Vélemény? -részlet a Minden a szívben lakozikból

Az ajtót Martin nyitotta ki. A fiú még mindig dühös volt rá Ariana miatt.

Avan alkalmazkodott hozzá:

- A szüleidhez jöttem-mondta.

- Nincsenek itthon- mondta Martin.

- Ugyan már! Ne hazudj! Tudom, hogy még itthon vannak! Ilyenkor még nem dolgoznak.

- Ki az fiam?- hallatszott a konyhából Michael hangja.

- A hazugság nagyon rossz szokás- mondta a fiú és bement a házba- Jó reggelt!- köszönt, ahogy belépett.

- Jó reggelt, Avan!- köszöntötték a fiút.

- Hogy aludtál?- kérdezte Elisabeth.

- Este még beszéltem Arianával. Jó volt hallani a hangját, de ez azonban nagyon felkavart. Sokat gondoltam az anyukámra is tegnap este. Nagy nehezen elaludtam. És az Önök éjszakája hogyan telt?

- Hogy mered ezt megkérdezni?- kérdezte Martin.

- Nem azért jöttem, hogy veled veszekedjek!- kontrázott Avan.

- Hanem miért?- kérdezte Michael.

- Hogy elvigyek valamit.

- Semmit nem vihetsz el!- szólalt meg Martin.

- Miről lenne szó?- kérdezte Elisabeth.

- Arról a képről, ami Ariana éjjeliszekrényén van. Lehozná nekem?

- Persze- mondta Elisabeth és elindult a lépcső felé.

- Anya, állj meg!- ordította Martin.

- Na, jó! Ezt fejezd be!- mondta Michael és felpofozta a fiát- Nem beszélhetsz így az anyáddal! Sőt senkivel! Nem erre neveltünk!

- Szerinted minek kell neki az a kép, mikor nála is van egy?

- Ha tudni akarod, akkor elmondom. Elküldöm a testvérednek. Tegnap mikor beszéltem vele, megkért rá. Én pedig megteszem, mert szeretem!

- Ha szeretnéd, akkor nem lenne ott, ahol van!

- Fejezd be, Martin!- pofozta meg Michael újra a fiát- Tudom, hogy fáj neked a testvéred hiánya. De az a helyzet, hogy mindannyian így vagyunk vele. Mindenki. Az anyád, Kristen, Avan ás én is. Nekünk is hiányzik!

- Ez az a kép?- kérdezte Elisabeth a lépcsőn lesietve- Itt meg mi történt?

- Csak felképeltem a fiadat, a szemtelensége miatt.

- Igen, asszonyom ez az- mondta Avan a kép láttán- Köszönöm szépen!

- Nincs mit.

- Én megyek is!- mondta Avan.

- Jól teszed!- kontrázott Martin.

Avan kilépett az ajtón. Martinnak rettenetesen égett az arca a pofonoktól.

A fiú még mindig sérelmezte ezt a dolgot:

- Miért tetted, apa? Miért?

- Azért, hogy megtanulj viselkedni! Nem erre tanítottunk az anyáddal. Rosszul esik, hogy ilyen vagy. Hátat fordítasz a legjobb barátodnak!

- Ő már nem a barátom!- ordította a fiú- Számomra ő már meghalt! Fogd már fel!

Michaelből újra előtört a szigor és megint megpofozta a fiát:

- Amíg itt laksz nálam, én parancsolok! Takarodj a szobádba és vegyél vissza a hangodból! A testvéred még alszik!

- Most aztán megijedtem!- vitatkozott tovább a fiú.

- Nem te vagy a főnök! Takarodj a szemem elől, nem mondom még egyszer!

- Jó elmegyek, de nem a szobába!- Martin az ajtó felé indul- Szia, anya!

Martin hangosan becsapta az ajtót maga mögött. Michael utána akart menni, de mégsem tette. A szülők már csak, azt hallották, hogy Martin elhajt az autójával.

Elisabeth és Michael ismét leül az asztalhoz:

- Miért tetted ezt?

- Mert szemtelen a fiad.

- És ha valami baja lesz?

- Akkor

- Akkor mi? Válaszolj!

- Akkor