A Cat&Bones c. könyvsorozat melyik részében van ez a részlet?

- Meg kell beszélnünk a kettőnk dolgát - jelentettem ki, megacélozva magam a várható prédikációval szemben. Elvégre a terv szerint épp csak csókolózhattunk volna Tate-tel az akció során. Az elképzelésekben nem szerepelt jó tízpercnyi petting egy szál pulcsiban és bugyiban. Hát, igen, fordított esetben én is morcos lennék. Bones megfordult. - Erősen kétlem, hogy a beszéd segítene. Csak azt tetted, amit szükségesnek gondoltál. Meglehetősen kiakasztanak a módszereid, noha kétségkívül eredményesek. Kimért, ragadozós lassúsággal közelebb jött. Mikor már egészen közel volt hozzám, végigsimított az ingem ujján, s én önkéntelenül is megrezdültem. Volt valami fenyegetésszerű abban, ahogy megérintett. - Hol csókolt meg? Hol ért hozzád? A szemébe néztem. - Semmit sem jelentett az egész, Bones. Egészen más volt, mint amit veled érzek. - Ó! - Bones válasza nyugodt volt, de a szeme be-zöldült. Nem tudhattam, hogy ez a düh jele, vagy valami másé. Közelebb hajolt, a szája szinte súrolta a nyakam. Megremegtem, mert nem tudtam, mire készül. - Itt csókolt meg - morogta halkan Bones. - Gondolom, megérintett itt. - fogta meg a mellemet az ingen keresztül -.és érzem a szagát itt. - térdelt le, és végigsimított a combom külső vonalán. Nem mozdultam. Megdermedtem, mint a zsákmányállat, amikor próbál észrevétlen maradni a ragadozó előtt. - Majdnem megöltem az este.

Bones ezt úgy lehelte belém, hogy libabőrös lettem. Éreztem, hogy Bones akaratereje, mely eddig visszafogta őt attól, hogy ezt megtegye, lassan a végét járja. - Mielőtt veled találkoztam, nem ismertem a félté-kenységet - folytatta Bones ugyanazon a lágy, mégis fenyegető hangon. - Most viszont eléget, mintha ezüst folyna az ereimben. Néha, amikor más férfiakkal látlak munka közben, azt érzem, hogy megőrülök. Tovább simogatta a lábam azzal a rémisztő érzéki- séggel, melytől majdnem visszahőköltem - és ugyanakkor élveztem is. Mintha az egész testem visszafojtotta volna a lélegzetét. Látszólagos összeszedettsége mögött Bonesban fortyogott valami, ami bármelyik pillanatban kirobbanhatott. - Csak színjáték volt - mondtam. - O, tudom - vágta rá Bones. A zölden csillámló tekintet rám szegeződött. - Ha nem az lett volna, Tate már nem élne. Tudom, hogy csak Hykso miatt csináltad, de Cicuska. - A hangja elmélyült, megkeményedett. - Bármilyen ügyről van is szó, többé soha ne hagyd, hogy valaki így bánjon veled. Aztán legnagyobb meglepetésemre Bones lerántotta a bugyimat. - Te meg mit csinálsz? - hápogtam. - Szerinted mit? - morogta, és széttárta a lábamat. Sok mindenre számítottam, de erre a legkevésbé sem - De hát haragszol rám! - Bizony - felelte némileg fojtottan, s egy erőteljes nyalástól elgyengült a térdem. Már éppen tiltakozni akartam, hogy ez nem fair, amikor Bones átfogta a derekam és megemelt. A lábam a vállán pihent, a fejem majdnem a plafont érte. - Bones. - nyögtem ki. - Hagyd abba. Tegyél le. De a nyelve kíméletlenül ingerelt tovább.

- Dehogy is. Az enyém vagy, és most elveszlek. Nem akartam reagálni. Nem tűnt helyesnek, hisz Még mindig dühös, de ha ez valami újfajta harcmodor, akkor máris vesztettem. Feljajdultam, amikor Bones agyarai súrolták a csiklómat. Nem szúrtak bele, csak megnyomták. Hihetetlen érzés volt, és begörbítettem a hátam, hogy újra megtapasztalhassam. Újra és újra megismételte, én pedig zihálva merültem el az érzések tengerében. Már nem is éreztem olyan fontosnak a beszélgetést. Bones tudta, mi kell nekem, én pedig képtelen voltam ellenállni. - Mondd, hogy kívánsz - hörögte. - Nagyon - nyögtem ki, és sóvárogva vártam, hogy magamban érezhessem. - Mondd ki - parancsolta, miközben a szájával tovább kínzott. A hajába túrtam, és szinte elszakítottam magamtól. - Kívánlak - mondtam rekedten. - Most. És ne merj nemet mondani. Harsány kacaj csiklandozott meg. - Ne is álmodj róla! Bones leeresztett és addig húzott a szája előtt, míg a lábam a padlót nem érte. Ekkor hátratoltam, az ágy felé. Eldőlt, a tetejébe én. Lejjebb csúsztam, húzni kezdtem a nadrágját, aztán a számba vettem. A húsa hűvös volt, mint az eleven márvány. Hosszú, erős mozdulatokkal szívni kezdtem. Bones felnyögött, és begörbítette a hátát. - Keményebben! Fokoztam a nyomást. A keze a hajamba akadt, aztán ökölbe szorult. - Ez pokolian jó - hörögte. - Nem tudok tovább várni. Tiltakozásomra ügyet sem vetve ráemelt a csípőjére, és mélyen belém nyomult. Annyira betöltött, hogy szinte fájt.

A kamion zötykölődése csak fokozta a súrlódást, miközben mohó, gyors rándulásokkal mozogtunk egymáson. A fejem hátranyaklott, és vakon együtt hullámzottam vele. Bones felült, és a szájával elkapta az egyik mellbimbómat. Addig szívta, amíg szinte bele nem zsibbadt a kéjbe, aztán átváltott a másik mellemre, és ugyanígy kényeztette. A körmöm végigszántott Bones oldalán. A szája a nyakamhoz siklott, és erősen magához szorított. Felsikoltottam, mikor megéreztem az agyarait a nyakamon, ahogy csak megkarcolták, de nem sértették fel a bőrömet. Közelebb húztam a nyakamhoz.

nem cat haragszik bones-ra hanem bones haragszik rá, mert tate-tel a színjátékban túl sokáig mentek ez a 3. részben a síri csendben c. részben van. ha erre gondolsz...