Írok egy regényt. Mit szóltok az elejéhez? Érdemes folytatnom?

Minden szomorúság és bánat ellenére vannak jó napjaim. Sőt vannak nagyon szép napjaim. A nap néha átsüt az ablakon és a fény elér a könyvespolcig , ekkor látni lehet hogy száll fel a porfelhő. Néha szuper napot fogok ki akkor pedig Vezetőket gyilkolok. Ez a munkám már 2 éve, bár nem nevezném munkának ugyanis senki sem fizet érte. Mert ez a Birodalom a hatalomra van felépítve. Itt mindent a Vezetők irányítanak. Valójában senki sem tudja, hogy hol vagyunk csak ők. Ők akik mindenkit elnyomnak mert megpróbálnak harcolni, persze nem nagy sikerrel. A Vezetők olyan dolgokat művelnek amikhez nincsen joguk. Emberek ölnek, kíméletlenül és fegyvereik halálosak. Közülük mindenki megérdemli a halált, egytől egyig. Félnek tőlük mert úgy tartják, hogy legyőzhetetlenek. Két éve én is ezt hittem akkor jöttek és megölték a nővéremet, aztán hagytak hadd szenvedjek testvérem holtteste láttán. Azóta ölöm őket a világon mindenfelé. Együtt erősek, de külön-külön szánalmasan gyengék. Bár igaz, hogy nem sokan szállnak szembe velük! Csak én vagyok az egyetlen aki megölte valaha bármelyiküket. Az a titkom, hogy ugyanolyan kíméletlenül ölöm meg őket mint ők az én népemet.