Tudnátok írni ijesztő, borongós hangulatú verset, mondókát, esetleg idézetet?

10 + 1 hátborzongató mondat, amit a gyerektől hallhatsz

[link]

Bizarr dolgok, amiket gyerekek mondanak

[link]

Szellemtörtének bizarr következményei

[link]

2 mondatos igaz horrorsztorik, amitől a hideg futkos a hátán

[link]

Görbe ember lám ki görbe lábon jár

A girbe görbe úton egy görbe pénzt talált

A görbe pénzen vett egy görbe kiscicát és

Eggyüt éltek sok sok görbe éven át

Görbe ember útra kél és görbe csengőt ráz

Görbe lépteit kíséri fájdalom és gyász

Megöli görbe családját és görbe pokolra száll.......

Démonok között 2.....

"Tűzvörös lepelben átjő a jelenbe…

S mint jégbe fagyott vízcsepp, gleccser-hideg lelke,

– mit izzó, szilánkos kristályok kínoztak halálra –

elsorvadsz végleg…

HUSZONNÉGY ÓRÁD RÁCSAIBA ZÁRVA."

Alkut kötöttél

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Éj mélyén némán

moccanó árnyak -

fojtó sötétből éledt

lidércek, s tudod jól,

közöttük ott van ő.

A baljós csendben

egy jelre várnak,

és ha megindul haduk,

láttán a lélek

gyermek lesz, rettenő.

Nem szólnak szót sem,

hörgést, szusszanást

hangjukból nem hallani,

lépteik alatt még

a föld is zajtalan.

Lassan fogy léted,

közelednek már feléd -

alkut kötöttél,

s mindennek ára van.

Éj mélyén némán

torpanó árnyak -

lámpád köréből rájuk

sugár hiába hull,

a fényt is elnyelik.

Rémít valahány,

ám akit te félsz,

a legrosszabb mind közül -

ígértél neki,

s jussáért érkezik.

Az éjszaka úrnője

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Felvonyít álmában a ködös éjszaka,

kegyetlen úrnője új életre kelt.

Reszketve bújik meg szolgáinak hada –

a felség szeszélyes, és könnyen felejt.

Parfümje bódító: a forró vér szaga,

s halálfélelemből tán egy lehelet.

Bárki is keverte, nincsen rá már szava,

titkos receptjének nem adhat nevet.

Felkacag gonoszul. Megdermed, aki él.

Hangjából ígéret hűvössége száll.

Dallamát felkapja a rideg téli szél,

füttyének részvétlen üressége fáj.

Távolról válasz jő; vihar moraja kél,

villámok fényétől ragyog fel a táj –

túlvilági e kép, láttán a lélek fél,

s riadtan lapulva a hajnalra vár.

Parancsok csattannak, foglyokat ejt a Hold,

nagy, kerek képével sárgán vicsorog.

Megmoccan sírjában a jelre száznyi holt,

göröngyök gurulnak, a földmély morog.

Fagyos fuvallat jő, vészt jósló hörgést hord,

gyászidő közeleg, jégeső kopog –

ítéletet hirdet, zengő érc szava zord,

hallatán valahány teremtmény zokog.

Sírva vinnyog a lét, ég harapott sebe –

utolsó érzésből fogant hangja ez.

Torz varázs kínjából születik meg neve,

és múltját feledve mészárlásba kezd.

Gyűlöli önmagát titkon, de szerepe

színpadra szólítja, hát hordja a mezt,

s alatta elhamvad egykori lényege,

zsigerből támad már, ha prédára les.

Rohan a sok árnyék, mosolyuk fekete,

szánalmat nem ismer agyar és karom.

Falják a védtelen világot, s nincs helye

közöttük eszméknek. Nincsen irgalom.

Kacag az úrnő és sejteti jókedve;

övé lesz holnapra a Birodalom.

Többé a nappal sem bírhat már el vele,

hisz nála a Remény, a fő hatalom.

a zombik tánca:

Dalszöveg

Sötét van a temetőben,

csak a hold fénye világít.

Egyedül lenni e helyen,

ez a gondolat nem csábít.

A temetőben áll egy

örökké égő fáklya,

ha a zombikon múlik,

kialszik életed lángja.

Ki fognak nyírni,

lemészárolnak,

indulnak a zombik,

szól az égi nóta.

**Refrén** (x4)

A zombik tánca

horror a temetőben.

***

Az elhagyott sírokon

kiontott vér csorog.

A kiásott csontokon

Egy zombi ácsorog.

Egy kitépett szívet

szorongat kezében.

széthasított torkából

hányás ömlik éppen.

Ki fognak nyírni,

lemészárolnak,

indulnak a zombik,

szól az égi nóta.

**Refrén** (x4)

*Szóló*

Sötét van a temetőben,

Sötét van a temetőben,

Sötét van a temetőben,

A zombik tánca

Sötét van a temetőben,

Sötét van a temetőben,

A zombik tánca

Neszel a bokor, vár rád a pokol!

Horror vers! CSAK ERŐS GYOMRÚAKNAK!!

Holtak hajnala

Emberek az utcákon százával rohannak,

De jó párat közülük autóval elcsapnak…

Az egész világban most káosz uralkodik,

Itt van egy új vírus, ami gyorsan szaporodik.

Csak annyit látsz, hogy az ember elesik,

S több ezren kezdik el rágni a beleit.

Elfutni nem tudsz, mert gyorsabbak nálad…

Ha elkapnak, tőből tépik le a lábad.

Különálló végtagok, millió holttest,

Csontok, belek százai mellettük de jól fest!

Vérben forgó szemek, veszettül habzó szájak,

Halált üzennek az egész világnak.

Vér áztatta utcák, mindenütt csak belek,

Elfogynak sorjában a Földről az emberek.

Bezárkózni hasztalan egy bunker mélyébe,

Utolér az éj halál a hónap végére…

Beteges hörgést nagy ordítás követ,

Valaki az utcán sok embert agyon lövet.

Vérvörös a hajnal, kiszabadult egy vírus,

Végig folyik a világon, mint medrében a Nílus.

Nem fért el a Mennyben a rengeteg lélek,

Élőholtak leptek el így minden vidéket.

Ha a szívre célzol a golyó mit sem ér…

A halhatatlan zombi előbb utóbb utolér.

Egy lövés a fejbe, az K.O. az agyra,

És talán esélyed lesz így a holnapra…

De ha kifogy a lőszer, a zombi megharap

A vírus így egyből te rád is átragad.

Lassan halsz meg a kínzó fájdalmaktól,

Majd élőholttá leszel a következő pillanattól.

Az egész Föld már csak egy hatalmas kripta,

Mert ember a zombi ellen a harcot nem bírta.