Ti elolvasnátok egy könyvet, amely így kezdődik?

Prologus

Lassan hullott alá a falevél a mély erdőben. Az állatok már rég elbujtak vackukba a tél elől , de az mégis utat talált hozzájuk, bárhová is menekültek. Későn köszöntette őket az idei évben a hideg tél. Már lassan új év volt, és a hónak se híre se hamva. Azt hinné az ember, hogy ebben a teljes pusztulásban nincs helye életnek, de nincs igaza....mert a sívár pusztaságban is van élet..

Teljes csendet mely az erdőben honolt hirtelen sietős léptek majd pedig paták dobogása követte. Egy kép tárul elénk a néma tájba. Egy nő aki rohan üldözöi elől, kezével  a kisdedet védve a kopók elől. Hiába fut a nő biztos halál vár rá. Az ellenség a háta mögött, míg előtte a fekete erdő. Nem lát nem hall csak egyetlen cél vezérli , hogy a gyemeket minél előbb biztonságba helyezze. Érzi amint üldözöi egyre közelebb és közelebb kerülnek... nincs más esélye  megkísérli a lehetetlent.Befut az erdőbe mely végzetét rejti, de ez őt nem érdekli mert legfontosabb számára a gyermek élete.Amint, az erdőbe beért csend honol kürülötte..sehol egy hang..sehol egy lélek.

Fut előre ahogy lába viszi , és az isteneknek hála meglát egy kunyhot. Minden bátorságát összeszedve a nő belép. Körülnéz maga körül s meglát egy kosárt és belefekteti a kisdedet.A gyermek még mindig csendesen aludt,nem zavarta meg az álmát semmi. Édes kis mosoly játszik az arcocskáján. Gyorsan visszatakargadta a csecsemőt a nő . Széjjel nézett maga körül , és meglátdta , hogy maga a hely lakott. Kényelmesnek tűnő takarok voltak az ágyra terítve , fa volt bekészítve a tűzhelyhez. A tűzhely mellett íróasztal volt és tinta. Tudta érezte , hogy nem szabadult meg azoktól akik üldőzték mert úgyis elő fogják őt keresni. Gyorsan odament s tollat és papírt vett magához. Leírta mindazokat a dolgokat melyeket tudnia kellett a gyermek nevelőjének és magának a gyemeknek is. 

Amit akart ő szerencsésen leírhatta s mindezeket a gyermek mellé tette. Oda tette a kisgyermek mellé azokat a dolgokat melyek szükségesek lesznek neki életében. Anyja nyakláncát és a sorsát jelölő koronát. Erre a gyermek felébredt mintha csak megérezte volna, hogy elakarják hagyni. Az udvarhölgy csititgatni, elaltatni próbálta a gyermeket .Eldudolta neki mindazokat az altató dalokat , melyeket egyszer neki énekelt az anyja és remélte, hogy a gyermekre a sors egy jobb jövőt fog szánni mint neki.Remélte, hogy ez a gyermek képes megmegmenti azokat akiket szeret és képes lesz megmenteni őket a népét az örök pusztulástól.

Csókot nyomott a pici fejére visszatette őt és csak remélni tudta , hogy gyermek jó kezekbe került. Nem tudott volna elszabadulni tőle , ezért ahogy letedte azonnal hátatt fordított neki. A gyermeknek ki a nép a jövője  s kinek neve Elizabeth Gwendolyn Roxána Andelin hercegnő a Rhage nemzettség igazi hercegnője és örököse , s kinek a hatalom a vérében van és  kinek sorsától egy nép éete és sorsa függ.

Hercegnő nem is tudva mi is történik vele aludta igazak álmát. Távol tőle kutyák csaholása hallatszott ,,paták dobogása majd egy nő vérfagyasztó sikolya .Így távozott mindörökre  Silence nemzettség utolsó hercegnője Hedvig Szamanta az egyetlen fontosan védve , amely maradt számára  a kedvese gyermekét.......