Szeretnék írni egy könyvet, illetve próbálkozom, mi a véleményetek erről a pár sorról?
Ahogy a táblára írt szöveget bámultam a történelemóra kellős közepén, a betűk lassan kezdtek teljesen összemosódni a szemem előtt. A teremben szinte teljes volt a csönd. Mrs. Stich óráján még a légy zümmögését is meg lehet hallani. Bármennyire is igyekeztem éber maradni, közel voltam hozzá, hogy elaludjak. Ásítottam egy nagyot, aztán megdörzsöltem az arcomat, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a rám telepedő fáradtságot. Tegnap, egész éjjel a házi dolgozatomat írtam, így olyan voltam, mint egy élő halott. Óvatosan körbepillantottam a teremben, és csak akkor vettem észre, hogy páran hiányoztak az osztályból. Köztük volt Lisa James is, aki még akkor is bevánszorgott az órákra, mikor negyven fokos láza volt. Színjeles tanuló volt, és mióta az eszemet tudtam, sosem hiányzott. Mikor már Mrs. Stich hangja egyre jobban kezdett távoli suttogássá válni, kicsengettek. Egy halk sóhaj kíséretében összeszedtem a cuccaimat, aztán az ebédlőbe indultam, hogy elfogyasszam az uzsonnámat, de előtte tettem egy kerülőt, a női mosdóba. Senki sem volt rajtam kívül a helyiségben, így megnyitottam a csapot, és hideg vizet fröcsköltem az arcomba. Belenéztem a tükörbe. Hosszú, sötétbarna hajam a vállam közepéig ért, amit általában gumival copfba fogtam. Most össze vissza ált, és olyan volt, mint a szénaboglya. Kinyitottam a kicsi medált a nyakláncomon, és a benne lévő képet bámultam. A baloldali képen anyám, a jobb oldalin, pedig a kishúgom, Kendra képe volt. Mindennél jobban szerettem Kendrát. Persze eleinte, kisebb koromban folyton féltékeny voltam rá, mert anyu még nálam jobban is rajongott érte, de aztán elválaszthatatlanok lettünk. Bármire rá tudott venni, akaratos, és meggyőző lány volt. Kendra négy évvel volt fiatalabb, mint én. Csak tíz éves volt, mikor elveszítettük őt. Már több mint két éve meghalt, mégis folyton összerándult a gyomrom, amikor rá gondoltam. Kendrát egyik nap hazahozta a legjobb barátnője anyja. Egy pillanat műve volt az egész. Egy pillanat, ami végül mindent megváltoztatott. Hirtelen a semmiből előttük termett egy részeg kamionsofőr, aki szabályosan letarolta őket. Mind a négyen azonnal, a helyszínen meghaltak. A szüleim teljesen összetörtek, én úgyszintén. Anyám sokkal rosszabbul viselte, mint mi, pedig nekünk is borzasztó volt az az időszak. Ő idegösszeomlást kapott, és hónapokon keresztül pszichológushoz járt. Aztán beadta a válópert, és a szüleim lassan olyanok lettek egymás számára, mint két idegen. A baleset napján apunak kellett volna elhoznia a húgomat, de neki dolga akadt, és elfelejtette felhívni anyut. Én beteg voltam, aznap otthon maradtam. Anyámnak nem kellett kimondania, hogy mit gondol, apámat hibáztatta a baleset miatt. A veszteség fájdalmának súlya alól megpróbált az alkohol, és a gyógyszerek okozta mámorba menekülni. Mielőtt teljesen elveszítette volna az irányítást a saját élete felett, biológia tanárnőként dolgozott, ráadásul a mi iskolánkban, igaz engem nem tanított. Nem egyszer fordult elő, hogy az igazgatónőnek fel kellett hívnia az apámat, hogy jöjjön érte, és vigye haza, mivel sokszor a munkahelyén is ivott. Nekem ez iszonyatosan megalázó volt. Sosem voltam egy népszerű lány, de ennek hatására még azt a néhány barátomat is elveszítettem. A szülők nem nézték jó szemmel, hogy a gyerekük egy alkoholista nő lányával barátkozik, aki részegen jár be tanítani a diákokat. A diákok körében csak az volt méltó a figyelemre, akinek gazdagok voltak a szülei, vagy nagyobb befolyással rendelkeztek. Rám egyik sem volt jellemző, de a tragédia előtt sokan szerették anyámat, és emiatt egy kissé én is népszerű voltam. Eleinte elnézőek voltak vele munkatársai, de aztán végül mindenki eltávolodott tőle, majd kénytelenek voltak elbocsájtani őt. Végül a kedves, és sokak által szeretett tanárnőből felszolgáló lett egy helyi kávézóban. Megpróbált leszokni, és folyton állította, hogy józan, de mikor heti kétszer találkoztunk, rendszeresen bűzlött az alkoholtól. Eleinte rettenetesen haragudtam rá. Nekem is szörnyen fájt, ami történt, de sokszor úgy éreztem, mintha elfelejtette volna, hogy én még mindig élek. Mielőtt az ebédlőbe mentem volna, még egyszer belebámultam a tükörbe.
- Szívdöglesztő, mint mindig!- gúnyolódtam a saját tükörképemmel, aztán kisétáltam a mosdóból.
válasza: válasza:Nem irsz rosszul mondjuk az nem annyira tetszett hogy egy alkoholista gázolta el hugát és erre ő is alkoholista lesz meg adva az esélyt hogy elüsön valakit.Èn az anyuka helyében mérges lennék az alkoholra!De jol irsz csak az emberi erzelmek nekem igy logikusak!:)
Sok sikert!
köszönöm a válaszokat!
Bemásolok még egy rövid részt:
John már majdnem utolért. Tovább akartam rohanni, de aztán valaki feltépte az ajtót, és berántott. A mobil kiesett a farzsebemből, és egy hangos csattanás kíséretében a folyosóra esett. Megpróbáltam utána nyúlni, de visszarántottak.
- Hidd el, most a mobilod miatt kéne a legkevésbé aggódnod!- Egy magas, sötét hajú lánnyal néztem farkasszemet. Nem emlékeztem a nevére, de ismerős volt a külseje alapján. Hosszú fekete szoknya, és halálfejes póló volt rajta. A Számkivetettek közzé tartozott. A Számkivettetek olyan diákok voltak, akiket a többiek kerültek a feltűnő, vagy furcsa külsejük miatt. Azt hiszem én is Számkivetettnek számítottam, csak épp csoport nélkül. Egyszóval a Számkivetettek között is számkivetett voltam, az alkoholista anyám miatt. Gyanítottam, hogy más diáknak is voltak alkoholista szülei, csak ő nem tanárok voltak. A lány visszazárta az ajtót. John dörömbölni kezdett. Egyszerre kaptuk oda a fejünket.
- Azt hiszem el kéne barikádozni az ajtót! Gyere, segíts nekem odatolni pár padot!- szólt, a furcsa megmentőm, majd alaposabban szemügyre vett engem.
- Te Evie vagy, ugye?- kérdezte, én pedig bólintottam.
- Evie Winfield!- nyújtottam a kezem, ő pedig elfogadta. A tenyere izzadt volt. Láttam rajta, hogy épp oly ideges, mint én, csak igyekszik nem kimutatni.
- Hanna Thorne! De a se..fejeknek csak „A vámpír királynő”!
Hanna megvonta a vállát. Egy kissé tényleg sikerült kiérdemelnie a hírnevét. Hosszú sötét hajával, sápadt arcbőrével, sötét öltözetével és ragyogó, világoskék szemével tényleg hasonlított egy vámpírra. Na de megtanultam, hogy butaság valakit a külseje alapján megítélni. Sokszor a horrorisztikusan kivitelezett smink, és az extrém frizura mögött egy hétköznapi gyerek bújik meg, aki csupán figyelemre, vagy szeretetre vágyik. Vagy épp nem akar beállni a sorba, és ugyanúgy öltözködni, mint a többi divat mániás, elkényeztetett diák.
- Pedig útálom a vámpírokat! Legalább is azokat a nyálas kisfiúkat, akik manapság el akarják hitetni velünk, hogy a vámpírok bénán felzselézett hajjal, és csillogó-villogó testtel járkálnak az erdőbe nyuszi vért szívni!- ezen elmosolyogtam magam.
- Nekem jobban tetszik a Hanna!- erre ő is elmosolyogta magát. Odatoltunk pár padot az ajtó elé, és reméltük, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy kinn tartsa Őket. A folyosó gyanúsan elcsendesedett. Johnt sehol sem láttuk. Kikukkantottunk az ajtón lévő pici ablakon, de semmit sem láttunk.
- Hanna! Van nálad mobiltelefon?
Eszembe jutott, hogy apám valószínűleg hamarosan megérkezik. De Hanna megrázta a fejét.
- Sajnos nincs! A szüleim elvették tőlem, a rossz jegyeim miatt. Szerintük a mobiltelefon rossz, ahogy az internet, és a Rock zene is. –sóhajtotta unottan, egy szemforgatás kíséretében.
- Ismertem az anyádat Evie! Ő volt a legnagyobb arc, a tanárok között! Egyszer még a frizurámat is megdicsérte!- büszkélkedett. –Sajnálom, hogy végül elbocsájtották, és a húgodat is – tette hozzá.
- Köszi! De én nem sajnálom! Csak magának köszönheti!- feleltem, majd hátat fordítottam, és az ablakokat bámultam.
- Ne haragudj, ha valami rosszat mondtam!- szabadkozott Hanna.
- Nem haragszom, nem mondtál semmi rosszat, csak tudod az utóbbi időben hajlamos volt elfelejteni, hogy én is létezem!- a hangomból áradó sértettség még engem is elcsodálkoztatott. Odamentem az ablakhoz, és az udvart kémleltem.
- Muszáj kijutnom innen Hanna! Az apám már valószínűleg a parkolóban vár engem!- Megfordultam, és Hannára néztem. Ő gyanakvóan méregetett.
- Szóval ki akarsz menni Evie?- kérdezte meglepetten, majd ő is az ablakhoz sétált.
– Te is láttad Őket! Valami megváltoztatta azokat a diákokat! Mintha valami dührohamot kaptak volna! -A feszültség szinte tapintható volt. Odaléptem hozzá, és egyenesen a szemébe néztem.
–Volt lehetőségem közelebbről is szemügyre venni az egyiküket Hanna –emlékeztettem őt. Erre bólintott egyet. – Igaz- Csak ennyit mondott. Sóhajtottam egyet, és azon törtem a fejem, hogy mit kéne tennem. Ő észrevehette ezt, meg megkérdezte:
- Mit szándékozol tenni, Evie?
Támadt egy ötletem, csak épp azt nem tudtam, hogy mennyire biztonságos ez az ötlet.
- Az ablakon át egyenesen az udvarra jutunk, onnan pedig csak pár lépés a parkoló- Hannára pillantottam, de láttam rajta, hogy nem rajong az ötletért. – messziről is felismerem apám autóját! Bevágódunk az autóba, aztán már indulhatunk is!- de ő megrázta a fejét: - Nem jó ötlet! Az utcán védtelenek lennénk!
- És szerinted itt biztonságban vagyunk Hanna?- néztem rá összehúzott szemöldökkel. Sóhajtott egy nagyot.
- Bármikor betörhetnek ide! Pár széken, és könyven kívül nincs semmi más, amivel megvédhetnénk magunka!- mutattam a körülöttünk lévő tárgyakra. Hanna egy darabig elgondolkodott, aztán így felelt:
- A fenébe, igazad van! –Idegesen beletúrt a hajába, majd tanácstalanul sóhajtott egy nagyot. Épp mondani készült valamit, mikor a mobiltelefonom megcsörrent. Egyszerre ugrottunk egy nagyot. Hallottuk, hogy valaki, vagy valakik erre felé rohannak.
válasza:Azért remélhetőleg ez nem megint valami Alkonyat-koppintásnak készül. Röviden szólva, egy picit klisésnek tűnik.
Egyébként nem írsz rosszul, a stílusod, szókincsed, kifejezésmódod rendben.
Helyesírásilag viszont lenne benne még bőven mit csiszolni, elsősorban vesszőhasználat, gondolatjelek terén.
Utolsó!
Neeeem! még véletlenül sem Alkonyat koppintás lenne (nem azért, mert nem szeretem, olvastam a könyvet pár éve, akkor jónak tűnt, de nem olvasnám el még egyszer....)
A történet, illetve a végkifejlet már nagyjából megvan. Tanakodtam, de úgy döntöttem romantika, szerelem sem lesz a könyvben...
A hibákat jól látod! Elég kezdő vagyok még,ez lenne az első próbálkozásom :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!