Egy regénnyel próbálkozom, és szeretném a véleményeteket kérni. Szerintetek? (lent)

Tudom érdekes, hogy idegenek véleményét kérem, de tudom, hogy a családtagok, hogy ne bántsanak meg, úgyis azt fogják mondani, hogy jó az alkotás. (14/L)

Fájdalom. Ez minden amit érzek. A nyilalló érzés, ahogyan belém ismét és ismét testem egy részét megüti. Ahogyan belém térdel, és ahogy a földön fekve belém rúg. Egy idő után becsukom a szemem, hogy ne lássam az arcát. Egy keserű nevetés kiszökik a torkomon. Lényegtelen, már az elmémben van az arca. Egy újabb ütés. Érzem, ahogy a testem még egy részébe fájdalom nyíllal. Lassan nem érzek semmit, minden idegsejtem el érzéktelenül.Talán ez a büntetésem azért amit tettem? Azért mert bántottam őket, ártatlan embereket? De nem volt szándékomban bántani azokat a személyeket, nem akartam. Nem voltam önmagam. Nem irányítottam a testem, hiszen valami ismeretlen erő átvette. Csak feketeség volt az emlékezetemben, és semmire nem emlékszem. Megpróbálom kinyitni a szemem jelenleg, de nem sikerül. Ismét elérkezett. Nem érzek fájdalmat, de érzem, hogy valami rossz dolog történik. Próbálom kinyitni a szemem, és egy idő után sikerül. Körül nézek abban a szobában, ahol voltunk. Eredetileg fehér volt, de most? Most mindenhol vérfoltok vannak. A falon, a szekrényen, és a padlón. Rémülettel nézek körbe, amíg meg nem láttam őt. Élettelen teste ott hevert, előttem, vérrel borítva. Magamra nézek, és rajtam is ott van a vörös folyadék. A kezeimen, a ruhámon, és az arcomon. Rémes érzés fog el. Undorodom magamtól. Ez nem én vagyok. Soha nem ártottam volna egy léleknek sem eddig. Ő tette ezt velem. Az ő hibája, hogy egy szörnyeteg lettem.