Regényíró vagy, vagy csak tervezed? Katt ide!?

Szia!

Engem érdekelne a már elkészült hat oldal.Elküldenéd?

Itt egy kis részlet az enyémből.Ez ilyen tiniszerelmeses:

'Ott ült ő és néztem aranyszőke csillogó haját,ahogy fújta a szél.Alig bírtam most Nani-ra figyelni csakis Charlie érdekelt.Néha éreztem felém néz és ekkor eltudtam volna olvadni'

12/L vok.

Már egészen kicsi korom óta legfőbb szórakozásom az, hogy mindenféle történeteket találok ki, de komolyabban csak 2-3 éve kezdtem el leírni őket. Régebben főleg csak kis gyors, összecsapott műveim voltak, a stílusom sem volt a legjobb, a mostaniról azonban rengetek pozitív visszajelzést kapok, a szüleim is elismernek, bár én nem tartom olyan nagyra magam, rajzolni jobban szeretek, bár ahhoz többnyire lusta vagyok. Az írás sokszor bizonyul egyszerűbbnek.

Jelenleg 7 sztorim fut párhuzamosan egymással, ezek közül az egyik kakukktojás, mert az képregény formájában publikálom/publikálnám, ha haladnék vele. Annak a történetét nem írom le címestül, csak a többi hatét. Azt is csak azért, mert leírtad, hogy mindenki megfogadja, hogy nem lopja el a másik történetét... Nem tudom, hogy honnan lett ez a nagy bizalmam, de így le merem írni őket. :)

1. любовь ist Krieg - Második világháborús sztori, egy náci titkárnő és egy tiszt kapcsolatáról szól, maga a tiszt valójában egy beépített orosz kém. Főleg komolyabb sztorinak szánom, de a lezárása után lesznek humorosabb, vidámabb mellékszálai is.

2. Le Berceau du Chat - Franciaországban játszódó történet, régies díszlet előtt keverednek benne a modern és fantasy elemek. Főszereplője egy érmével működő, kulccsal felhúzható "baba", az ő szemszögéből meséli a történéseket, hogy s miként ismerkedett össze a különböző gazdáival és hasonlók.

3. Small magic - Egy szegény körülmények között élő, illuzionista orosz kislányról szól, akinek az egyetlen családtagját, az édesapját [az édesanyja évekkel ezelőtt elhagyta őket] besorozták katonának, így mivel ő fronton harcol, a lány mondhatni elárvul. Legfőbb álma, hogy balerina legyen és mániás depresszióval küzd, az ő életét követi a történet.

4. Vér és festék - Alternatív Hasfelmetsző Jack történet, amiben Jack egy feleségével élő, az őrületben lassan elmerülő festő. Fontos szerepet játszanak benne az ólomtartalmú festékek és az "a piros nem elég piros" gondolata.

5. Revolver.9mm - Maffia miliőbe helyezett angyal-ördög sztori, ahogy az egyik barátom fogalmazott, bár én korántsem látom ennyire szélsőségesen a dolgokat vele kapcsolatban, se angyalok, se ördögök, de maffia az van.... Számomra egyik legkedvesebb történetem, és talán a legsúlyosabb is, a szereplők ebben szenvednek a legtöbbet, rengeteg vér folyik.

6. Dieter Meyer Intézete - Egy világtól elszigetelt pszichiátriai intézetről szól, ahová ha valaki bekerül, többet nem jut ki, általában politikai foglyokat utalnak be ide, de nem csak és kizárólag. A szörnyű, emberhez nem méltó körülményeken kívül még különböző etikátlan kísérleteket is folytatnak a "pácienseken". Őrült történet ez, ennek vannak a legkidolgozottabb részletei mind közül.

A neten még egyik történetem sincs fenn, csak füzetekbe írva, illetve a gépemen jegyzettömbbe begépelve. Készen még egyik sincs, de szeretek velük foglalatoskodni, a legapróbb részletekig kitalálni mindent, a szereplők jellemét aprólékosan felépíteni meg lerajzolni őket.

Ha valakit nagyon érdekel, akkor részleteket másolhatok be belőle megmutatni. :)

15/L

Halihó, jó annak aki tud irni, irigyellek. Nekem csak inkább történeteim vannak a fejemben, de abból még sose lett semmi ha megpróbáltam megirni őket.

Én még emlékszem mikor jutott eszembe az első történet, általános másodikban mikor hazafelé jöttem a napköziből. Egy testvérpárról szólt volna, fantasy stilusban. 4. osztály végére már több mint 60 kötet történetét terveztem meg (megjegyzendő a ezek felében már mint istenek szerepeltek volna... Óhh az a naiv, boldog gyermekkkor :) )

Aztán lett még jópár ilyen ötlet, amikből szintén semmi nem maradt. A legtöbb amire jutottam 6 spirál oldal, ami azonban egy 500 oldalnyi történet eleje. :D

Én csak annyit mondok ha bármit irtál ami neked tetszik azt oszd meg, amig csak tudod.

"Vagyok" -- bolond szó. Voltál és leszesz.

Örök levés s enyészet minden élet.

Lucifer

- Mit gondolsz az emberiségről?

Ez a kérdés volt a rögeszmém. Mindenkitől és mindenhol megkérdeztem. A válasz természetesen ugyanaz volt:

"Hitvány férgek."

"Legszívesebben kiírtanám az összeset."

"Kegyetlen állatok!"

"Velejéig romlott teremtmények"

"Bántják az állatok, holott maguk is azok"

"Csak gyilkolni tudnak!"

. A sok álszent f*sz. Mintha ők nem ugyanezt csinálnák, mintha nem lennének ők is férgek. A tízéves kislánytól kezdve a negyvenéves férfiig mind ezt felelték. Mintha valami divat lenne szidni magunkat. Egy abszurd divat. Hiszen mi is emberek vagyunk. Körülbelül egy éve kezdődött, amikor meguntam ezeket a válaszokat, és feltettem azt a bizonyos kérdést. A tízéves kislánytól kezdve a 40 éves férfiig kezdve senki nem tudott érdemleges, kielégítő választ adni.

- Akkor miért nem ölöd meg magad? Hiszen te is csupán egy féreg vagy. Egy ember.

A legtöbben csupán elfordították a fejüket, vagy fintorogtak. Ha pedig valamelyik válaszolt is, általában csak egy vallásos idi*óta volt.

- Mert Isten ellen való cselekedet!

- Majd Isten magához szólít, amikor ő jónak látja!

A hülyék.

- Szóval utálod az emberiséget? Hiszen a Biblia ennek az ellenkezőjét tanítja. Ráadásul "Isten" is imádja az embereket. Különben nem mi lennénk a kiválasztott faj, nemde?

Ez a kérdés aztán végképp betett nekik. Az átlagembereknek. Nem tudtak válaszolni. Kíváncsi lettem volna egy pap, vagy tiszteletes válaszára. Bizonyára egyből sátáni lénynek nézett volna engem.

Egyszer Anonymoustól is megkérdeztem

- Az emberek undorító férgek, és lenézem az egész fajt. Elítélem.

Akkor miért nem ölöd meg magad?

- Vannak szuicíd hajlamaim. De az ember egy állat, ösztönökkel. Többek között életösztönnel is.

Kedveltem Anonymoust. A gondolkodásmódját, a válaszait. Értette, amit én értek, és többet is. És megosztotta velem általában.

Csupán öt vagy hat, legfeljebb hét évvel volt idősebb nálam. Mégis, vele el tudtam beszélgetni. Pedig mellette én Jézus reinkarnációjának tűnhettem, ha csupán a beszélgetést, a kérdéseket, válaszokat nézzük. ( Hahh, micsoda paradoxon! Jézus, meg reinkarnáció egy mondatban.. ) Sok dologban nem értettünk egyet, főleg, amikor még teljesen "szűzies" volt a felfogásom a világról. Mégis egyfajta társam volt ő. Nem ismertem élőben. De őszintén szólva, nem is akartam megismerni őt. Élőben úgysem lehet rendesen beszélgetni az olyan dolgokról, mint a halál például. Meg egyébként is, hol találkoztunk volna? Beülünk egy baráti "randira" a mekibe? Belegondolni is szörnyű. Nem láttam róla képet, mégis el tudtam képzelni, milyen lehet.

Így csak interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot. Sokat elárult róla, hogy hullaszaggató grindcoret hallgatott, és mindig valami abszurditást, kínzást, halált kifejező kép volt kint neki. Kedvencem a tehénfejű, kézfej nélküli betegápolót ábrázoló albumborító volt.

Néha csak beszélgettünk. Vitatkoztunk. Zenéről, felfogásról. Vagy vallásról. Emberekről, és az életükről. Jókat írt. Jókat válaszolt. Jókat kérdezett. Persze nem a szó emberi tulajdonságát kifejező értelemben. A "jó" egy relatív dolog, de ebbe most ne menjünk bele. Ezt a témát éppen elegen kifejtették már előttem is. A lényeg, hogy imponáltak a válaszai. Pedig keveset beszélgettünk. Mégis többet nevelt, mint akár az iskola, sőt: többet, akár a saját nővérem. Persze, lehet - biztos - , hogy nem a jó irányba. De nem érdekelt. Körülbelül olyan szinten pusztította a társadalomról addig kialakult képemet, mint a cigi, vagy az alkohol a szervezetemet. Csak ő nem egy konkrét dolgot rombolt, hanem egy elméletet. Kifordította az addigi eszméimet. Volt idő, amikor a világbékéről álmodoztam. Egy ideális államról. Vagy csak a szerelemről. Ő rátudott kontrázni, és tudtam : igaza van. Sajnos. Amikor már teljesen "kifacsarta" belőlem az ilyen elméleteket, elég sűrűn gondolkodtam azon, hogy kár volt beszélni vele. Mostanság látom, mostanság értelmezem csak a szavait igazán.

Néha elküldtem neki a műveimet. Írásokat, fotókat, ahol kiéltem gyűlöletemet az emberi természet iránt. Elmondta a véleményét. Ku*rvaszar, ku*rvajó. Ebben nem értek egyet. Jól látod a dolgokat.

Ő őszintén válaszolt. Nem kertelt.

Örültem, hogy tőle olyan dolgokra is megkaphattam az IGAZI választ, amit mástól nem mertem volna megkérdezni. Vagy amire más nem válaszolt volna. De ő őszintén válaszolt. Nem kertelt.

Mit gondolsz róla?

- Legszívesebben kinyírnám a pi*csába.

- Remélem meghal.

- Utálom. Akárcsak a többit.

Tulajdonképpen egy sorozatgyilkos is lehetett volna. Legalábbis a válaszai alapján.

Kedveltem Anonymoust.

Az egyik fejezetem gerince. De csak egy vázlat.

13/F, de úgysem hiszi el senki..

Ki kellett csillagoznom a szavakat, mert fennakadt a szűrőn.

Én vagyok a harmadik~ Kedves kérdező, köszönöm. :) A címeket általában én is írás közben találom ki, van, amin nagyon sokat gondolkodtam, de előfordult már olyan is, mondjuk egy novellánál, hogy mikor befejeztem, még akkor sem volt címe. :) De nagy ritkán az is előfordul, hogy eszembe jut egy jól hangzó szókapcsolat, egy cím, és ahhoz találom ki a történetet, de mégis ez a ritkább eset. Amúgy pesti vagyok. :)

Kedves utolsó! Én elhiszem, hogy 13 éves vagy, ez is emeli annak az értékét, hogy jól írsz... Tetszik ahogy fogalmazol, elgondolkodtató. Nekem legalábbis rengetek dolog eszembe jutott róla, elkezdtem tovább gondolni amiket leírtál... Jó érzés volt.

Én többnyire nem szeretem a "kicsillagozni való" szavakat a írásokban, de a tiédben valahogy természetesnek tűnt. Illett hozzá, megadta az egész hangulatát.

Szóval csak így tovább, abba ne hagyd! Nem lenne érdemes, szerintem már most félelmetesen jól írsz, később meg csak még jobb lehetsz.