérte, hogy csinos legyek- mosolyogtam bele a nagy tányér müzlimbe.

- Te mindig csinos vagy- bólogatott elismerően Luisa.

- Ez így van kicsim!- mondták egyszerre a szüleim.

- Köszönöm.

- Én megyek is- állt fel az öcsém- Még találkozok a srácokkal- megpuszilt minket, apáékkal meg kezet rázott- Sziasztok.

- Vigyázz magadra!- kiáltotta utána anya, mire ő csak legyintett.

Ez már mindennapos rutin volt. Mariano tavaly nyáron töltötte a 15-öt és eléggé rossz társaságba keveredett. Vagyis igazából eddig még nem tudtak semmit rábizonyítani a haverjaira, de már nagyon a végüket járják így együtt. Én személy szerint nagyon féltem, az egyetlen öcsémet, de most lázadó kamasz és nem lehet vele mit kezdeni.

- Hahó, Alicia!- lengette meg a kezét a szemem előtt Oscar.

- Mi? Mit kérdeztél?- teljesen elkalandoztam.

- Elvigyelek?- kérdezte újra.

- Nem kell, köszönöm- mosolyogtam rám- Mundo értem jön.

- Rendben. Vacsorára itthon vagy és hozom Amandát is.

- Vele leszel egész nap?- kérdezte anya a bátyámtól.

- Igen, még vannak dolgok, amiket meg kell beszélnünk. De most tényleg megyek, nem szeretném megváratni- Oscar, Marianohoz hasonlóan, megpuszilt minket, apával és Octavioval pedig kezet rázott.

Heten maradtunk és csendben reggeliztünk tovább. Percekkel később a csengő zavart meg minket. Magdalena, a szolgálónk, már sietett is ajtót nyitni.

- Jó reggelt mindenkinek!- köszönt Mundo, miután belépett az ebédlőbe.

- Szia, Mundo!- pattant fel Hannita és Arely, majd egyből a barátom nyakába ugrottak.

- Sziasztok, drágáim!- nyomott egy-egy hatalmas puszit a húgaim arcára- Szia, édes!- hajolt hozzám egy gyors csókra. Szabály, hogy szülők előtt tilosak a túlságosan érzelgős vagy vad pillanatok- Mehetünk?- kérdezte csillogó szemekkel.

- Persze, csak felszaladok a cuccaimért.

Felrohantam a lépcsőn, de már messziről hallottam, hogy csörög a telefonom. Ahogy felértem, felkaptam az ágyról a készüléket. Majd megpillantottam Enrique vigyorgó fejét.

- Hali!- szóltam bele mosolyogva.

- Na, végre, kislány! Már vagy harmadjára hívtalak.

- Hallgatlak szupersztár!

- Ezt már szeretem- röhögött a fülembe- Arról lenne szó, hogy ma este a városban lépek fel egy kisebb helyen és kaptam jegyeket. Aztán egyből rád gondoltam meg, hogy bulizhatnánk. Annyira rég volt már a tavaly nyár.

- Várj, megnézem a naptáramat!- húztam az agyát- Sajnálom, de egész este boldogítani foglak- vigyorogtam.

- Számítottam rád kislány! Mundot is hozod, ugye?

- Megkérdezem. Mostanában nagyon sűrű a programja- mondtam szomorúan, mert tényleg így volt- De ha nem érne rá, akkor is megyek. Majd elviszem a barátnőmet.

- Kislány kettő! Az úgy még nagyobb buli lesz- halottam a hangján, hogy vigyorog.

- Örülök, hogy örülsz, de mennem kell.

- Mi? Miért? Most itt hagysz?- kezdett el gyerekeskedni.

- Enrique, kérlek, nagyfiú vagy már! Gyakorolj inkább!

- Mintha szükségem lenne rá- nagyképűsködött.

- Ha egy hang is félremegy este, akkor cikizni foglak. Na, szia Enrique!- köszöntem el.

- Szia kislány! Este a VIP-ben várlak!- bontotta a vonalat.

Gyorsan felkaptam a táskámat, beledobtam a telefonomat és lerobogtam a lépcsőn. Mundo a helyemen ült és a szüleimmel beszélgetett. A testvéreim már mind elmentek. Mindhárman kérdően fordultak felém.

- Minden rendben kislányom?- kérdezte apa.

- Persze, csak telefonáltam. Enrique hívott, hogy este itt lép fel és szeretné, ha én is elmennék. Hiányzok neki- mosolyogtam miközben Mundo hajába túrtam.

- Ma este?- szaladt fel anya szemöldöke- Neked holnap suliba kell menned. Nem mehetsz!- Kezdődik, éljen!

- Mi? Miért?- rökönyödtem meg- Eddig mindig elengedtetek suli időben is.

- Alicia, nem nyitok vitát! Nem mehetsz! Fogadd el!- mondta anya, majd felállt és a dolgozószoba felé rohant.

Mi már csak az ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Szorító érzést éreztem a mellkasomban, és könnyeket a szememben. Apa felém fordult és megnyugtatóan szólalt meg.

- Majd én elintézem, drágám. Ne aggódj!- mosolygott rám- De szerintem induljatok, mert nem igazolok még egy késést- Hát igen voltak dolog Mundoval, amit nem szívesen vállalok.

Apa elindult anya után, mi meg az ajtó felé. Még hallottam, ahogy a szülei beszélgetni kezdenek. Apa hangja nyugodt volt, míg anyáé zaklatott. Utóbbi szaggatottan lélegzett és értelmetlenül motyogott, előbb pedig a hangjából áradó nyugalommal próbálta csitítani őt.

Mundo az ujjait az enyémre kulcsolta, majd egy picit megszorította, és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

- Kicsim, tényleg indulnunk kellene! Mondanom kell valamit!- Ajjaj, ez nem kezdődik jól.

Az ajtó előtt állt a barátom Alfa Romeoja. Igazi régi darabnak számított a maga bőrüléseivel és fa kormánykerekével. De akármennyire is régi volt, annyira kényelmes. Imádtam azt a kocsit és nem csak azért, mert a hátsó ülésen vesztettem el a szüzességemet.

- Nagyon elbambultál kicsim!- pattant be mellém Mundo.

- Csak visszaidéztem néhány emléket- vontam meg a vállamat.

- Képzelem- mosolyodott el, majd gyújtást adott.

- Mit szeretnél mondani?- tettem a kezem a sebváltóra, az ő kezére.

- Nekem nem jó a ma este. Sajnálom, Alicia! Anyám betáblázta az összes elkövetkezendő estémet. Hol valami vacsora a társadalom legelőkelőbb embereivel, hol színház, hol valami klasszikus zenei koncert.

- Pedig olyan jó lett volna, de megértem- hajoltam közel az arcához, habár tudtam, hogy nem szereti, és nyomtam rá egy hatalmas puszit.

- Vezetek, kicsim- motyogta kissé bosszúsan.

- Tudom, tudom, de nem bírtam megállni.

Az út további része csendesen telt. Mundo felhangosította a zenét, jelezve ezzel, hogy nem akar többet beszélni velem. Máskor nem ilyen szótlan. Tuti, hogy van valami baj. A lejátszóhoz nyúltam, hogy halkabbra vegyem, de Mundo elvette onnan a kezemet.

- Szeretem ezt a számot- motyogta. Még a tetejébe hazudik is. Utálja Beyoncét, főleg ezt a számát.

- Mi a bajod, édes?- kérdeztem az arcát fürkészve.

- Semmi, csak már unom ezt az állandó talpnyalást- hangosította fel újra a zenét. Run the world girls/ Run the world girls.

Ezután nem szóltunk egymáshoz. Figyeltem a mellettünk elrohanó fákat és házakat. Néha-néha Mundora pillantottam, aki idegesen dobolt az ujjaival a kormányon. Valami nagyon nagy baj lehet. Megkérdezni azonban nem merem.

Hamarosan a suli elé értünk és én már szó nélkül kipattantam volna a kocsiból, mikor Mundo visszarántott maga mellé.

- Hé, kicsim, állj már meg!- ajkait durván az enyémre tapasztotta, jelezve birtoklási vágyát- Sajnálom, hülye voltam. Megbocsájtasz?- kérdezte, miközben gyönyörű szemeit az enyéimbe fúrta.

- Időre van szükségem- nyitottam ki az ajtót, majd egy búcsúpuszit nyomtam az arcára- Holnap találkozunk!- csaptam be az ajtót.

Linda, a barátnőm, már ott várt a suli előtt. Az egyik padon ült és olvasott. Barna göndör haja lágyan ömlött a vállára, napszemüvege a szemére volt csúszva, azt hiszem legalábbis, mert a hatalmas karimájú kalaptól nem láttam igazán az arcát. Ahogy közeledtem felé hallottam, amit Mundo becsapja a kocsijának az ajtaját. Ösztönösen gyorsabban haladtam Linda felé.

- Szia!- köszöntem, miután lehuppantam mellé.

- Szia! Várj, még három sor!- szemei végigfutottak a sorokon, majd becsukta a könyvet- Hol voltál eddig?- húzogatta szemöldökét.

- Hosszú volt a reggelem- sóhajtottam.

- A szüleid?

- Is. És Mundo. Annyira furcsa mostanában.

- Szia, Linda!- jött oda hozzánk az előbb említett személy- Kicsim nekem ma edzésem lesz. Nem tudlak hazavinni. Megoldod valahogy?

- Persze- mosolyodtam el keserűen.

- Na, ne legyél már ilyen!- guggolt le mellém, majd felemelte az államat, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek- Sajnálom, nem akartalak megbántani! Túl sok a nyomás és egyszerűen már nem tudom, hogy meddig bírom. Tudom, hogy most lehet mindent újra elrontok, de holnap elutazok- mondta halkan, mintha csak azt akarta volna, hogy ne halljam meg.

- Mégis hova? És miért?

- Anyámékkal megyek síelni Észak-Kanadába. Csak egy hét, kicsim- törölte meg az arcomat, mert igen sírtam.

- Egy hét?- döbbentem meg jogosan.

- Én most megyek- állt fel mellőlem Linda- Beszéljétek meg négyszemközt!

- Várj meg!- álltam fel én is- Időre van szükségem, Mundo! Jó utat!- hajoltam az arcához, hogy puszit adjak neki, de ő elfordította a fejét, így csók lett belőle.

Mundo még most is úgy csókol, mintha az első lenne. Érzékeny és vad is egyszerre. Éreztem a mérhetetlen megbánást ás haragot, valamint a szerelmet, a törődést és a szenvedélyt.

- Szeretlek, Alicia- érintette össze a homlokunkat.

- Jó utat, édes!- engedtem el a kezét. Képtelen voltam kimondani, hogy szeretlek, minden olyan zavaros volt.

- Hé!- rántott vissza magához- Nem felejtettél el valamit?- kérdezte, miközben szomorú szemeivel figyelt.

- Időre van szükségem. Jó utat! Hívj, ha odaértél!- újra elengedtem a kezét és Linda után indultam.