Milyen a jó halál E/1-ben?

Senki sem tudja, mivel még nem nagyon mesélte el senki, milyen érzés meghalni...

Legyél kreatív, ha már írsz.

Behunyja a szemét. Repül a fény felé.

Na, sztem kb ez.

E/1.-ben halált leírni nem kéne. Az utolsó előtti pillanatban ugyan még el lehet hagyni a szereplőt, de az utolsóban vele lenni már hülyén venné ki magát és csak közhelyekkel tudnál dobálózni, ami meg tönkreteheti az egész művet.

Sok E/1.-es "meg fog halni a főszereplő" leírás van, mindenki ott hagyja el a karaktert, ahonnan biztos a pusztulás.

Puskin az Anyeginben:

"S a kellemetlen perc előtt

Itt, olvasóm, elhagyjuk őt,

Búcsúzunk hősünktől sok évre,

Örökre tán."

(Nem feltétlenül E/1., de példázza, mit akarok mondani. Ő a nézőpontkarakter.)

Vagy Kármány a Fanni hagyományaiban. Ez tisztán E/1., hiszen naplóregény.

"Utoljára teszem reád, titkaim meghittje, sorvadó kezeimet - és csak azért, hogy véle szóljak..."

Esetleg Hemingway az Akiért a harang szól-ban is megoldja ezt, bár erről nem tudok idázetet mutatni. (Bár ott akár túl is élhetné, de az egész regény mutat arra, hogy nem.)