Ti melyik könyveket tennétek kötelező olvasmánnyá a mai tinédzserek számára?

Az elején még olvastam kötelezőket, de semmi értelme nem volt, mert lényegében csak kikerestem a válaszokat a kérdésekre. Szókincsem nem fejlődött (amire szoktak hivatkozni), hiszen a nem ismert jelentésű szavakat kihagytam, nem törődtem velük, nem is érdekeltek.

Kérdésre válaszolva, én is azon a vélemény vagyok, mint az egyik korábbi válaszoló, vagyis ne nevesített kötelező legyen, hanem mindenki kiválaszthassa a neki megfelelőt.

Nem olvastam végig az összes kommentet, mert az első oldal után úgy éreztem, mindkét fél ugyanazt hajtogatja, semmi hajlandóságot nem mutatva, hogy belegondoljon a másik álláspontjába.

Én mai tinédzserként kicsit a két fél közé szorulva érzem magam. Egyetértek azzal, hogy az olvasás fontos, és mondjuk az Egri meg a Kőszívű hozzátartozik az alapműveltséghez. Az előbbi még tetszett is.

Van ez az alapvető dolog, hogy az ember addig szeret valamit csinálni, amíg az nem kötelező. Nem vagyok biztos benne, hogy modern könyvekkel nem így lenne. Vannak, akik egész egyszerűen nem szeretnek olvasni, azok pedig a modern könyveket sem fogják elolvasni.

Azzal azonban nem értek egyet, hogy a modern könyvekben nincsen tanulság. Véleményem szerint ez egy elvakult állítás. Rendben, azzal egyetértek, hogy a piacot elárasztják az ócska ponyvák, de igenis akadnak még köztük gyöngyszemek. Nem hiszem, hogy az emberek száz évvel ezelőtt többet értek volna, mint most. Valóban nem a Szent Johanna Gimi az érték a mai könyvpiacon, de ugyanakkor vannak ott olyan kötetek, amelyek - igen, szerelemmel fűszerezve, igen, tinédzserek szemszögéből, igen, tinédzserek nyelvén, de - értékeket adnak át, és felnyitják a szemeket. Én mai, olvasó tinédzserként éltem már át azt, hogy egy ponyvának mondott könyv mellbe vágott és megváltoztatta a nézőpontomat - a jó irányba. Nem vagyok hajlandó elfogadni a teljes elutasítást. (Egyébként még egy romantikus ponyva segítségével szórakozni is jobb, mint agysorvasztó sorozatokat bámulni a tévében, amit a mai fiatalok sokkal inkább csinálnak. Tehát ne szidjátok a könyveket! De ezzel már eltértem a tárgytól.)

Véleményem szerint tehát létezne az arany középút, ha a felnőttek hajlandóak lennének odafigyelni a gyerekekre. Mert igen, meg kell ismerni a klasszikusokat, és olvasni kell szépirodalmat is. De az nem megoldás, hogy a gyerekek elhúzzák a szájukat a könyv szót hallva. Szerintem lehetne vegyesen csinálni, klasszikusokat és mai, de értékes ifjúsági könyveket olvastatni.

Elolvasva a kommenteket,én is két fél között érzem magam,mint valamilyik előző válaszoló.

Én mondjuk könyvek között "nőttem fel"(15 éves vagyok) és régebben rengeteget olvastam,főleg klasszikus irodalmat.Nem volt velük semmi gondom,max. némelyik kicsit nehézkesnek tűnt,de amúgy élveztem őket.

Aztán az utóbbi pár évben egyre több ifjúsági regényt olvastam(SZJG,Meg Cabot könyvek) és azt vettem észre magamon,hogy ezek után már nem tudnak annyira lekötni a régebben írt könyvek,amit nagyon sajnálok.Nem tudom,talán előbb kellett volna ifjúságit olvasnom,és akkor igényem lett volna másra is,úgymond felnőttem volna a régebbi könyvekhez is.Így viszont egyelőre pihentetem mindkét fajtát.

Kicsit elkalandoztam,csak arrra akartasm felhívni a figyelmet,hogy az ifjúsági regényeknek nemcsak pozitív hatásai vannak ám.

Én imádok olvasni, de a kötelezőket sose szerettem és bevallom, sokat el se kezdtem olvasni. Ennek ellenére volt olyan, hogy szorgalmi feladatként mindenki kapott 1-1 írót és hozzá egy művet. Abból lehetett házi dolgozatot írni. Én Füst Milántól kaptam A feleségem története c. könyvet. Elolvastam és tetszett. De imádtam az Ábel trilógiát, pedig azt legelőször egészen kiskoromban olvastam.

Szerintem is jobb lenne, ha mindenki kiválaszthatná magának a "kötelezőt". Talán később megnyílnának a szépirodalom felé is, és találhatnának kedvükre valót. :)

Harry Potter sorozat, Egy ropi naplója

Én ezeket szeretném, de nekem a mostani kötelezőkkel sincs semmi bajom! :)