Könyvírás anyanyelven, vagy idegen nyelven?
Legalább középfokú, de még inkább felsőfokú angoltudással (vagy más idegennyelvi tudással) rendelkező illető, aki mind az anyanyelvén, mind az adott, jól beszélt idegennyelven olvasott már rengetegféle írott művet, az utolsó, igénytelenül megírt rajongói írástól kezdve a generációkat megihlető szépirodalmi művekig, ti mit gondoltok?
Első sorban novellákat, legfeljebb kisregényeket célszerűbb magyarul írni, és csak utána lefordítani, vagy esetleg vannak itt olyanok is, akiknek kényelmesebb idegennyelven írni?
Tapasztalataim alapján, vannak bizonyos témák, amiket egyáltalán nem érzek közelinek, ha angolul írok. Semennyire sem mozgat meg. Nyilván, az ember az anyanyelvén rendelkezik a legnagyobb szókinccsel, de ha valaki évek óta tanulja és használja az első idegennyelvét, mindenféle témakörökben olvas, azért ragad rá valami. Esetleg ezt még adott nyelvű irodalmi praktikákkal, tudással megtámogatva, hogy mégis legyen fogalma róla, mi jellemez egy adott angol műfajt.
Csupán véleményekre vagyok kíváncsi, tapasztalatokra.
Előre is köszönöm.
válasza: válasza:Kedves Utolsó!
Azzal nagyon is egyetértek, hogy a magyar nyelv sokkal színesebb és kifejezőbb, mint az angol (a némettel nincs tapasztalatom). Ettől függetlenül ebben pici elfogultságot érzek, elvégre, jobb esetben, az ember szebbnek találja az anyanyelvét, amelyet a legjobban ismer, mint az idegen nyelven íródott irodalmat.
A felsőfokú nyelvvizsga valóban nem egyenlő az anyanyelvi nyelvtudással, épp ezért én sehol nem említettem nyelvvizsgát, nyelvtudásról beszéltem. Az lehet több és kevesebb is, mint amit a nyelvvizsga követelmények előírnak, így attól el is függetleníteném. Nem szeretném összekeverni az anyanyelvi szintű nyelvtudással, mert olyat talán csak többéves kint élés után tud megközelíteni egy külföldi ember.
Egyébként, köszönöm a válaszokat! :)
válasza: válasza:Kicsit kiegészítve az előző válaszom: van a közvéleményben egy gyakori tévhit, miszerint az anyanyelvi szint a nyelvtudás non plus ultrája, aki anyanyelvi szinten birtokol egy idegen nyelvet, az úgymond "mindent tud". A valóságban ez nincs így, gondoljuk csak végig, mennyire más a magyar nyelvtudása egy nyelvművelő tanárnak, és annak, aki hetedikben megbukott nyelvtanból, pedig mindketten magyar anyanyelvűek.
Különböző források elég változó adatokat adnak meg a szókincsre, de nagyjából azt lehet mondani, egy középfokú angol nyelvismeret 3-5 ezer, egy felsőfokú általában 5-10 ezer szó ismeretét jelenti, és ennek kevesebb, mint fele az aktív szókincs (amit az illető nem csak megért, de használni is képes, pl. az írásaiban). Egy átlagos angol anyanyelvű felnőtt 20 ezer szót ismer, de minél műveltebb, annál többet: egy nyelvészprofesszor szókincse a százezer szót is elérheti. A legtöbb brit vagy amerikai író 30-40 ezer szót ismer, de ebből jóval nagyobb arányú az aktív szókincs, mint az átlagos beszélőknél: Shakespeare állítólag 30 ezer szót használt aktívan a darabjaiban.
Maga a szókincs, számszerűen kifejezve persze csak egy (részben mesterséges) mérce, nem ezen áll vagy bukik a dolog, de azt mondhatjuk, a nagyobb szókinccsel az is együtt jár, hogy valaki jobban érzékeli a szavak használata, jelentése közötti nüanszokat, ami a legalapvetőbb szavakra is igaz. Ez az, ami nagyon kell az íráshoz, és idegen nyelven szerintem nagyon nehéz elsajátítani.
Kedves 90%-os Utolsó Válaszoló!
Köszönöm a részletesen kifejtett véleményed, elgondolkodtató lehet sokaknak, főleg az "anyanyelvi tudást" taglaló rész, amely valóban igaz az általad említett formában. Csupán elsőre kevesen gondolnak ebbe ilyen szinten bele, amikor szóba kerül. Ezért is érzem talán kicsit helytállóbbnak, hogy felsőfokú nyelvtudást említettem, nem anyanyelvit, minthogy a nyelvvizsgák megemlítésével, általában, az egész összekavarodik az emberek fejében.
Nyilván, még egy haladószinten gyakorló írónak is nagy kihívást jelenthet egy publikálási szempontból elfogadható, idegennyelvű mű kidolgozása. Talán a többéves tapasztalat és némi hazai siker, elismertség után érdemes megpróbálkoznia az idegennyelvű írással egy, akkorra már talán ténylegességgel írónak nevezhető illető. Az igazat megvallva, kutatómunkát az adott témában nem igazán végeztem korábban, csupán véletlenszerű ötletként merült fel bennem, hogy felteszem ezt a kérdést, így az általad említett írónőről sem hallottam ezelőtt. De ezek után mindenképp utánajárok egy-két névnek, illetve beleolvasok a műveikbe, talán megfog a stílusuk. Szerintem, egy valóban jó író, valamilyen formában nyomot hagy az olvasóban, tanulni lehet tőle valamit. Különösképp, ha az olvasó egy írópalánta. Ez utóbbi esetben, természetesen, nem a plagizálásra gondolok, levonható tanulságként. Sajnos, volt ismerősöm, akinél tapasztaltam ezt az ő és a példaképe közötti művekben.
Mindenesetre, még egyszer köszönöm.
Hogyha, valamilyen véletlen folytán, ismersz még néhány hazai írót, akiknek sikerült az említett Kleinheincz Csillához hasonló sikereket elérniük, szívesen veszek néhány javaslatot.
válasza:Ahogy a #4 (#5) válaszoló is mondta: nem elég az anyanyelvi szintű nyelvérzék, az írás annál jóval magasabbat igényel.
Egy idegen nyelvet beszélsz (ha csak nem élsz már évek óta külföldön és csak azon a nyelven értekezel mindenkivel nap, mint nap), az anyanyelveddel meg élsz. Az írás lényege az, hogy pontosan átéld azt, amit leírsz. Nem könnyű egy olyan nyelven írni, amelyikben nem élsz, csak beszéled. Ez a benne élsz nem ugyanaz, mint a szókincs.
Az 5-os válasz végén ott van a lényeg, hogy nagyon kell érzékelni a szavak használata, jelentése közötti árnyalatokat, ami mindenképp kell az íráshoz. Ezeket csak abban a nyelvben érzed, amelyikben benne élsz.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!