Gyűrűk Ura vs Trónok harca?

Először is, a Trónok Harca a filmsorozat neve, a könyvek Tűz és Jég Dala néven futnak. A Trónok Harca ennek az első része.

Személy szerint a Gyűrűk Urát jobban kedvelem, gyerekkoromban olvastam először, azóta már számtalanszor, és nem tudok betelni vele. Ez volt a fantasy ősapja, a mai fantasy irodalom szinte egésze innen merít, ez volt a műfaj egyik megteremtője.Hihetetlenül részletesen kidolgozott világ (ugye Tolkien kész nyelveket teremtett meg hozzá például) és történelem (elég csak a Szilmarilokra gondolni), epikus történet. Sokan próbálják belemagyarázni a második világháborút is (hobbitok -zsidók, Szauron - nácik ....), de az író több interjúban is kerek-perec megmondta, hogy semmi köze az egészhez.

A Tűz és Jég Dala sorozat teljesen más műfaj, elég low-fantasy, nem túl epikus történettel. Nagyon jó és egyedülálló, de nálam a harmadik kötet után unalomba fulladt, pontosan azért, mert minden kedvelt szereplőt megölt az író, az újak pedig érdektelenek voltak számomra, így a maradék két könyv szinte szenvedés volt.

Tehát nálam toronymagasan nyer a Gyűrűk Ura.

Slenderman_HUN

Ez könyves topik.

Bocsi ez OFF volt.

Nem akarok egyik v. másik mellett érvelni, mindegyiket szívesen olvasom. A tűz és jég dalában engem az fogott meg, hogy amikor Nedet lefejezik, akkor még így 5 percig csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy "akkor most mi van?" és azt vártam, hogy majd valamilyen módon visszatér. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem a tündérmese műfaja.

Egyértelműen A Tűz és Jég dalát. Számomra sokkal szimpatikusabb a környezet, a karakterek, a történelem és az író stílusa is.

De szerintem habár, mindkettő fantasy, kicsit távol állnak egymástól.

Tolkien egy meséket, ill. mítoszokat írt lényegében a kelta mitológiára alapozva.

Martin regényeiben is ott a mitológiai háttér, de a történet nem ezen az alapon áll. Sokkal inkább olyan, mintha egy történelmi regényt olvasnál, horror, thriller, dráma és fantasy fűszerezéssel. :)

Nekem azért a Gyűrűk Ura,mert jobban beletudtam magam helyezni.

Nem csak azért,mert fiatalon olvastam,és bár nem gyerekkönyv,de gyerekek is olvashatják,hanem azért,mert közelebb érzem magamhoz.Meseszerű történet,az igaz,elsősorban a kelta mitológiára épít,de tele van kiidézhető gondolatokkal,rejtett tanításokkal,és ezért számomra többet is ér.

Persze a Tűz és Jég dalát is szeretem:)

Amikor tavaly olvastam az első részt,egy idős voltam Daenerys-szel.:D

14/L

Mindkettő nagyon kidolgozott, átgondolt.

Akármennyire is fellengzősen hangzik, de a Gyűrűk ura célzottan szépirodalom, a tűz és jég dala meg szórakoztató irodalom. Így nem meglepő, hogy az utóbbi izgalmasabb. (plusz add hozzá azt az eltelt pár évet a kettő közt, ami alatt pár generáció felnőtt horroron, videójátékon, és már nem olyan könnyű őket felcsigázni)

A Gyűrűk ura történései egy hőskölteménybe illenek, a jó és a rossz elemi csatája a téma. A Tűz és jég dala viszont nem ilyen kategorikus, mint ahogy a való életben, itt sem tudod világosan megmondani, hogy ki a "rossz" és ki a "jó". A karakterek emberek, emberi hibákkal.

Ha a Gyűrűk urát megnézed racionális szemmel, teljesen valószerűtlen a cselekmény. A gyakorlatban pocsék taktikai, politikai döntéseket hoznak, amik bár jól hangzanak az események sodrásában, de kockázatosak, logikátlanok. Ezezn kívül a legtöbb pozitív hős hibátlan erényű, kiválló fizikumal, életét áldozná a nemes célért...egész népek. A gyűrű szövetsége habár nem fogadott cölibrátust, de mégis olyan elsőáldozó fejjel megy el minden nő mellett, hogy már szinte komikus.

A gonoszok meg szinte egytől eggyig rondák, állatiasak, és boldogan tapicskolnak a kakiban, és nem is vágynak másra. (Egyedül talán Gríma a kivétel, neki tényleg emberi rosszindulata és önzése van)

Ha tényleg politikusok meg hadvezérek lettek volna, kb ez lenne a szereplők sorsa:

Frodó és a hobbitok: Valószínüleg már Völgyzugoly előtt kinyírták volna az összeset. Pláne az a seb amit Frodó kapott, abba minimum bele kellett volna rokkannia..és észrevettétek, hogy ebben a könyvben mindenki vedel mint a gödény, de valahogy sose látunk másnapos embereket, leépült alkoholistákat, vagy terhesség alatti ivás miatt fogyatékos gyereket?

Arwen, Aragorn, Legolasz:

Az egy dolog, hogy prüdériából nincs Arwen/Aragorn egymásnak esés, sőt még igazán szenvedélyes csók se. Ezt mondjuk a kor erkölcse még annyira nem kultiválta, pedig a motivációk alapján indokolt lett volna.

Viszont a végén tutifix, hogy nem Aragorn viszi a csajt. Arwent már a születése előtt kb. ezerötszáz éve összeadták volna Legolasszal rang alapján. Legolasz a trónörökös herceg, tehát fel se merült volna, hogy másik nyolc idiótával (akiből legalább kettő potenciális ellenség, másik négy meg infantilis és gyenge) nekivág az ellenséges területnek.

Aragorn kb. a helyiérdekű Theon Greyjoy, Elrond valószínüleg felnégyeltette volna ha megtudja, hogy a belé vetett bizalom ellenére összeszűrte a levet a lányával.

Boromír: Na ő is trónörökös, ő se ment volna sehova egy sereg testőr vagy inkább hadsereg nélkül. Aragornt meg valószínű első látásra kinyíratta volna, hiszen ő a trónkövetelő. Illetve valószínű, hogy valami orgyilkost küldött volna.

Gimli: Ő is túl fontos, hogy csak úgy feláldozzák egy ilyen kétes küldetésben. Nagyon szép, ahogy összehaverkodik a tündével, de teljesen logikátlan, mind történelmileg, mind személyes motiváció szinten.

Gandalf: tekintsük el attól, hogy harcképtelen öregembernek kéne lennie, aki nem megy csak úgy egymaga ország-világ ellen. Oké, varázsló, elhiszem. Ő volt a leginkább reálisan indolokolt tagja a szövetségnek.

Pár megbízható de feláldozható emberrel, meg a sasokkal vitték volna a gyűrűt bele abba a fülstölgő hegybe.

Viszont a gyűrűk ura tele van szimbolikával, tehát a népek, személyek nem értelmezhetőek valós karakterekként, hanem eszméket megjelenítő sarkított toposzként. Igen, Tolkien találta ki pl. a tündéket, de az angyal-tündér attribútomokban semmi új nincs, az író csak kicsit belerázta a már létező világba. (Ha megnézzük, ugyanez volt Martinnál a zombik azaz a Mások esetében)

Szóval szerintem a kettő nem összehasonlítható, mindkettő zseniális a maga műfajában.

Utolsónak pár észrevétel:

Hol iszik mindenki a könyvben, én nem emlékszem arra, hogy az alkoholizmusról szólt volna. Megittak pár pint sört, ettől nem fognak fogyatékos gyerekek születni.

Arwen nolda, Legolas sinda. Nem sok kapcsolat van már a könyv korában köztük, nagyon messze laknak egymástól, és amúgy sem házasodtak a nemestündék másokkal már akkoriban.

Aragorn Elesszár, Númenor leszármazottja, Dúnadán, az emberek királya. Ezt Elrond is nagyon jól tudta, valamint a jóslatot is róla. Ne keverjük egy fattyúval. A númenoriak régebben is házasodtak tündékkel, de valóban ritka volt.

Gandalf harcképtelen öregember, csak elfelejtjük, hogy nem ember. Gandalf egy maia (a Tolkieni mitológiában a valák az istenek, a maiák pedig tőlük egy "szinttel" alacsonyabbak, mondhatnánk hogy "angyalok"), ugyan úgy mint Szauron, vagy Szarumán. Attól, hogy öreg emberi alakban jelenik meg(az elmúlt párezer évben), Gandalf az egyik leghatalmasabb személy Középföldén.

A többivel viszonylag egyet értek, sok a logikátlanság benne, de na, ahogy írtad nem szórakoztató irodalom, úgy kell rá tekinteni mint egy ókori mítoszra, vagy sagára.