Milyen a regényem első két fejezete? érdemes folytatnom? Alapsztorival együtt (? )

Alapsztori:Adott nekünk egy fiú, kinek barátnőjét lecsukták és bukásra áll történelemből, ezért a tanára elküldi egy szakköre,ahol találkozik egy furcsa lánnyal.

Lincolnt valami megmagyarázhatatlan vágy hajtja, hogy megismerhesse a különc Jadiet,aki viszont nem kér a fiú társaságából. Míg Lincoln minden nap találkozik Jadievel az iskolában, egyre ritkábban látogatja meg barátnőjét a börtönben. A fiú egy idő után félteni kezdi Jadiet, hisz különféle sebek borítják a testét,de a lány nem akar beszélni róla és nem avatja be a - félelmetes és abszurd - titkaiba.

Sosem gondoltam volna,hogy egyszer a börtönbe kell mennem, ha együtt szeretnék lenni a barátnőmmel. Skyet még két hete csukták le, drogcsempészés miatt, azóta minden egyes nap csak egy üvegfalon keresztül beszélhettünk.

- Szia, édes! - szólalt meg a vörös hajú lány. Szemei alatt mély karikák húzódtak, mégis mosolygott.

- Hogy vagy? - legszívesebben betörtem volna az üveget és elvittem volna innen Skyet, de sajnos nincs szupererőm.

Megrázta a fejét, jelezve ,hogy nem akar beszélni róla.

- Mesélj, mi van veled?

- Bukásra állok történelemből. - sóhajtottam,majd mindketten nevetni kezdtünk.

- Lejárt a látogatási idő. - szólalt meg mély hangján az öltönyös fickó, a sarokban.

- Ne már! Még csak most jöttem. - morogtam, mire a férfi szeme felére szűkült.

- Semmi baj, Lincoln. Majd holnap meglátogatsz. - mosolygott a lány,mire bólintottam.- Szeretlek.

- Én is! - mondtam halkan.

Reggel az ébresztő ismerős és idegesítő hangjára ébredtem. Az éjjeli szekrényen lévő óra hangja, trombitaszóként hatott rám, ami minden erejével fel akar kelteni.

Hümmögtem egy keveset, majd csukott szemmel próbáltam kikapcsolni, persze sikertelenül. A digitális óra nagy zajjal a földre esett, darabjai többfelé gurultak el.

- Remek. - hümmögtem. Ásítottam egyet, majd nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és felkaptam magamra egy fekete nadrágot és egy fehér pólót.

Az iskola parkolójában több diák várta a csengő szót. A fiúk a kocsijuk köré gyűlve baromkodtak,míg a lányok hangosan vihogtak mellettük. Vettem egy mély levegőt,majd próbáltam észrevétlenül besurranni az osztályba. Mióta Skye-al járok - a suli legmenőbb lányával - némelyik fiú nagy előszeretettel hagy nekem kutya ürülékkel teli zacskót a szekrényemben.

Mikor sikeresen beértem az osztályba és leültem a helyemre,a mellettem lévő székre pillantottam. Egy Kyra Preston nevű,gyönyörű lány ült mellettem, de megölte magát még pár hónappal ezelőtt. Az egész iskolát megrázták a történtek. Mióta Kyra meghalt,nem ült mellettem senki, aminek kifejezetten örültem. Nem vagyok teljesen közkedvelt az iskolába, szörnyű lenne ha valamelyik srác órán sem hagyna nyugodni.

Amint a tanár belépett a terembe, minden visítozó diák elhallgatott és elkezdődött a dög unalmas történelem óra. Figyelnem kellett volna,hisz bukásra álltam,de valami mindig elvonta a figyelmemet, legyen az egy szúnyog az ablakon.

Az óra végén, mikor el akartam hagyni a termet, Ms. Nolting megállított.

- Senkit nem szeretnék megbuktatni, Lincoln,de nálad nagyon rezeg a léc. - nézett a szemembe. - Muszáj történelemszakörre járnod, minden kedden és csütörtökön.

- De az ma van. - jutott eszem Skye. Meg ígértem neki,hogy meglátogatom.

- Programod van mára? - mielőtt mondhattam volna bármit is,folytatta: - Akárhogyis, nem hiszem,hogy meg szeretnél bukni. Várlak iskola után. - mondta a fiatal tanárnő, majd kacsintott és eltűnt a folyosón.

- Remek. - dünnyögtem.

A nap többi része viszonylag gyorsan eltelt. Emésztett a bűntudat,amiért nem tudom meglátogatni Skyet és mire vége az órának, már nem érdemes bemennem, mert azonnal elküldenének.

- Hé Lawson! - hallottam meg Will Carter hangját a hátam mögött, mikor a töri szakkörre igyekeztem. - Csak nem tanulgatni mész? - röhögött,mint egy fulladozó fóka.

Mikor hátranéztem több srác is éppen fuldoklott mellette,akiknek nem tudom a nevét.

- Ha nem akarok a szinteden maradni, akkor muszáj lesz.- vigyorogtam, majd fa képnél hagytam őket.

Bevágódtam az utolsó padba, az ablak melletti padsorban,majd körbenéztem az osztályba. Rajtam kívül csak öt lány és három fiú volt a teremben. Majd megérkezett Ms. Nolting és elkezdte az órát. Kifelé bámultam az ablakon, mikor hirtelen ajtó nyikorgást hallottam. Mindenki a hang irányába nézett, velem együtt. A fehér ajtó mögül, egy baba arcú lány bukkant elő. Fekete haja az arcába lógott, ajkai vastagok voltak és vörösek. Ruhája fekete volt és ízléses. Első ránézésre csak egy egyszerű Goth-nak mondanám,de ha jobban megnézem, akkor Ő valamiben különbözik tőlük.

Sűrű elnézést kért a késésért, majd leült az utolsó padhoz, a mellettem lévő sorba. Próbáltam figyelni Ms. Nolting meséjére Sara Winchesterről,de hirtelen azon kaptam magam,hogy a sötét hajú lányt nézem.

A következő pillanatban ez a lány szinte kifordította a nyakát és rám bámult. Valami furcsa érzés futott hirtelen végig a testemen,ahogyan szinte felfalt a szemével. Nem bírtam levenni róla a szemem és Ő sem nézett másfelé.

A lány megunta és újra a tanárt figyelte,mintha ez a jelenet meg sem történt volna.

- Milyen volt a suli? - kérdezte apám, miközben a vacsorája maradékával vesződött. Anya jó szokása volt,hogy mindig túl sokat főzött és szerencsénkre nem tűri,hogy ott hagyjuk a tányérban akár egy morzsát is.

- Átlagos. Mostantól töriszakkörre kell járnom. - nyeltem le az utolsó falatot.

- Nagyon helyes. - mondták kórusba a szüleim. Elmosogattam magam után, majd felmentem a szobámba és átnéztem a törit. Sosem voltam jó ebből a tantárgyból,kifejezetten utálom. Mindig arra hivatkoztam,hogy utálok a múlton rágódni, a történelem könyv pedig arcon csap és az üvölti,hogy rágódj csak.

Fél óra tanulás után, hátravetettem magam az ágyon és behunytam a szemem.

Hirtelen felpattant a szemem és a fehérre meszelt plafont láttam magam előtt. Lassan felálltam és mikor körbenéztem, csalódottan vettem észre,hogy az iskolában vagyok. Hogy kerültem ide? Hirtelen egy női sikoly hallatszott minden irányból, majd a folyosó végéről egy szőke hajú lány futott felém. Mikor azt hittem,hogy belém fog ütközni, behunytam a szemem és vártam,de nem történt semmi. Mikor kinyitottam a szemem, újra a sötét folyosót láttam magam előtt. Hátrafordultam,de ott is csak sötétséget láttam. Vettem egy mély levegőt,majd elindultam. Lassú léptekkel közelítettem a fal felé, villany kapcsoló után kutatva. Majd mikor befordultam a sarkon, a szőke hajú lányt láttam magam előtt. Arcát vér borította és őrülten vigyorgott.Felüvöltöttem volna,de kiderült,hogy elment a hangom.Ahogy a lány egyre közelebb ért hozzám, felismertem. Ő volt az a lány,aki pár hónappal ezelőtt megölte magát.

Reggelre olyan hideg lett,hogy arra gondoltam ma kihagyom az iskolát,de természetesen anyám rögtön ellenkezdni kezdett.

- Egy igazi férfinak ki kell ezt bírnia. - kacagott,majd kinyitotta előttem a barna bejárati ajtót, melynek következtében rögtön megcsapott az őszi hideg.

- Persze,persze.- hümmögtem.

Mivel az iskola csupán pár utcányira van innen, így minden reggel gyalog teszem meg ezt a távot.

Az eget sűrű köd takaró borította,nem csoda,hisz még csak október vége felé járunk. Sóvárogva gondoltam vissza a nyári szünetre, mikor veszélyes volt kimenni a hőség miatt.

Mikor beértem az iskolába és sikeresen kikerültem az unatkozó srácokat, kiknek jó célpont vagyok, szinte berobbantam a padon mögé.

- Helló, Lincoln! - ült le mellém Kevin, a labor társam, aki egyben a sakk-klub elnöke. Pont úgy néz ki,ahogyan egy ilyen klub elnökének ki kell néznie. Göndör, barna haja van, vastag keretes szemüvege mögül, barna szeme mér végig engem. Ma egy meleg,kockás pulcsit vett fel és egy barna,vászon nadrágot.

Köszöntem neki, majd bejött a tanár és elkezdődött a kémia óra.

Megint a tegnap esti álmom jutott eszembe. Tudom,hogy csak egy álom volt,de tényleg megrémisztett. Miért pont Kyra Preston? Sokkal szívesebben álmodtam volna Skye-ról, esetleg egy top modellről.

Mire észbe kaptam vége lett az órának. A diákok kisiettek a teremből, még a tanár is, így egyedül maradtam. Kirázott a hideg ahogyan végigtekintettem az üres osztályon. Gyorsan összekapkodtam a könyveimet és az ajtó felé vettem az irányt. De amikor elhagytam volna az osztályt, hirtelen neki mentem valakinek.Bocsánatot akartam kérni,de észrevettem,hogy senki sincs a közelben. Megráztam a fejem, majd a szekrényemhez igyekeztem és bedobtam a cuccaimat.

Az udvar egy hatalmas beton terület,ahol a fiúk fociztak vagy kosaraztak.

- Csá! - hallottam mellettem egy ismerős hangot, majd mikor megfordultam Mike vigyorgó arcát láttam magam előtt.

- Helló.

- Hallom korepetálásra kell járnod.- karolta át a vállam.

- Ja. Szívás. - sóhajtottam, majd elfordítottam a fejem és megpillantotta a fekete hajú lányt tegnapról. - Bocs, mennem kell. - kiszabadultam Mike szorításából és a lány után eredtem. Miért követem Őt?

Mikor utolértem, gyorsan elé kerültem. Egy fejjel alacsonyabb nálam, így le kellett néznem rá.

- Szia. - kezdtem, majd belém fagyott a szó. Mégis mit művelek? Nincs okom beszélgetni vele, hisz nem ismerem.

- Segíthetek? - hangja magabiztos volt és türelmetlen. Meg akartam szólalni, beszélgetni vele, de egyszerűen képtelen voltam rá. A lány szemei szürkének tűntek,de úgy éreztem ennél sokkal több van bennük. Olyan ,mint ma reggel volt az ég. Szürke köd borítja,de azon túl gyönyörű kék ég van.

- Lincoln vagyok. Lincoln Lawson. - nyögtem ki végül,de a lány nem válaszolt és ettől még idegesebb lettem. Sóhajtott egyet,majd kikerült és elindult az iskolába.

- Mi a neved? - hallottam a saját hangomat,ahogyan a távolodó lány után kiabálok. Ő megállt, majd félig hátrafordult és rám nézett.

- Miért akarod tudni?

- Tegnap olyan furcsán néztél rám. - léptem közelebb,mire összeszűkült a szeme.

- Zavart, ahogyan bámultál. -mondta,majd újra elindult.

- Várj! - kiabáltam utána ismét.

- Jadie. - nézett hátra. - Jadie a nevem. - továbbment,de ezúttal nem állítottam meg. Elmosolyodtam, majd én is indultam vissza az osztályba.Egész nap ez a jelenet játszódott le a fejemben, újra és újra. Többször is rám szóltak, hogy elbambulok az órán,de nem zavart.

Mikor vége lett az utolsó órának, izgatottan siettem ki az iskola fehér kapuján és megálltam a közeli buszmegállóba. Ma meglátogatom Skyet a börtönbe,hogy bocsánatot tudjak kérni a tegnapiért. Biztos várt rám.

A buszmegállóba rajtam kívül csak egy öltönyös férfi morgolódott magába és két általános gyerek beszélgetett. Felnéztem az égre,majd észrevettem,hogy elég sötét van,ahhoz képet,hogy még csak két óra van.

Mikor odaértem Skyehoz mindenről beszámoltam neki, ami eddig történt. Kivéve Jadieről. Nem tudom, hogyan reagálna rá.

Mire lejárt a látogatási idő, korom sötét lett odakint. Az utcákat csak az utcai lámpák és a boltok feliratai világították be. A buszmegállóban most egyedül álltam, a buszra várva.

Amint leszálltam a buszról, indultam volna hazafelé, hiszen a hideg szinte a gerincemet nyaldosta. De mikor visszatekintettem az iskolára, egy alacsony árnyat vettem észre,ahogyan az iskola bejáratához közeleg. Kicsit közelebb mentem hozzá, hisz ha egy betörő az és elkapom, akkor biztos nagy jutalmat kapok. Bár ez egy elég abszurd gondolat volt.

Az árny hátrapillantott és felismertem az arcát. Jadie volt az. Elővett egy kulcsot, majd az iskola zárjába dugta,ami engedelmeskedett neki és az ajtó kinyílt. Elképzelni sem tudtam, honnan lehet neki kulcsa az iskolához,de most ebben a pillanatban nem ez érdekelt. Jadie eltűnt az iskola ajtaja mögött, én pedig követtem Őt.