Vélemény a készülgető regényem első pár oldaláról? Részlet lent. Megéri folytatnom szerintetek? Min javítsak?

PROLÓGUS

Alden csak pár percig nem volt eszméleténél. Amikor magához tért, megfordult vele a világ – szó szerint. Szinte rettegve fordította el a fejét. Sabine nem mocorgott, nem kezdett el türelmetlenül fészkelődni. Szemeit lehunyva, halkan szuszogott; mintha csak aludna. A halántékából azonban baljósan csörgedezett a mélyvörös vér, és Alden tudta, nincs sok ideje. Törzsét megemelte, próbálta elérni farzsebében tartott bicskáját. Mozdulatait hirtelen meggyorsította, már türelmetlenül kotorászott a zsebe környékén. Megérezte a benzin szagát.

A fiú megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor kezei rátapintottak a hűvös fémre. Vakon belevágott a biztonsági övébe, és az anyag szálakra bomlott. Sabine arcán a vér egyre sebesebben patakzott. Azonnal ki kellett szabadítania a lányt. A biztonsági övét már kikapcsolta. Érezte, ahogy az ágak a karját karcolják, miközben kihúzta az autóból. Nem számított, hogy a bőröndjeik a csomagtartóban maradnak, nem számított, hogy mennyit kell majd fizetnie az autókölcsönzőnek a totálkáros kocsi miatt. Csak két dolog volt fontos: Sabine és a könyv biztonsága.

Thurmond kihalt kisváros volt Nyugat-Virginiában, üres üzletekkel és egy elhagyatott vasútállomással, Alden mégis értékelte a nyugalmat. Nem hiányzott neki Atlanta nyüzsgése, az őrült közlekedés, az emberek nemtörődömsége, vagy a szülei.

Apám azóta biztosan észrevette, hogy eltűnt a kocsi. Talán hamarosan engem is keresni kezd, gondolta keserűen. Végiggondolta az utolsó otthon töltött napok eseményeit. Már régen meg kellett volna tennie, elszöknie attól az alkoholista állattól, de sajnálta magára hagyni az anyját. A tegnapi után viszont nyilvánvalóvá vált számára, hogy az apja veszélyt jelentett mindnyájuk életére.

Nem merte tovább fűzni a gondolatmenetet; félt, hogy elvesztené az önuralmát.

A köd lassan leszállt a városra. A város nemcsak kihalt, de elhanyagolt is volt. A házak faláról lepattogzott a festék, a boltok kirakataiban már rég nem villogtak a neonok. Leparkolta az autót egy pub mellé.

Megigazította pólója nyakát, táskáját lazán átvetette a vállán, majd belépett a bárba.

Éles volt a váltás az esti szürkület után. Mintha csak az egész város itt gyülekezett volna. Egy üres asztalt sem látott, mindnél vidám cseverészés folyt. A terem túlsó végén egy huszonéves lány énekelt egy country-dalt, a pódium előtt pedig párok táncoltak.

A pult felé vette az irányt. Csak három férfi üldögélt itt, látszólag mind megitta már a részegséghez szükséges mennyiséget aznap. Alden rátelepedett az egyik bárszékre, és megnyomta a pultra kihelyezett csengőt.

– Jó estét! Mit szeretne? – egy lány azonnal ott termett, kezébe nyomva az itallapot.

– Egy sört.

– Mást adhatok esetleg?

– Nem, köszönöm. – Aldent még a szép pincérnő sem tudta feldobni.

A lány – a ruháján viselt kitűző szerint Sabine –kiszolgálta őt, majd továbbállt. A srác egyik italt a másik után öntötte magába. Teljesen elvesztette időérzékét, fel sem tűnt neki, amikor a vendégek lassan megfogyatkoztak, majd egyedül maradt a bárban.

Sabine egész este szemmel tartotta a fiút. Nem lehetett idősebb nála, mégis, az arcán ülő grimasz alapján többet megélt már, mint ami egy ilyen fiatalnak jár. Ebben hasonlítunk, futott át a lány agyán. Tovább fűzte a gondolatait. Jó ideje nem látott ilyen helyes fiút. Pedig itt aztán nem egy ember fordult meg, sóhajtott. Kioldotta a kötényén lévő masnit, majd lazán a fogasra dobta a munkaruhát. Alden mellé ült.

– Hello! – szólította meg.

– Szia.

Nem tudta, hogyan kellene beszélgetést kezdeményeznie a fiúval. Már ott tartott, hogy hagyja a srácot a fenébe, mikor az magától beszélni kezdett.

– Próbáltam neki segíteni, de ő nem engedte. Az utolsó napig szerette apámat.

A lány tétován végigsimított a fiú karján. Alden összerezzent.

– Van a városban motel?

Sabine a fejét rázta.

– Milyen meglepő. – a fiú halkan felnevetett.

– A kanapém kicsit kényelmetlen, de szabad. – csúszott ki Sabine száján. Legnagyobb meglepetésére a srác bólintott.

– Egy éjszakára az is megteszi.

Míg a lány bezárta a bárt, Alden a falnak támaszkodott. A sok italtól hányingere volt. Sabine lakásáig bírta, ahol azonnal a fürdőszoba felé vette az irányt.

Amikor fél órával később kitámolygott a nappaliba, jobban szemügyre vette a helyet.