A Trónok harcát úgy is megéri elolvasni, hogy nem szeretem a Gyűrűk urát?

Itt nem a GyU a kérdés, hanem a fantasy (epikus fantasy, high fantasy) zsánerhez való hozzáállásod. Ebben a GyU az "alapmű", ezért szokás mindent ehhez hasonlítani. Ha maga a felépítése (kitalált világ, "középkorias" berendezkedés, mágia, kitalált lények, erős harci, háborús szál, világmegmozgató kérdések) nem tetszett, hagyd, nem fogod kedvelni, így szinte kár is belekezdeni. Ha csak a GyU nyelvezete nem tetszett, unalmas, "nem történik semmi", hülye hobbitok, mit kell ezt túllihegni, akkor megérhet egy próbát. Ha viszont nagyon erős romantikus szálat szeretnél, már nem biztos, hogy ez a jó választás.

Ellenben Martin és Tolkien művei között az a nagy különbség, hogy a GyU "lovagias". Mindenki nagyon jó, a többi nagyon gonosz (mert így lettek teremtve, na), páran billegnek, de végül győz az egyik oldal. A szereplők határozottan a keresztényi eszméket követik, mindenki nagyon eszmei és ez átsegíti őket az esendőségükből fakadó akadályokon. Martinnál ez nincs. Ha Tolkien a lovagi irodalom eszményeit követi, Martin a középkor valódi brutalitását írta meg (ami a lovagregények mögött volt valójában). Ezek alapján pedig lehet, hogy ha a GyU nem tetszett, Martin pont tetszeni fog.

Egyedül a pszeudo-középkori világ a közös a két műben.

A Gyűrűk Ura mese, a Trónok harca nem az.

Szóval szerintem tegyél egy próbát.

Szerintem a két műnek kevés köze van egymáshoz, tényleg csak az, hogy mindkettő fantasy.

A Tűz És Jég Dala sorozat kb. a középkorban játszódik megfűszerezve némi mágiával (amiből megfigyelésem szerint a kötetek előrehaladtával egyre több lesz). A történet izgalmas, szövevényes, nekem mindig tud meglepetést okozni. A nyelvezete helyenként kissé trágár, és George R. R. Martin nem hanyagolja a szexualitást sem. A csatajelenetek szerintem valósághűek, a szereplőábrázolás pedig zseniális, nincs úgymond jó vagy rossz, hanem mindenki a családjáért, a céljaiért, az érdekeiért küzd.

Írom ezt én mindkét mű rajongójaként.